A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-04 / 18. szám

szervek és személyek ezt leegyszerűsítve közönséges agitálásnak tekintik, mondván, hogy a szülő saját maga határozza meg, hogy gyermekét melyik iskolába adja. Az „agitálást“ tilosnak tekintik. De vajon a másik oldalon nem vagyunk-e tanúi a céltudatos és rendszeres agitálásnak a szlovák iskolák mellett? Vajon azzal, hogy a továbbtanulás terén távolról sem azonosak a feltételek, nem folytatnak-e következetes toborzást, agitálást?

Galántán a Csemadok járási bizottsága a jövőben is arra fog törekedni, hogy a bajokat közös erővel, kéz a kézben szlovák polgártársainkkal a szótértés útját keresve és a teljes egyenjogúság szellemében orvosoljuk. Ennek érdekében tettünk javaslatot a közelmúltban, hogy a JNB mellett hozzák létre a Nemzetiségi Tanácsot, mely hivatva lenne járásunk magyarságának problémáival rendszeresen foglalkozni. így a Csemadok sem lenne rákényszerítve, hogy e kérdésben mindig a kezdeményező szerepét játssza. Javaslatunkat megtárgyalta a SZNF JB Elnöksége, a JNB tanácsa, és rövidesen tárgyalni fogja azt a JNB választmánya is. Az illetékesek javaslatunkat nem utasították el, csupán a javasolt szerv összetétele és a realizálás időpontja körül volt, ill. van még huzavona. Véleményünk szerint minden vegyes járásban hasznos és szükséges lenne a JNB mellett Nemzetiségi Tanács felállítása.

És végül hadd tudassam a tisztelt küldöttekkel és vendégekkel, amiről az Oj Szó március 12-i számából már értesülhettek, hogy ez év júniusában Galántán, ahol Kodály Zoltán gyermekkorában 7 évet töltött, országos dalos találkozót, Kodály-napokat rendezünk, a Népművelési Intézet közreműködésével. Tervünk az, hogy a komáromi Jókai-napokhoz hasonlóan a jövőben rendszeresen megrendezzük városunkban a Kodály-napokat, a szlovákiai énekkarok seregszemléjét. A nagy zeneszerző emlékére méltó emlékmű, szobor felállítását tervezzük. Az ezzel járó anyagi kiadások előteremtése körül {a szobor felállításához szükséges pénzre gondolok) eddig még nehézségek vannak. Meglehet, hogy a szükséges pénz egy részét országos gyűjtéssel, valamilyen Kodályemlékjelvény kiadásával, vagy hasonló formában leszünk kénytelenek megszerezni.

Bízunk benne, hogy ebben az esetben számíthatunk a Csemadok járási bizottságai és helyi szervezeteinek a támogatására és együttműködésére, — Nagykapostól egészen Pozsonyig.

■ Laczkó József

Vajon bizonyításra szorul-e, hogy a nemzetiségi alkotmánytörvénynek semmivel sem volna szabad kevesebbet tartalmaznia, mint a CSKP akcióprogramjának? Igenis, azt vártuk, hogy számunkra a nemzetiségi törvény ugyanazt fogja jelenteni, mint a szlovákság számára a föderációs alkotmánytörvény.

Hisz dr. Husák ezt Vágtornóeon világosan megmondta: „Ha azt mondom, hogy a szlovák nemzet a föderációs törvény révén elnyerte egyenjogúságát, akkor az az én véleményem és a pártvezetőség véleménye szerint sem jelenti azt, hogy ezzel a helyzetünkkel visszaélünk a szlovákiai nemzetiségek, tehát a magyar és az ukrán nemzetiségek kárára. A nacionalista szenvedélyek előtt nem hátrálunk meg, jöjjön az szláv vagy magyar részről. Mindenkinek a saját nemzetiségét megillető politikai, gazdasági, kulturális fejlődést és egyenjogú feltételeket kell biztosítani.“

