A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-27 / 17. szám
Hogy állunk a nemzetiségi képviselettel ? Hasznos lesz röviden áttekinteni, hogy az elmúlt esztendő leforgása alatt mi vált valóra a nemzetiségi kérdés megoldása terén. Az első és a legfontosabb volt az 1968. október 27-i 144. számú nemzetiségi alkotmánytörvény. Valljuk be bátran, hogy ezt minden hiányossága ellenére is pozitívan értékeljük, bár csalódottságunkat ma sem tudjuk palást alá rejteni. Egyrészt azért, mert az utolsó pillanatokban indokolatlanul "megnyirbálták, és ennek következtében egyes cikkelyeinek értelmezése még sokszor képezi majd vita tárgyát a gyakorlati megvalósítás során, másrészt pedig azért, mert az alaptörvényt minden ígérgetés ellenére sem követték a többiek, pedig a jóváhagyás óta már hat hosszú hónap telt el. Kedvező eredményként, kell elkönyvelnünk azt is, hogy az államhatalmi szervek nemzetiségi képviselőinek a számát ez év elejétől kibővítették. Ennek következtében a Szövetségi Gyűlésben a magyar képviselők száma 20, a Népi Kamarában és a Nemzetek Kamarájában pedig 10—10. A Szövetségi Gyűlés elnökségének tagjai sorában két magyar nemzetiségű, s a Nemzetek Kamarája elnökségében pedig egy magyar képviselő foglal helyet. Most pedig tekintsük át a helyzetet Szlovákiában. A Szlovák Nemzeti Tanács kibővítése után ez év elejétől 17 magyar nemzetiségű polgár képviseli népünk érdekeit a Szlovák Szocialista Köztársaság parlamentjében. A Tanács négy alelnöke közül az egyik magyar. További magyar nemzetiségű képviselő foglal helyet az elnökségben. Az SZNT nemzetiségi bizottsága megmaradt a tavalyi összetételében. Az államhatalmi szervekkel és azok összetételével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy bár a képviselők száma a múlthoz képest emelkedett, és az 1961. évi népszámlálás adatai szerint nagyjából már megfelel a magyarság statisztikai arányszámának, viszont azok aktivitásáról csak nagyon gyéren ejthetünk dicsérő szót. A nemzetiségi reprezentáció és az érdekvédelem Ezeket a sorokat olvasva sokakban felvetődik a kérdés, vajon létt»sült-e már egyáltalán valamiféle nemzetiségi szerv? Minden kertelés nélkül kimondhatjuk, hogy ilyen még ezideig nincs a Szlovák Szocialista Köztársaságban. Ne tévesszen meg senkit a „nemzetiségi“ szó használata az egyes bizottságok elnevezésében. Ezek nem a nemzetiségeké, s ezeket nemcsak a nemzetiségek képviselői alkotják, csupán a feladatuk az, hogy foglalkozzanak a nemzetiségi problémák megoldásával és biztosítsák a nemzetiségi jogok érvényesítését. Sajnos, a múlt év őszéig még ilyenek sem voltak. Szeretnénk remélni, hogy várakozásunknak megfelelően és a nemzetiségi alkotmánytörvény szellemében teljesítik majd küldetésüket. A fentiek ismeretében talán valamivel könynyebben lehet megérteni, viszont nehezebben lehet elfogadni azok személyi összetételét. Vegyük csak szemügyre, hogy milyen elmélet alapján állították össze az SZNT Nemzetiségi A Hét társadalompolitikai melléklete 17 9 Felelős szerkesztő: Háoi József Bizottságát? Tudnunk kell, hogy ez semmivel sem tölt be nagyobb szerepkört, mint az SZNT többi bizottsága. Jogállását afféle parlamenti bizottságához lehetne hasonlítani. Tagjait pedig egy hirtelenében kiagyalt elv alapján hagyták jóvá. Így a nemzetiségi bizottságot jobbára azok a képviselők alkotják, akik választókörzete a nemzetiségek által lakott területeken van, tehát szlovákok, magyarok és ukránok. Amint látjuk, a nemzetiségeknek nem tették lehetővé, hogy sajátos ügyeiket és érdekeiket ez a bizottság megtárgyalhassa és kifejezhesse, mások beleavatkozása nélkül. Ebben az esetben az ún. területiség elve érvényesült, de nem a nemzetiségi területi önigazgatás elve. Ezt a kettőt még véletlenül sem szabad összetéveszteni. Ha pedig már ezt az elvet említettük, nézzük csak, hogy is állunk vele. Nem titok, hogy a föderáció alapelveinek kidolgozásakor a szovjet alkotmányt vették figyelembe, viszont a csehszlovákiai nemzetiségi kérdés megoldását más modell (ha egyáltalán modellnek lehet nevezni) szerint készítették elő. Ismeretes a Csemadok tavalyi történelmi állásfoglalása is, amely leszögezi, hogy „a csehszlovákiai magyar és a többi nemzetiség államjogi helyzetét az önigazgatás elvei alapján“ kell megoldani. Az állásfoglalásnak ez a része összhangban áll a CSKP akcióprogramjával, amely még ma is érvényben van. S ez pontosan és vitathatatlanul azt deklarálja, hogy „a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatással dönteni az őket érintő ügyekben“. Amint látjuk, mind a kettő leszögezi az önigazgatás elvét, de nem a területi önigazgatásét. A nemzetiségi bizottság viszont nem a nemzetiségi reprezentáció (a valóságban tehát az önigazgatás) szerve, sőt, a szó szoros értelmében nem is nemzetiségi, csak a nemzetiségek problémájával foglalkozó szerv. S mi van előkészületben? A mai napig csak egyetlenegy törvényjavaslatnak a fogalmazványa készült