A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-11 / 19. szám
ln&aniswU Valamely ország vagy állam gazdasági fejlődését elemezni annyit jelent, mint lemérni és megítélni a termelési és csereviszonyok öszszességének rugalmasságát és dlnamikusságát. A vizsgálat tárgya: az egyes fejlődési szakaszokban a népgazdaság által elért tényleges eredmények. Minden fejlődést kifejezhető mennyiségileg és minőségileg. Hazánk felszabadításának huszonnegyedik évfordulója alkalmából próbálkozunk rövid áttekintést nyújtani a Szlovák Szocialista Köztársaság felszabadulás utáni gazdasági eredményeiről. Huszonnégy éve, 1945 tavaszán, közvetlenül a felszabadulás után Szlovákia gazdasági élete teljesen bénult volt. Szlovákia a II. világháborúban óriási anyagi károkat szenvedett — régi pénzben kifejezve a háború okozta károk értéke kb. 114 milliárd korona volt — ez Szlovákia három év alatt létrehozott nemzeti jövedelmének felel meg. Az üzemek gépi berendezéseinek nagy részét a háborúban tönkretették, a haszonállatokat elhurcolták. A szlovákiai falvak 58 °/o-ában több mint 21000 családi ház teljesen romba dőlt és 72 000 súlyosan megrongálódott. vasútvonal 1651 km-nyi távolságon súlyosan megrongálódott, 665 mozdonyból csak 20 maradt közlekedésképes, s ugyancsak kárbaveszett a vasúti személykocsik 71 %-a és a tehervagonok 77 %-a. Szlovákia mezőgazdasága szintén súlyos károkat szenvedett. A háborúban 250 000 lóból 120 000 veszett oda, s ugyancsak elhurcolták a szarvasmarha-állomány 50 százalékát és a sertésállomány 70 -80 %-át. Szlovákiában egy lakosra kb. 35 000 (régi) korona háborús kár esett, míg Csehországban csak 17 000 korona. A háborús események következtében lényegesen csökkent Szlovákia ipari termelése. Az ipari termelés az 1937-es háború előtti színvonalat csak 1946- ban érte el, de még így is messze elmaradt a csehországi termelési szint mögött. Az ipari termelőegységek területi és ágazati összetétele sem volt a legkedvezőbb. A cseh országrészekből, a német határmentőről áthelyeztek 269 termelési egységet; ez ugyan 24 000 dolgozónak adott munkalehetőséget, de a későbbi gyakorlat bebizonyította, hogy a teljesen idegen környezetből „kiragadott“ gyárak áthelyezése szinte vadidegen környezetbe közgazdaságilag megfontolatlan és Szlovákia iparosítása szempontjából káros cselekedet volt. A háború utáni években a mezőgazdaság helyzete sem volt a legrózsásabb. 1946 végén pl. Szlovákia mezőgazdasági földterülete 12 109 756 kis parcellára volt felaprózva. Átlagban egy-egy föiddarabocska nem volt nagyobb* 0,4 hektárnál. Átlagban egy földművesre az 1946-os év végén 1,79 ha mezőgazdasági földterület és 1,15 szántóföld esett. A háború utáni gazdasági konszolidálásban nagy szerepet játszott az első konkrét szlovákiai gazdasági programnak nevezhető kétéves terv (1947—48). Az átmeneti korszak kétéves terve kedvező feltételeket teremtett a gazdaság felújításához, az iparosításhoz, a szocialista termelési mód kialakulásához. Az Idő rövidségét figyelembe véve Szlovákia dolgozó népe csodálatra méltó eredményeket ért el Az Ipari gyárak és üzemek háborús kárait 5—6 milliárd (régi) koronára becsülték, A legnagyobb anyagi veszteségek a vasúthálózatot érték. Az akkori 3506 km-nyi e két év alatt. A könnyűiparban 17 új üzem kezdte meg a termelést, s nehéziparunk olyan fontos láncszemei, mint a komáromi hajógyár, a kassai gépgyár, a breznóí hldelemgyár stb. szintén ebben az időben épültek. E gyárak üzembehelyezése nagyban befolyásolta Szlovákia ökonómiájának további fejlődését. A kétéves terv folyamán a mezőgazdaságban is forradalmi változások történtek. A földreform következtében a volt nagybirtokosok és kulákok földjeiből 261130 hektárt osztottak ki a ktsparasztok és a földnélküliek között. Az 1947-es súlyos aszály megakadályozta kitűzött célunk megvalósítását a mezőgazdaságban — elérni a háború előtti termelési szintet. A kétéves terv gazdasági folyamatát ellemezve elmondhatjuk, hogy a kitűzött feladatokat mennyiségileg teljesítette. Minőségi szempontból bírálnunk kell a kétéves terv deformációit: már ez a tervünk nem volt eléggé körültekintő — nem vette eléggé figyelembe Szlovákia gazdasági sajátosságait, az iparosítás egyoldalúan a nehézipar fejlesztését szorgalmazta és nem mérlegelte a beruházások hatékonyságát. 1948 februárjában a magántulajdon és szocialista szektor közötti párharcból az utóbbi kerül ki győztesen. így végérvényesen kialakulhattak a szocialista népgazdaság tervszerű fejlesztésének kedvező feltételei. Az első ötéves terv éve) alatt, bár új köntösben,' tovább folytatódtak Szlovákia gazdasági életében a kétéves terv hibái. Az iparosítási folyamat üteme még jobban felgyorsult. Szlovákia gazdasági fejlődésének azonban extenzív jellege volt. A beruházások továbbra is új munkahelyek létesítésére irányultak, nem pedig a munka mechanlzálására és hatékonyságának fokozására. Szlovákia Iparának fejlesztésébe az 1949 —52-es években ki'enc és fél milliárd koronát fektettünk. 125 új üzemet építettünk és 109 régebbi üzemet újítottunk fel. Ezekben az években több vízierőmű kezdte meg a villamos áram szolgáltatását. Felépület az Ifjúsági vasútvonal, a Rozsnyó—Szepsl közötti új vasútvonal és megkezdődött a zsolna—kassai vonal villamosítása. 100 000 új munkaalkalmat teremtettünk. Mezőgazdaságunkban ez a korszak a falu szociallzálódásának az időszaka volt. A kisparaszti gazdaságok szövetkezetekbe tömörítésének folyamatába szintén sok hiba csúszott. Míg Lenin a kollektivizálás fő elveiben fokozatos áttérésről, lépésről lépésre való folyamatos egyesítésről beszélt, nálunk a mezőgazdaság szocialista átszervezését több esetben mesterségesen siettették. '1949-ben Szlovákiában gyakorlatilag még magasabb típusú EFSZ nem működött, de az 1953-as év végén már 1464 szövetkezetünk volt falvaink 47 %-ában. Az 1945—
