A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-11 / 19. szám
kiabál, forgolódik még ma is álmában a háborút átélt anya. S amikor csöndes, békés reggelre ébred, boldog megkönnyebbüléssel sóhajt fel, hogy ez mór csak a múlt kísérlete. A békés napsütésben aztán próbálja magától elhessegetni a háború borzalmait, ami csak addig sikerül, amíg el nem halad valamelyik park előtt, ahol lábatlan, kezetlen hadirokkantak pihengetnek, vagy mig be nem nyit a temető kapuján, s meg nem áll a katonasirok előtt, s máris kigördül a könnycsepp a szeméből. S ha szót vált régi ismerőssel, a beszéd fonala még mindig a viszsza-visszakanyarodik a háborús emlékekhez, élményekhez. De óhatatlanul felbukkan az esetleges új háború gondolata is: — Mit gondolsz, mi lesz ennek az afrikai ellentétnek a vége, nem lesz ebből háború? Mert könnyen átcsaphat a tengeren mihozzánk Is a szele.' — Meddig bírja az a maroknyi vietnami nép az ellenállást a legmodernebb fegyvereket bevető amerikai túlerővel szemben. Sokáig tűri ezt az igazságtalanságot a józan ember? — Mit szólsz a nyugatnémet háborús bűnösök szabadon bocsátásához. Nem azért van rájuk szükség, hogy ellenünk fenjék késüket? Mit gondolsz, tényleg meghalt Hitler? — Mi a véleményed az űrutazásról? Nem félsz, hogy egyszer megnyílnak, és sűrű atomesőt zúdítanak a fejünkre? — Ments isten, ments isten, hogy bekövetkezzen, elég volt már enynyi a világégésből! — tiltakozik a másik. — Hagyják békében élni az embert, úgy, ahogy vagyunk, ne tegyenek hozzá semmit, de el se vegyenek, úgy majd mcgleszünk békességben. így fohászkodik, Így retteg még ma is az ember, aki belekóstol! már a puskaporos levegőbe. Messzi próbálja űzni magától a háborúnak még a gondolatát is. Béke kell, békét óhajt az emberiség nagyobb része huszonnégy évvel a háború befejezése után. Ezt óhajtjuk mi is 1969. május kilencedikén. S ha már ünnepelünk és emlékezünk, meg kell mondani, hogy ez nemcsak a háború befejezésének, a béke megteremtésének az emlékünnepe. Május kilencediké hazánk népének felszabadulási ünnepe is. Ezerkilencszáznegyvenöt határköve a kapitalista elnyomatás elleni harcnak, megnyitotta hazánk népe előtt az utat az osztálynélküli szocialista társadalmi rendszerhez. S mindezt a világ első szocialista állama erejének, a szovjet nép dicső önfeláldozó harcának köszönhetjük. Ogyszintén a szovjet népnek jár hála azért, hogy a világ békeszerető népeivel való összefogással leverte a világuralomra törekvő hitleri fasizmust, s Így sikerült az emberiségnek megmenteni a barbár faji elnyomás alól a kultúrkincseket, a civilizációt, végetvetni az ötéves vérengzésnek, emberölésnek, visszaadni az emberiségnek a békés, nyugodt életet. Huszonnégy évvel ezelőtt a felszabadulás és a burzsoázia felett aratott győzelem idején a Szovjetunióval való barátság és szövetség hazánk bel és külpolitikájának nélkülözhetetlen alapjává vált. Magáévá tette ezt a dolgozó nép akkor, magáénak vallja ma is. Ezt a szövetséget nem sikerült sem szovjetellenes propagandával, sem nacionalista jelszavakkal széttépni. A reális életet, a környező világot, az atomfegyverektől duzzadó légkört figyelembevéve ébredünk azon tény mélyebb értelmére, hogy csakis a Szovjetunióval való szilárd szövetség biztosíthatja békés életünket. Hazánk s a Szovjetunió népeit nemcsak a közvetlen szomszédság, a kulturális hagyatékok, a sokszínű gazdasági kapcsolatok, hanem marxista—leninista világnézetünk, az azonos elvek, a közös osztályérdekek tartják szoros barátságban, egységben. Oj hajtásokkal, jobb kapcsolatokkal tegyük szebbé felszabadulásunk ünnepét. Szántó László akadémikus 75 éves Viktor Pavlenda, az SZLKP KB elnökségi tagja, a KB titkára átadta Szántó László akadémikusnak 75. születésnapja alkalmából az SZLKP KB üdvözlő levelét. A központi bizottság levelében elismeréssel nyilatkozik a jubiláns eddigi munkájáról, amelyet a Kommunista Párt érdekében végzett. jCSTKj Fontos határozatok Moszkvában Április 26-án a szovjet fővárosban befejezte munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának rendkívüli ülésszaka. A szombati ülésen egyöntetű határozatokat fogadtak el, s az ülésszak munkájáról közleményt adtak ki. Az elfogadott határozatok — a hivatalos sajtóközlemény szerint — „fontos lépést jelentenek a KGST-tagországok gazdasági együttműködésének továbbfejlesztésében.