A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-18 / 20. szám

— És maga nem fél, hogy elmetszem? — kérdezi vissza a lány és finom fehér ujjaival simogatja a nyakát, a fülét, a bőre illatos, naponta néhány tucat férfit simogat, sosem engedném, hogy a feleségem férfifodrász legyen ...

Maga nagyon ügyes, dicséri Morvái ... maga pedig ne beszéljen annyit közben, mert csakugyan elvágom a nyakát, mosolyog a lány... Találkát kérek tőle, mereng búsan és sima arccal Morvái, de nem kér, és két korona borravalót ad a lánynak , .. Köszönöm, pane, szól utána az, és hívja a következőt.

Morvái autóbuszra ül, útirány a Moser üveggyár.- A bemutatkozás után az igazgató helyettese megkérdezte:

— Magyar újságíró?

Magyarnak magyar, de nem magyarországi, hanem hazai, de mit magyarázza azt ennek a cseh embernek, aki talán azt sem tudja, hogy Dél-Szlovákia lakosainak túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, újságok és könyvek jelennek meg magyar nyelven, és szellemi életet élnek a magyarok. Ismeri az átlagos cseh polgárt, e téren a tájékozottsága jelentéktelen, vagy még annál is parányibb.

— Igen, magyar újságíró vagyok — felelte.

Az igazgatóhelyettes nagyon előzékeny és

készséges volt, Morváit egy fiatal iparművészre bízta, hogy mutassa meg neki az üzemet. Impozáns csarnokokat és gépi berendezéseket várt, s helyettük aránylag öreg üzemet talált, kezdetlegesnek látszó berendezéssel. Közepes tornaterem nagyságú helyiségben két gömbölyű kemence áll, méternyi magas állványzaton járnak körülötte az üvegfúvók. Aprólékosan megfigyelte munkájukat és megértette, hogy a finom falú kelyhek és poharak készítésének titka nem a tökéletes gépi berendezésben és automatákban rejlik, hanem az emberi szaktudásban és a munkafolyamatok mesteri véghezvitelében. A bogárhátú kemencék csillagalakban vágott nyílásain át fehér pokol izzott belülről, s az üvegfúvó fúvócsövével ökölnyi csomót vett ki a képlékeny anyagból és az állványzat szélére sietett vele. Fújni kezdte. A csomó kigömbölyödött, úgy nyúlt és terebélyesedett, ahogy a mester akarta, itt-ott lecsípett belőle egy darabkát, forgatta és alakította, arca kidagadt, és homloka belevörösödött az erőlködésbe, s a fehéren izzó massza közben piros lett, aztán lila és újra megfehéredett. Semmilyen gép, vagy automata szerkezet nem tudná ezt véghezvinni, erre csak az ember képes, a mester ember, aki munkája művésze egyszemélyben, aki szemmértékkel, jó tüdővel és érzékeny idegekkel gyönyörű dolgokat teremt.

Sokáig csodálta az üvegfúvók munkáját, s közben az iparművész részletesen elmagyarázta a technológiai folyamatok lényegét; legfontosabb a megfelelő hőfoknak az anyag színéből szemmel való felismerése, és a jó tüdő, meg persze a kézügyesség és a reflexek.

Az üzem múzeumnak is beillő gyűjteményét Is megnézték és Morváit újra megcsapta a nagyvilág szele, megérezte a nagyvilági élet feszültségét; a gyűjteményhez sokféle pohár, serleg és készlet tartozott, melyeket valamikor Emánuel olasz királynak, XI. Pius pápának, Abdul Hamid utolsó török szultánnak, Ferenc Józsefnek,' a kirlampudi maharadzsának, XIII. Alfonz spanyol királynak, világhírű színészeknek és nagy embereknek készítettek az üzemben. S a poharakon és keiyheken különféle monogramok és hercegi koronák voltak bevésve, volt ott egy puritán és sima decisféle pohár is, s a céduláján ennyi állt: Sztálin. Morvái beleborzongott az érzésbe, amit a Sztálinról nyilvánosságra hozott dolgok és ez a puritán pohár látványa keltett benne, megfogta az a naív csodálat, amelyet a misztikus magasságokba emelt személyek mindennapi és közönséges dolgai keltenek az emberben. Hol és milyen alkalommal ihattak ennek a pohárnak társaiból, talán éppen a világ sorsáról, vagy ártatlan emberek életéről döntöttek és közben kedélyesen poharaztak (Churchillnak állítólag annyira ízlett a grúz konyak Jaltában, hogy rendszeresen küldetett magának belőle), talán ittasak is lettek, és mi történt közben, és azután?... Még egyszer visszamentek a kemencékhez jobban megfigyelni valamit, és akkor az egyik üvegfúvó, akivel hoszszasan beszélgetett a mesterség titkairól, egy apró sárga malackát ajándékozott Morvainak. Csillogó sárga üvegből volt, nem valami arányos malacka, kis torzó, hengeralakú üvegtömb, melyet izzó állapotban négyszer megcsíptek és kissé kinyújtottak, ez lett a négy

