A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-04 / 18. szám
ÉPÍTSEN habbeton-elemekből Kitűnő hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkeznek, olcsók, takarékosak Forduljon a JEDNOTA népi fogyasztási szövetkezet legközelebbi epületanyag-telepéhez. Gyártja: MÉSTAYEBNÉHMOTY nemzeti vállalat Bratislava, nám. SNP 13/B telefon: 522-19 nagytakarításhoz mindent a drogériákból és festékboltokból a, és a vérnyomás Mind a növényi, mind az állati élet egyik nélkülözhetetlen anyaga a közönséges konyhasónak nevezett nátrlumklorld. A szervezetben mindenütt előfordul, és alkotórésze az emésztéshez oly szükséges gyomorsavnak. Mivel naponta kb. 10 grammnyi ürül ki szervezetünkből, ennek pótolásáról okvetlenül gondoskodni kell. Nem ilyen világos azonban az a kérdés, hogy sózzuk-e ételeinket. Vajon nem fedeznő-e szervezetünk sószükségletét a tápanyagok természetes sótartalma? Erre a kérdésre korunk orvostudománya még nem tud egyértelmű választ adni. Egyes állítások szerint a sómegvonás káros lehet, pl. a fejlődés lassúbbodásához vezethet. Két kutató 1957-ben megfigyelte, hogy zavarok álltak be a sótalan diétán tartott kísérleti állatok növekedésében. A tudományos adatok döntő többsége azonban azt bizonyítja, hogy a sótalan diéta csak bizonyos betegségek (pl. mellékvese-elégtelenség, súlyos cukorbaj, hányással járó betegségek, vesegyulladás bizonyos fajtái stb.) esetén káros, Még talán ennél is döntőbb bizonyíték az, hogy vannak, vagy voltak olyan primitív népek, amelyek nem is ismerték a sót. 1873-ból származó feljegyzések szerint a kamcsatkaiak akkoriban nem voltak hajlandók eleget tenni a halak sózással való konzerválásáról szóló rendeletnek. A Jeniszej környéki törzsekről is feljegyezzék, hogy rénszarvas-húson és halon éltek, de sohasem sózták az ételt. Egyes kutatók szerint ma is vannak népek — állítólag az eszkimók, az északkelet-amerikai indiánok és a Tanzániában ólő másszál négerek —, amelyek sohasem használnak sót. Sokan azt állítják, hogy a konyhasó használata — az élvezeti cikkek és a fűszerek használatához hasonlóan — csak szokáson alapul. A természeti népek közül sok nem ismerte a sót. Tudta ezt nyilván Daniel Defoe is, mert leírja, hogy Robinson szolgája, Péntek még kiköpte a sózott ételt; civilizált gazdája viszont a sótalan ételt tartotta ehetetlennek ... De mi teszi a só használatának kérdését időszerűvé, egészségvédelmi szempontból Jelentőssé a mai ember számára? Ez a vérnyomással való összefüggése. A hipertónia szinte népbetegségnek számít már korunkban; Közép-Eurőpában a lakosságnak kb. 10 %-a szenved benne. Tehát az igen gyakori és alighanem egyre gyakoribbá váló betegség megelőzése számottevő egészségügyi probléma. Megfigyelték, hogy a hipertónia betegség (magas vérnyomás) és a szívinfarktus szinte ismeretlen olyan népek körében, amelyek nem használnak konyhasót s szervezetük sószükságletét csak a felvett táplálék természetes sótartalma fedezi. Kísérleti állatoknál magas vérnyomást lehet kiváltani erősen sózott táplálékkal, éspedig annál nagyobb fokút, minél több sót tartalmaz a táplálék. Betegeknél a sófelvétel korlátozása Jelentékenyen csökkentheti a vérnyomást. Mindebből arra lehetne következtetni, hogy talán már magával a sómegvonással megelőzhető a betegség. A hipertónia betegségnek azonban nem egyedüli oka a túlzott sófogyasztás, így e téren is — sok más egészségvédelmi kérdéshez hasonlóan — meg kell elégedni bizonyos részeredményekkel, amelyek jelentősége azonban elvitathatatlan. Az„ említett betegség keletkezését számos más tényező, mint pl. a mindennapi Izgalmak okozta állandó feszültség, nyugtalanság, az erős dohányzás, az egészségtelen étrend, a kevés testmozgás stb. is elősegíti. Végkövetkeztetésként megállapíthatjuk, hogy a fokozott sófogyasztás — minden bizonnyal — fontos szerepet játszik az újabban a fiatalok körében is meglehetősen gyakori hipertónia betegség keletkezésének folyamatában. Mivel a csökkentett sófogyasztás nem Jót káros következményekkel, ételeink elkészítése és fogyasztása során ajánlatos lenne megszívlelni az itt elmondottakat. Dr. ÜRSZAGH ERNŐ „Csak ide a kertek alá” Szabad szombat, méghozzá délután flt éra, tehát a lehető legszabadabb ldűpont, ha a városi népség lehetőségeit tekintjük. A korzó megtelik sétálókkal, „sétiflkálókkal“, ahogy mifelénk otthon mondanák. A tavaszi napfény előcsalta a kávéházak törzsvendégeit, az Internálások cslvItelO fruskáit, farmernadrágos gubancait; de Itt vannak a szikkadt, Imbolygó léptfi nyugdíjas üregurak, a reszkető fejű, reszkető kezfl ldfls hölgyek pácolt kampósbotokra, fekete esernyOnyelekre támaszkodva; kivasalt katonatisztek és vasalatlan kiskatonák: a félváros itt nyüzsflg a színház elOtt ás a korzóra átkeresztelt keskeny utcán. Ebben a kavargásban, a miniszoknyák, selyemharisnyák, halász- ás farmernadrágok, feszüld pulóverek unalmas tarkaságában szinte üditOen hat az a fekete kendO, fekete bláz, fekete ráncos szoknya, amely most átlós Irányban átszelt ezt a nagy és léha nyüzsgést. Falusi Öregasszony viselt a fentebb felsorolt ruhaneműt, fürge kis falusi néne, hátán kosár, megy nyílegyenesen, nem néz se jobbra se balra, nem vesz tudomást senklrdl; néha egy-egy pajkosabb fiatal nekiütközik, a kis Öregasszony épp csak megbillen, ránt egyet a kosár hevederén és siet tovább, mint akinek halaszthatatlan dolga van. Éppen szembe jOn velem, jó megnézem 0t. Falusi asszony, kétségtelen. Mintha csak megboldogult nagyanyámat látnám, a járása szakasztott olyan. Az arcklfejezése Is: kissé Ideges, kicsit talán ijedt Is, mintha a falu tehéncsordája kOzé keveredett volna, mert nem volt hová félrehüzédnia. .Vem sokáig nézhetem az arcát, gyorsan elhalad mellettem, már a Hvlezdoslav tér szélén jár. Töprengve názek utána. Vajon hová siet ennyire. A tér kűzepén érem utói s megszólítom: — Hová, hová ilyen sietve nénikém? Megáll, rámnéz. Elmosolyodik. — Csak Ide megyek, fiam, a kertek alá. Egy kis répaharasztot hozok a kacsáknak — mondja s indul tovább. A kertek alá??? KésObb még láttam öt. Alkonyodat! már. A Dunaparton ült egy pádon, halkan szipogott és a szemét tOrölgette. Zs. »IAGY LAJOS EQ320