“ A teljes egyenjogúság alapján A KGST rendkívüli ülésszaka megvizsgálta a Kölcsönös Gazdasági Együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseit és megerősítette azt a tényt, hogy a tagországok egyhangúlag erőfeszítéseik szorosabb egyesítésére törekednek a szocializmus és a kommunizmus építésével összefüggő feladatok sikeres megoldása céljából. A KGST tagországok új rendjének, népgazdaságuk tervszerű fejlesztésének és kölcsönös együttműködésének előnyei lehetővé tették a testvéri országok számára a gazdasági fejlettségük színvonalában jelentkező különbségek csökkentését. A KGST-tagországok gazdaságának gyors fejlődése azokon az erőfeszítéseken nyugszik, amelyeket minden egyes ország népe a saját nemzetgazdasága fejlesztésének érdekében fejt ki, párosítva a minden irányú együttműködés kibővítését és megszilárdítását célzó közös erőfeszítésekkel. Kölcsönös gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolataik az államok közötti új típusú viszony elveire, a szocialista internacionalizmus, a teljes egyenjogúság, a szuverenitás és a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös elvtársi segítség elveire épülnek. A tervek összehangolása A KGST-tagországok kommunista és munkáspártjaik kollektív alkotó tevékenységének, az elvtársi együttműködésükkel összefüggő kérdések együttes megvizsgálásának és megvitatásának eredményeként kidolgozták és a gyakorlatban megvalósítják a nemzetközi szocialista munkamegosztás alapvető elveit, állandóan tökéletesítik az együttműködés formáit és módszereit. A népgazdasági tervek összehangolása a KGST-tagországok közötti tartós és kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok kialakítása fő eszközének bizonyult. Mélyül a termelés szakosítása és kooperációja, bővül az együttműködés a tudomány és a technika területén. A szocialista országok hatóságai és gazdasági szervezetei között az utóbbi években kidolgozott tervek alapján közvetlen kapcsolatok épülnek ki, s az együttműködés különböző területein a tapasztalat- és az információcsere ilyen alapon történik. A jelenlegi szakaszban, amikor a KGST-tagországok jelentős sikereket értek el a termelőerők fejlesztésében és a szocialista gazdálkodás tökéletesebb módszereire térnek át, amikor megoldják a műszaki-tudományos forradalom vívmányainak teljesebb kihasználásával, a társadalmi termelés hatékonyságának maximális növelésével összefüggő feladatokat, ezzel megteremtik az alapot a népjólét emelésére — szükségessé válik a gazdasági együttműködés jelenlegi formáinak és módszereinek tökéletesítése, valamint újabb, hatékonyabb formáinak és módszereinek felkutatása. Fontos, hogy ez az együttműködés még hatékonyabbá váljék, még inkább elősegítse az egyes tagországok és a KGST-országok egész közössége előtt álló feladatok megoldását, különösképpen a munka termelékenységének fokozása, a tagországok gazdasági fejlettségi szintjének közelítése és fokozatos kiegyenlítése, a szocializmus és a kommunizmus győzelmes építése a szocialista országok mint szabad, szuverén és egyenjogú államok egységének megszilárdítása terén. Közös beruházási bank Nagy figyelmet fordítottak a tárgyaló felek a tanácskozáson az egymás közti kereskedelem bővítésére, a valutárls és pénzügyi kapcsolatok, az államközi hitelek aktívabb kihasználására. Megegyeztek abban, hogy célszerű létrehozni a KGST-tagországok beruházási bankját és tökéletesíteni a szocialista országok nemzetközi gazdasági együttműködési bankjának tevékenységét. Az ülésszak részvevői állást foglaltak áz érdekelt országok minisztériumai, gazdasági szervei, trösztjei, vállalatai és más szervezetei között fennálló kapcsolatok nagyarányú fejlesztése mellett is. Az ülésszak felvetette a nemzetgazdaságok közötti kapcsolatok elmélyítésének számos problémáját, amelyeket együttesen tovább kell tanulmányozni kölcsönösen elfogadható megoldások kidolgozása céljából. Az ülésszak állást foglalt amellett, hogy a tagországok fejleszszék a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat más szocialista országokkal, a világ egyéb országaival, függetlenül ezek társadalmi rendszerétől.