lába, aztán az ellenkező oldalon, az elején kétszer csípték meg, ez lett a két füle, maradt még az eleje és a hátulja, kissé megnyüjtva, és kész az orra meg a farka, rokonszenves szimbólikus malacka volt; jó lesz Zsuzsának, gondolta azonnal Morvái.

Egy óra lett, mire újra a városba ért. A házak úsztak a fényben. Felment a lakosztályba — szállásáról lakosztály-kategóriákban gondolkozott —, kezet mosott és ebédelni ment.

Megfontoltan és magabiztosan tanulmányozta az étlapot; a pincér egy széles oszlop mögül figyelte. Néhányan ebédeltek, de aránylag kevés vendég volt. Három pincér állt lesben, hogy teljesítse minden kívánságukat. Az étlapon megállította egy sző: teknősbéka leves. Aprólékosan és rendszeresen átgondolta, milyen leveseket evett már: rántott bableves, savanyú bableves, krumplileves, lencseleves, borsóleves, húsleves aprótésztával, vagdalttal és reszelttel, csipetkével, zöldségleves, pacalleves, paradicsomleves, karfiolleves, szilvaleves, hagymaleves ... levesek légiója, nagy kondér levesek, szőlőkádnyi levesek egy félemberi élet alatt, de teknősbéka levest még nem evett. Tíz koronáért egy adagot. Megpróbálta elképzelni a teknősbéka levest, de nem sikerült. Milyen lehet az íze, a színe? Helyette óriás teknősöket látott, ahogy a Csendes-óceáni szigetek mentén úszkálnak a tengerben, gömbölyűek és kemények, mint egy hatalmas, felfordított vájling, s a parton nehezen vonszolják magukat, és tojásokat raknak a forró homokba. Morváit újra elfogta a szadista költekezési vágy, és teknősbéka levest kért.

A csodalevest alacsony ezüstcsészében hozták, sárga tejre hasonlított és nem volt benne semmi az égvilágon, íze kellemes és erős, azt mondják, a legtáplálóbb leves a világon, folyékony életérő; osztrigát is kellene ennem, gondolta, de azt nem talált az étlapon.-J~ Leves után — állt meg felette a pincér.

Tekintetével végigfutotta az étlapot és ilyen ételt talált: Beefsteak á la Maison. Hanyagul szólt:

— Beefsteak á la Maison ...

A pincér szenvtelen arca nem mozdult, de amikor a széles oszlop mögött álló kollégája

A derűs város felvidítolta a sértetten elrohanó, exmaharadzsát, élvezettel járta a fenyvesek között terjeszkedő város utcáit. Lám, köztársaságunk legelőkelőbb fürdővárosa. A fürdőnegyedben, nyitott pavilonok alatt csöveket látott, melyekből bőven zubogott a gőzölgő gyógyvíz, a sétányon, a falba épített csapokból csörgött, ingujjas férfiak és könnyedén öltözött nők, szívócsővel ellátott, lapos porcelán poharakból isszák, fel-alá sétálnak és néha szippantanak a gyógyvízből, s amikor a korsócska tartalma elfogyott, a falból előcsorgó ér alá tartják és megtöltik. Változatos tömeg sétál itt délutánonként, a legtarkább korzó, amit Morvái valaha is látott; szövetkezeti tagok és nyugati fürdőv^.idégek, nyugdíjasok és nadrágos fiatal lányok, rugalmastestű asszonyok és hajlott hátú nagyapák, s mindannyiuknak sok a szabadideje, és élményekre éhes a teste, a lelke. Szórakozni vágynak. Modern martalócok számára ideális vadászterület a sétány, sajnos Morvái az ebédnél találatot kapott, orvvadász fegyvere sebezte meg... Francis Macombert a felesége 65-ös mannlicherének a golyója találta el, éppen akkor, amikor megtalálta férfi-önmagát, Morváit egy lúdtalpas, májbajos pincér terítette le, egy francia szóval éppen akkor, amikor életében először teknősbéka levest evett, és a szállóban elsőosztályú lakosztály állt a rendelkezésére. Persze azért nem kell kétségbeesni, még semmi sem veszett el, felesleges gyámoltalanul szipogni és nyögdécselni, az élet akár a kókuszdió, kemény, de fel kell törni, és elfogyasztani a belsejét.

