A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-04 / 18. szám
A Föld fényképe az egyik műbolygóról 5. A TITKOS HÍRSZERZÉS MÓDJAI Az egyes országokban tevékenykedő ügynökök számára ma már neon okoz különösebb nehézséget bizonyos Információk beszerzése. Ennél sokkal nehezebb és veszélyesebb feladat a szerzett híreknek az Illetékes helyre való biztonságos eljuttatása. Ezért a modern kémszolgálat „varázslód“ a hírtovábbításnak újabb és újabb, — eddig még nem ismert — módjait igyekeznek bevezetni, A híreket általában két fő csoportba sorolhatjuk: az elsőbe a rövid és sürgős, úgynevezett villámhíreket, a másodikba pedig azokat, amelyek nem túl sürgősek és meglehetősen terjedelmesek, mivel gyakran különböző terveket, rajzokat, anyagmintákat stb. tartalmaznak. A sürgős és rövid tudósításokat többnyire az éter hullámain keresztül (rádió vagy infravörös hullámok segítségével) továbbítják. Az adást végző személynek azonban egy dologra nagyon kell ügyelnie — nehogy lehallgassák, Illetve megállapítsák az adó pontos helyét, mivel a műszerek e tekintetben már olyan tökéletesek, hogy egészen pontos beméréseket végeznek. Angliában például már olyan finom ellenőrző műszereket gyártanak, amelyek még egy bekapcsolt televíziókészülék egészen elenyésző sugárzására is reagálnak.’Ezért a BBC e célból létesített osztályának dolgozói nagyon gyorsan meg tudják állapítani azoknak a polgároknak a nevét, akik nem fizetik a megszabott tv-díjat. A műszaki fejlődésnek e kétségtelenül jelentős eredményei természetesen nagyon megnehezítik a kémek munkáját. Titkos adásaikat ennek megfelelően a kővetkezőképpen végzik: — a híreket a lehető legrövidebb időbe „sűrítik“. Más szóval ez azt jelenti, hogy olyan gyorsan sugároznak, hogy azt a vevőnek magnószalagra kell felvennie, s a felvételt aztán a — megfelelő kulcs alapján — lassítva kell visszajátszania. Ennek a módszernek, melyet a titkos ügynökök világszerte előszeretettel alkalmaznak, van azonban egy nagy hibája; mégpedig az, hogy meglehetősen bonyolult adóberendezést igényel. Másrészt viszont az ilyen adók helyének pontos megállapítása eléggé körülményes;--a híreket a térben „sűrítik“: rendkívül vékony hullámkötagekben sugározzák őket, melyek az atmoszféra Ionizált rétegétől visszaverődnek. E célra azonban újabban sokkal jobban megfelelnek a nagy magasságokban keringő műholdak. Egészen bizonyos, hogy több szovjet és amerikai műholdat ilyen rendeltetésű berendezésekkel láttáik el. Azonban az említett két módszer sem alkalmazható minden esetben sikerrel. Mivel titkos hírek közlése még a mai napig sincs tökéletesein megoldva, a tudósok és a műszaki szakemberek ezrei — Időt és pénzt nem kímélve — egy kevésbé költséges és megbízhatóbb módszer kidolgozásán fáradoznak. Már régen komoly kísérleteket folytatnak a tekintetben, hogyan lehetne a hírek továbbítására legcélszerűbben felhasználni az infravörös hullámokat; mivel ma már léteznek olyan miniatűr készülékek, melyek képesek megfelelő erősségű infravörös sugarakat kibocsátani. A szóban forgó rendszer hátránya csupán abban van, hogy ezek a sugarak egyenes vonalban terjednek: ezért az adónak és vevőnek — közérthetően szólva — „látniuk kell egymást“. Ezért az ellenséges területen működő adónak a határ közvetlen közelében kell lennie. így mondjuk egy dombtetőről, felveheti a kapcsolatot a határ, másik oldalán levő — semleges vagy baráti ország területén berendezett — vevőkészülékkel, és minden különösebb nehézség nélkül továbbíthatja a híreket. Ezenkívül azt Is megteheti, hogy találkát ad magának egy a hírek felvételével megbízott repülővel. Ez a manőver úgy történik, hogy a földön levő adóállomás csak akkor kezdi el az adás sugárzását, ha az illető repülőgép éppen (merőlegesen) fölötte van. A titkos hírközlésnek ezt a módját azonban csupán a legszükségesebb esetekben szokták használni, mivel az adót kezelő ügynöknek és a repülőgépnek meglehetősen közel kell kerülniük egymáshoz — s így nagyon könnyen fennél a lehetősége, hogy a kt'melhárítás mindkettőjüket leleplezi. A híreket — legyen azok továbbítás;! módja bármilyen — mindig rejtjelezik (stfrírozzákj vagy kódozzák. Anélkül, hogy