B Dr. Lóska Lajos, Fülek

Megvalósult a föderáció, a magyarság jogai ha megcsonkítva is, bekerültek az alkotmányba, van magyar miniszterünk, van nemzetiségi titkárság, vannak magyar miniszterhelyettesek. Azonban kérdem én, mit ér mindez, ha az okos fejnek nem engedelmeskednek a végtagok. Vagyis, ha lent továbbra is a régi vaskalapos garnitúra van. Pl. a losonci járás óvodáinak felügyelőnője többször kijelentette már: „Hogy mi lesz január után? Marad minden úgy, ahogy volt.“ És ő ragaszkodik ahhoz, hogy tiszta magyar községekben, mint Csornán, Sőregen, Ragyolcon, Csákányházán, Rappon, Tőrincsen és másutt ezekben a tiszta magyar községekben, annak ellenére, hogy a 20, 25, 30, 35 óvodás korú gyerek közül egy sem, vagy legfeljebb 2—3 a szlovák, ott szlovák óvodák vannak. És fokozatosan a magyar óvónőket leváltja, és helyébe szlovákokat tesz, természetesen azoktól már megköveteli, hogy a gyerekekkel szlovákul foglalkozzanak. Az említettek mementóként figyelmeztetnek minket arra, hogy a Csemadokra továbbra is szükség van, de a Csemadoknak sokkal szélesebb skálán kell mozognia, nem elég az, hogy a Csemadok kulturális szervezet, vagy kulturális-társadalmi szervezet, a Csemadoknak az egész csehszlovákiai magyarság tömegszervezetévé - kell válnia, az itt élő magyarságot maradéktalanul képviselnie kell, vagyis a Csemadok legyen a csehszlovákiai magyarok demokratikus szövetsége, érdekvédelmi szövetsége, ezzé kell alakulnia. Mert csakis így alakíthat ki szilárd bázist ahhoz, hogy a magyar iskoláknak önigazgatása legyen, hogy a magyar oktatásügy irányítása járási szinten magyar tanfelügyelők kezébe kerüljön, és általában, hogy az állami élet minden helyén a vezető pozíciókba a magyar vidékeken magyarok, a vegyes vidékeken pedig számarányuknak megfelelően legyenek magyarok, persze nemcsak magyarul beszélő emberek, hanem magyar nemzetiségűek.

■ Császár Tibor, Somorja

Ismeretes, hogy járásunkban rendkívüli fejlett a mezőgazdasági termelés. A szerdahelyi járás úttörő volt a szövetkezetesítésnél és jelenleg a földterület csaknem 100 °/o-án a szocialista szektor dolgozik. Egyszerű, de becsületesen szorgalmas dolgozóink gyümölcse, hogy mindig teljesítettük feladatainkat, és évente sokezer vagon mezőgazdasági terméket adunk az országnak. Kötelességemnek tartom ezt megemlíteni, mert épp a napokban tartjuk a szövetkezetek megalakulásának 20. évfordulóját. Nem akarok vitatkozni történelmi szerepükről, de életünk 20 éves szakasza és a pártpolitika egyik alapvető törekvése volt, járásunkban döntőszereppel, és nem mehetünk el mellette szó nélkül. Éppen ezért kellemetlenül érint bennünket a szerdahelyi mezőgazdasági szakiskola megszüntetésére irányuló törekvés, mert ennek az iskolának igen nagy jelentősége van egész Dél-Szlovákiában. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy megjegyzést tenni, a eddigi felszólalók nagyon sokan említették és megdöbbenve hallgatjuk, a magyar középiskolák megszüntetésére irányuló törekvéseket. Ezzel kapcsolatban szeretnék konkrét kérdést feltenni az itt jelenlevő felelős dolgozóknak, Mózsi és Bertók elvtársaknak, hogy feleljenek, mi ennek a helyzetnek az oka?

Nemzetiségi kultúránk további fejlődésének további feltételeit és káderkérdéseit intézményesen kell biztosítani, a nemzetiségi szükségletek szempontjából tudományos és kulturális intézményeket és munkahelyeket kell létesíteni. A nemzetiségek kultúrájának anyagi biztosításában a döntőszerep és feladat a nemzeti bizottságokat, állami szerveket illeti az egyes nemzetiségek kulturális szövetségével együtt. Ennek sajnos kevés nyomát látjuk a mostani programtervezetben is

Járásunk dolgozói nevében követeljük, hogy a párt vezető szerepe érvényesüljön minden tömegszervezetben, támogatjuk és következetesen ragaszkodunk a párt akcióprogramjához, követeljük annak teljesítését. Ebben látjuk a munkáshatalom, a szabadság, a demokrácia, a gazdasági fejlődés, a nemzeti egyenjogúság egyetlen zálogát.'

10