Morvái hiúzszemmel vizsgálja a gondtalanul pipáló lányokat és asszonyokat, s azon töpreng, hogy ő is pipát vásárol és megiszik belőle egy vödör vizet,, együttérzésből és kendőzés gyanánt, azonosul a hivatásos fürdővendégekkel. Az afrikai struccvadászok is strucctollakat öltenek magukra, hogy megtévesszék a valódi struccokat és megszerezzék színes fraktollaikat. Magyar szavakra is éhesen vadászik Morvái, hall is, de apókák és bőszítően kifestett, élemedett hölgyek ajkáról, ezek nem érdekesek. A ringó testű és feszülő nadrágú lányok csehül és szlovákul beszélnek, és németül, franmellett' ment el, Morvái felé intett a fejével és hallhatóan azt mondta: maizon . ..

S erre Morvái szájában megkeseredett a teknősbéka leves. Az isten verje meg ezt a világot, hogy jön a karikásostor és a teknősbéka leves közös nevezőre, egy személyen belül; azt az átkozott francia szót, azt a maisont, bizonyára mezóunak kell ejteni, és nem maizonnak ... Minek neki egyáltalán a lakosztály, miért nem tűnik innen a fenébe, szép kis maharadzsa meg pénzes philadelphiai bigamista, annyi szent... Maizon, mondta a pincér és feléje intett a fejével, az arcát nem látta, de bizonyára undorítóan gúnyos volt, és a másik is megbámulja, mint egy elvadult polinéziai teknősbéka vadászt. A váratlan és kétségbeejtő helyzetet nem tudta másképp megoldani, minthogy mogorva ábrázattal várakozott és később elkeseredetten rágta a bifszteket és vérbenforgó szemmel sandított a pincérre; ha még egyszer feléje int, hogy maizon, letépi a csokornyakkendőjét és összetapossa. S ahogy elfogyasztotta az ebédet, azonnal fizetett és baklövése jóvátétele végett őt korona borravalót adott a pincérnek, a zsebébe dugta, de az csak morgott valamit, és meg sem köszönte; na megállj, te csirkefogó, vacsoránál még találkozunk ...

ciául, svédül és szanszkritül, és zulukafferül. .. maizon bifsteket kér, hát itt van, zabálja meg, pane, ha van pénze megfizetni, de vegye tudomásul, hogy magának ehhez a világhoz semmi köze. Maga csak menjen szépen haza, építsen családi házat, vásároljon televíziót és vegye fejeségül Török Ilonát.

Céltalanul csatangolva megvárta, amíg a nap vérvörösen elbújt a fenyvesek mögé, s akkor felment a lakosztályába és hanyatt feküdt Zsuzsa ágyán. Nagyvonalú tervet készített arra vonatkozóan, hogy este pontosan kilenc órakor, amikor a telefontarifa lényegesen alacsonyabb, mint napközben, feltárcsázza a recepciót és megkéri, hogy hívják fel a számára Pozsonyt, és bemondja a számot; nem, erről még ne beszéljünk! ...

Nyolckor lement vacsorázni.

— Magyar gulyást kérek — mondta pimaszul a pincérnek. — Utána túrós galuskát, tejfellel és töpörtyűvel — parancsolta kihívóan. Semmiféle francia konyha, gyomrában él a nemzet, s a pincér leterítve, agyon bokszolva, a földbe gyömöszölve, szánalomra méltóan csoszog lúdtalpán, bizonyára visszeres a lába szára; egy vasat sem kapsz borravalóul, gazember ...

12