el, amely a nemzetiségi szervek intézményes megoldását tartalmazza. Ennek alapján létre kellene hozni az SZNT mellett a Nemzetiségi Testületet, amely a nemzetiségi reprezentáció és érdekvédelem szerve lenne. Hiányét az utóbbi hónapok folyamán hatványozottan éreztük. Tagjait az SZNT nemzetiségi, tehát magyar és ukrán képviselői és a nemzetiségek köztiszteletben álló tudományos és közéleti személyiségei közül hagynák jóvá. Egyedül ez a testület töltené be az első valóságos nemzetiségi szerv szerepét. Az elképzelések szerint két szekcióból állna, a magyarból és az ukránból, bár komolyan fontolóra kellene venni, hogy nem lenne-e célszerűbb létrehozni külön magyar és külön ukrán nemzetiségi érdekvédelmi szervet. A józan ész, a gyakorlati követelmények és az egyenjogúság is az ilyen megoldás mellett szólnak. Az egyes nemzetiségektől, melyek egyenrangúak a nemzetekkel, nem lenne szabad megvonni azt a jogot, hogy létrehozzák külön-külön saját reprezentatív szervüket. így az ukránok nem képviselhetnék a magyarokat és a magyarok pedig az ukránokat. Ennek a szervnek szerepét nem helyettesíthetik azok a nemzetiségi képviselők, akik az arányosság alapján tagjai a képviseleti szerveknek. Sőt, a kulturális és a társadalmi szervezetek sem vállalhatják magukra tartósan a nemzetiségi képviselet feladatát. Az ún. majorizálás lehetőségének megakadályozását célzó intézkedéssel kapcsolatban (nemzetiségi szinten) eddig még semmiféle jogszabály nincs előkészületben. Pedig már itt lenne az ideje annak a jogi és gyakorlati megoldásnak, hogy végre egyetlen szerv se határozhasson a nemzetiségeket érintő ügyekben, azok beleegyezése nélkül. Amit meg lehetett oldani a nemzetek viszonyában, arra miért ne lehetne találni lehetőséget a nemzetek és a nemzetiségek viszonyában is? A nemzetiségi miniszterről Mi a helyzet a nemzetiségi miniszter hatásköréről szóló vitában? Szenteljünk legalább néhány sort ennek az ügynek. A tárca nélküli miniszter a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának a tagja. Bár az e funkciót most betöltő miniszter magyar nemzetiségű, hivatalosan mégsem tekintik őt nemzetiségi miniszternek. Nemzetiségi minisztérium nem létesült. A múlt hónapokban azonban valamivel közelebb került ehhez a problematikához, a kormány 1969. február 14-i 25. számú határozatával a Szlovák Szocialista Köztársaság területén élő nemzetiségek ügyeinek intézésével bízza meg. így lett hát csak a nemzetiségi ügyek minisztere, vagy ahogy a nép mondja: nemzetiségi miniszter. Nem sok jóval kecsegtet viszont a miniszterhelyettesek ügyének az alakulása. Köztudomású, hogy a kormány határozata alapján nemzetiségi helyettesi funkciót kell létesíteni az oktatásügyi, az egészségügyi, a művelődésügyi, a tervezési és a mezőgazdasági minisztériumban. Betöltésük körül már hónapok óta tart a meddő huzavona. A kormány tanácsadó szerve és a titkárság Az utóbbi hetekben több helyen beszéd tárgyát képezte és kellő tájékoztatás híján sok félreértést okozott egy további „nemzetiségi szerv“ jóváhagyásával kapcsolatos hír. Lássunk hát tisztán, miről van szó. A kormány február 14-i ülésén elhatározta, hogy a legisztlatív és a gazdasági tanácson kívül nemzetiségi tanácsot is létesít. Az igazság kedvéért tudnunk kell, hogy ennek a tanácsnak a létrehozását a nemzetiségek nem kérték, s ez nem azonos azzal a nemzetiségi (népi) tanáccsal, melynek megalakítása érdekében tavaly annyi cikk és követelés látott napvilágot a sajtóban. Az április 8-án jóváhagyott statútum alapján a kormány tanácsadó szervének szerepét tölti majd be. Mielőtt tehát a kormány nagyobb horderejű ügyekben döntene, melyek közvetve vagy közvetlenül érintik a nemzetiségeket Szlovákiában, kikéri majd a nemzetiségi tanács állásfoglalását. Jól jegyezzük meg, ebben az esetben sem valóságos nemzetiségi szervről van szó, csupán a kormány tanácsadó testületéről, mely szakszerűség szempontjából hivatott megítélni a kormány elé terjesztett legfontosabb anyagokat. Nem vitás, hogy valamennyi nemzetiségi törvény tervezetét is meg kell tár gyalnia. A tanács tagjait az ún. paritás elve alapján nevezték ki. Egy harmada szlovák, egy harmada magyar és egy harmada pedig ukrán nemzetiségű. Nemzetiségi életünkben ezidőszerint talán egyetlen fix pont a Kormányhivatal Nemzetiségi Titkársága. Strukturális szempontból a kormányhivatal szerves része. Valójában azonban ez sem nemzetiségi végrehajtó szerv, csupán a nemzetiségek jogainak biztosítása tartozik hozzá. ■* * * Minden körülményt figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a nemzetiségi szervek intézményes megoldása terén már mutatkoznak ugyan az első szerény eredmények, csakhogy a hosszú várakozás után csigalassúgágúnak tűnik a megvalósítás üteme. 1968-ban a magyar tömegek javasoltak és követeltek. Az idén azonban a jóváhagyott program megvalósításából kellene kivenni részüket, de a tavalyi aktivitással. GYÖNYÖR JÓZSEF (Varga Lajos rajzai
