A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-11 / 19. szám

Szabadságunk

születésnapján----------------------------------------------★

Huszonnégy évvel ezelőtt fájdalommal és reménységgel, vérrel és holtakkal pecsételt, rügyfakasztó májusi napon ért véget a történelem legszörnyübb eseménye, a második világháború. (Sem előtte, sem azóta nem öltött olyan méreteket, nem hagyott maga után anynyi áldozatot az emberek, népek és nemzetek közötti konfliktus, mint a világháború.) Ötvenmillió ember vesztette életét a csatatereken, gázkamrákban és békés munkája mellett, ahol a gyilkos lövedékek és bombák áldozatai lettek. Egész városok, falvak, ipartelepek tűntek el a föld színéről. Békés lakóházak, iskolák, kórházak dőltek össze. Sokmillió kilométernyi villamos- és vízvezeték, távösszekötő vonal ment tönkre. Hidak és alagutak sokasága robbant fel. Szétlőtt tankok, ágyúk, repülőgépek, gépkocsik és járművek, roncsai tarkították Európában, Afrikában és Ázsiában a csatamezüket. Nincs gép, mely összeszámolná, nincs emberi agy, mely magába foglalná azokat a károkat és veszteségeket, amelyek a második világháború alatt az emberiséget érték. Ha azt a tömérdek munkát, amit fegyvergyártásra, a védelmi vonalak építésére, a hadseregek fenntartására fordítottak, a mindennapi békés élet anyagi ellátására áldozták volna, ma minden második embernek lehetne kulturált lakása, autója, magasabb életszínvonala, nem lenne annyi éhező, betevő falatra váró ember Ázsia- és Afrika-szerte. Meg lehetett volna szüntetni az éhhalált, eltávolítani a nyomort. S megmenekült volna az emberiség a súlyos megrázkódtatástól, a lelki gyötrelmektől, amelyek a második világháborúban érték.

Huszonnégy év telt el azóta. Oj ifjú nemzedékek nőttek fel, akik életében mit sem jelentenek a felsorolt tények. Nem érezték, nem ismerik közvetlenül a háború borzalmait, legfeljebb ha történelmi olvasmányokból. Ám itt élnek még szüleik, hozzátartozóik, az emberiség nagy része, milliók és százmilliók, akik a mai napig magukon viselik a háború gyötrelmeinek nyomait, s nem tudják feledni szörnyűségeit. Habár a romokon új gyárak, új lakónegyedek épültek,

«*■• . „dOHfr'jflK

y i

;

KJgij) /v

jobb lett az élet, nagyobb darab kenyér jut az asztalra, az elesettek sírját emlékmű jelzi, virág borítja, mégis megmaradtak a lelki sebek, amiket nem tudott behegeszteni az idő.

Akik átélték a második világháború szörnyűségeit, azokat sírjukig kísérti a háború ráme. Almukban

vissza-visszatér halott fiuk, férjük, apjuk, fivérük eleven emléke. Olykor-olykor megvillan az emlékezetben a csatatér, a lövészárok, a bombazápor, a repülők és tankok búgása, szétlőtt házak, iskolák, emberi végtagok, holttestek sokasága.

— Mentsétek meg, ne bántsátok) Hol vagy fiam? Élsz még, édes? —

A Csehszlovákiái Magyarok Társa dalnii és Kulturális Szövetségének hetilapja.

Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő MAJOR ÁGOSTON Főszerkesztő helyettesek:

MACS JÓZSEF és OZSVAL1) ÁRPÁD Szerkesztők.

NAGY LÁSZLÓ NAGY LAJOS ÜRDÓDY KATALIN PÉTER LÁSZLÓ TARJANI ANDOR Grafikai elrendezés:

CSÁDER LÁSZLÓ Fényképész:

PRANDL SÁNDOR

Szerkesztőség: Bratislava, ühehod ná (Széplak) u. 7. Postafiók C 398. Telefon 533-04.

Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Külföldre szóló előfizetéseket el intéz: PNS — Üstredná expedíció tlace, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII.

Nyomja a PRAVDA nyomdaválla lat, Bratislava, Sfúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,511 Kés, fél évre 39, - Kos, egész év re 78, — Kés.

Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

P. HaSko és KOnözsl István felvételei