olvasóinkat a kriptográfia tudományába részletesebben be akarnák vezetni, figyelmeztetnünk kell e két rejtjelezési módszer különbözőségére. A rejtjelzésnél (sifrlrozásnál) a hír szövegének egyes betűit bizonyos meghatározott törvényszerűség szerint összekeverik. A hír vevőjének természetesen ezt a törvényszerűséget ismernie kell, hogy ennek alapján az egyes betűkből összle tudja állítani a közölt hír szövegét. A kődozásnál egy könyvet (kódot) használnak, melyben föl van tüntetve az összefüggés az egyes szócsoportok vagy kapcsolatok, esetleg bizonyos önkényesen megválasztott számcsoportok között, A kód tehát egy afféle különleges szótár. Az ismeretlen rejtjeleket minden esetben meg lehet fejteni; vannak olyan szakemberek, akiknek a legbomyolultabban sifrírozott szöveg megfejtése sem okoz különösebb nehézséget. Ezzel kapcsolatban csupán egy példát szeretnék felhozni a sok közül. Bizonyos jónevű francia rejtjelszakértőt fölkeresett egy illető, aki állítólag egy megfejthetetlen rejtjelzett szöveglet akart vele elolvastatni. A szakember kezébe vette a papírt, melyen ötös csoportokban különböző számjegyek voltak felírva. Körülbelül egy percig tanulmányozta a szöveget, majd magabiztosan kijelentette: „Ez La Fontainnek a két galambról szőlő meséje.“ A történet való igaz, nem holmi kitalálás, Fölvetődik a kérdés, hogy az Illető szakember hogyan tudta olyan boszorkányos gyorsasággal megfejteni a meglehetősen bonyolultan rejt jelezett szöveget? Ha valaki járatos a kriptográfiában, ezen nemigen csodálkozik. Természetesen az illetőnek tökéletesen ismernie kellett a francia nyelv szerkezetét, valamint gondolatmenete gyorsaságának meg kellett közelítenie a mai elektronikus számítógépek teljesítményét. A rejtjelezés komoly szakértői minden bizonnyal olyan különleges adottsággal rendelkező emberek, mint például az ún. csodaszámolók, csupán azzal a különbséggel, hogy — érthető okokból — a tudósok nem tudtak velük oly behatóan foglalkozni, mint az előzőekkel. Ám ismerünk olyan eseteket is, amikor még a legkiválóbb rejtjelszakértők tudománya is csődöt mondott. így például a mai napig megfejtésre vár az a rejtjel, amelyet száz évvel ezelőtt az amerikai polgárháborúban állítottak össze. Ennek ellenére mégis azt állíthatjuk, hogy csaknem valamennyi rejtjelet hosszabb-rövidebb időn belül meg lehet fejteni. Ennek természetesen egyik előfeltétele az, hogy a közölt hír elég hoszszú legyen és tudjuk, hogy milyen nyelven írták. Hoigy a titkos ügynökök megnehezítsék a kémelhárítők feladatát híreiket először egy idegen nyelven fogalmazzák meg és csak azután rejtjelezik őket. Az amerikaiak ezzel kapcsolatban előszeretettel használják bizonyos kevésbé ismert indián törzs nyelvét, a szovjetek pedig azon számos nyelv egyikét, mely a Szovjetunió valamely távol eső területén előfordul. A hírt összeállító ügynöknek ezért Ismernie kell ezeket a nyelveket, vagy ha azt nem ismeri, rövidesen el kell sajátítania. Így a kémelhárítókat valóban nehéz feladat elé állítják, ha a közleményt pontosan meg akarják fejteni. Ha már Itt tartunk, meg kell említenünk, hogy a bonyolultabb rejtjelezett szövegek megfejtésére ma már az elektronikus számítógépeket is sikeresen felhasználják. Noha a rejtjelezett szövegek megfejtése nagyon nehéz és sok szaktudást igénylő feladat, a modern technika segítségével egyáltalán nem lehetetlen. Amint már az előzőekben említettük, a rejtjelezett szövegek alapjában véve mind megfejthetők; a kódozott híreket azonban gyakran a legjobb szakemberek sem tudják megfejteni. Mivel a kódokat teljesen önkényesen állítják össze, nem lehet őket megfejteni még a szerkezeti elemzés legbonyolultabb módszereinek segítségével sem. A kódoknak azonban van egy nagy hátrányuk. A kód egy tárgy, melyet az ellenséges ügynök megszerezhet vagy lefényképezhet. Nemegyszer megtörtént, hogy teljesen épségben lévő köd-könyveket találtak a lelőtt repülőgépek roncsai között vagy a sekély vízben elsüllyesztett hadihajók fedélzetén. Amint az elmondottakból látjuk, som a rejtjelek, sem a kódok nem nyújtanak százszázalékos biztonságot a közlendő hír eltitkolását illetően, I Folytatjuk I 19
