A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-11 / 19. szám
gyár ember nem lehet kommunista. Érvelt, vitatkozott, Hiába. Nem voit rá szükség. — Később már hívtak — magyarázta —, de mivel láttam, hogy abban az időben sokan csak érdekből váltak kommunistákká, nem téptem be a pártba. Az eszmét tisztelem. Úgy érzem, tettem is érte valamit. Csakhogy ... Bármennyire is faggatjuk, nem tud a csakhogy szónál tovább jutni. Megreked. Más szavakkal ugyan, de ismételgeti érvelt. Csakhogy ... Még néhányszor eljut idáig és nincs tovább. Bennünk pedig akaratlan is érlelődik a gondolat: Józsi bácsit ezzel az egy mondattal „a szabályzat értelmében magyar ember nem lehet kommunista“ kiszorították az élet perifériájára.-- A fiai kommunisták? — Azok. Ügy neveltem őket. Meg is mondtam nekik, ha nem visel kedtek igazi kommunisták módján. Vigyázzl Nagyon hajlik a gerinced. Vigyázz, fiam, mert én látom, hogy a funkció, az állás irányában olyan hajlós a derekad. A másiknak is megmondtam, amikor találkoztam vele: Te akarod a szemerédieket beszervezni a szövetkezetbe, mikor a szádból nem az okos sző, hanem a bor gőze száll kifelé? — Mi a véleménye a mai fiata'lokről? — Nagyon szeretem az unokáimét. Tizenhatan vannak. Ha rájuk gondolok, mindig örülök, mert tudom, hogy jobb sorsuk van, és remélem, lesz is. Jobb, mint nekem volt. De azért nem értek egyet mindenben a -mai fiatalokkal. Olyan nagyon vitatkozók. Alig tesznek valamit, máris úgy érzik, az a kicsi feljogosítja őket az okoskodásra, a kritízálásra. — Mivel tölti öregsége napjait? — Nem tudok én olyan igazi öreg lenni. A szövetkezet mázsaházában dolgozom. A nyugdíjamat is felemelték, az eddigi pár száz korona helyett nyolcszázat kapok havonta. Nem is élem fel. Szét hordják az unokák. — És mit szól a falu dolgaihoz? — Megmondom a magamét. Hosszú-hosszú évekig tűzoltó parancsnok voltam. Most meg az elnökük vagyok. Megtalálom én a módját, hogy közbeszóljak, ha kell! Végigjárjuk Józsi bácsival az udvart. Az unokák labdáznak. Angol „lady“-k módjára könnyedén röppennek a tollaslabda nyomába. Bedmingtonoznak. ö a fáit mutogatja. A metszés titkaiba próbál beavatni bennünket. A kertet is megmutatja. A tűzoltó szertárban volt egy öreg szivattyú. A gyártási évszáma jelzi, hogy éppen egyidős vele. Amikor kiselejtezték, megvette, hogy ezzel a vele egykorú, öreg gépezettel öntözhesse veteményeit nyaranta, ö maga szerelte át. — No, elég volt a sétából — mondja — üljünk le megint, sok mindenen mentem keresztül, elmondom, ha jó szívvel meghallgatják ... Késő estig beszélgettünk.' Amikor elköszöntünk Józsi bácsitól, már csillagok ragyogtak az égen. Az egyik patakparti topolyafa csúcsa szinte felért a csillagokig. Mintha csak az a vén fa tartotta volna az égboltozat vörös csillagát... Kalita Gábor — Moncz László Varga József felvétele
