A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-27 / 17. szám
zák az egész országot, nemegyszer rendelnek el kijárási' tilalmat, hoznak Ítéletet „felforgató“ elemek ellen a Büntetötörvénykönyv hírhedt 144. paragrafusa ért étimében, adnak ki elfogató parancsokat, rendeznek gyűléseket, tüntetéseket és ellentüntetéseket. Lahore, Peshawar, Khanpur, Dákká és más varosok homályos utcáit égő autók lángja világította meg, a legkorszerűbb könnygázgránátokkal felszerelt rendőrség sem panaszkodhat, hogy n^ncs mit csinálnia. Dehát ml is játszódik itt le? Zöld-fehér zászló alatt Az egykor az angolok fennhatósága alatt egységes Indiában, 1930 táján az ’Angliában tanuló mohamedán diákok felkarolják az önálló indiai mohamedán állam eszméjét, amely Pandzsabot, Kasmírt és Szlndet foglalná magában, és ezek kezdőbetűinek alapján a PAKISZ-tán nevet viselné. 1940-ben a Muzulmán Liga Mohammed Ali Dzsinna vezetésével hivatalos programjául tűzi ki, hogy India északnyugati és keleti, mohamedánok lakta részeiből létrehozza Pakisztán államot. 1947. augusztus Iáén India vallási alapon végrehajtott kettéosztásával megalakult Pakisztán brit domínium, a világ legnagyobb mohamedán állama. Nyolcmillió mohamedán menekül Indiából Pakisztánba, körülbelül ugyanannyi hindu Paklsztánoói Indiába. 1958. október 27-én Mohammed AJub Khán tábornok, a hadsereg főparancsnoka megouktatja Iszkander Mlrza addigi elnököt, magához ragadja a hatalmat és bevezeti a hadiállapotot. A zöld-fehér zászló a félholddal azóta nemcsak a pakisztáni államiság, hanem a szuverén elnöki hatalom szimbóluma is lett: AJub Khán ugyanis 1902-ben kihirdetett alkotmánya — szövetségi Jellegének ellenére — kemény autoritativ rendszert vezetett be, „éppen olyat, amilyenre nemzetemnek szüksége van“. AJub Khán uralkodott, a problémák megmaradtak. A parlament hatásköre nem terjedt tovább, mint hogy az elnök döntéseit jóváhagyja. Hozzáláttak ugyan az új kormányszékhely, Iszlámábád építéséhez, de nem sokat haladt előre az ország demokratikus átalakulása. Ezenfelül Kelet-Pakisztánt 1500 kilométer széles indiai terület választja el Nyugat-Pakisztántól. A százmllllőnyi lakosság sem egységes. Míg Kelet-Pakisztén lakosságának 95 százaléka bengáli, Nyugat- Pakisztánban pandzsabi, szinghi, gudzserakl, pastu nyelven beszélő patan, beludzs, bragu, csitrall, kaflr és egyéb törzsek élnek. „A kolosszus, amelyet csak szélsőséges erőfeszítéssel lehet kormányozni“, forronganl kezdett, különösen azóta, hogy főképp az egyetemeken kezdett felnövekedni az új generáció. Az ellenállás szelleme nemegyszer Mao' tanításának vörös palástját vette magára — az olyan feliratok, hogy „romboljátok le a régi világot“, valamint a mésszel felplngált sarlók és kalapácsok egyre Jobban kezdtek szaporodni a kormányépületek falain, de még az elnöki palota falain Is Rawalpindiben. Megint egy új felszabadító? Mielőtt AJub Khán marsall hatalomra Jutott volna, baráti szálak fűzték őt fiatalabb munkatárséhoz Asgar Khán későbbi repülőtábornokhoz. AJub Khán programja: „az elnöki autoritativ demokrácia“, melynek alapján felfüggesztették az alkotmányt és leloszlatták a politikai pártokat, azonban Asgar Khánt arra kényszerltette, hogy ellenzékbe vonuljon. Ez különböző központokban kristályozódott ki, s a földalatti mozgalomból lassan felszínre tört, míg végül 1909 elején meghódította a tömegeket. Asgar Khán követőinek erejéről az akkor még uralmon volt kormány Ismét meggyőződhetett az Idén februárban, amikor az „új felszabadító" demonstratíve beyonulUAttokból Peshawarba egy katonai dzsipen. Képzeljük el a jelenetet, mely olyan volt, mintha egy történelmi filmből vágták volna ki: a Slndhu folyó hömpölygő vize, hatalmas híd, az attoki erőd s a töméntelen nép, mely rózsakoszorúkkal fogadja újsütetű vezérét. „Asgar legyen az elnök“ — skandálja a tömeg. Peshawarba érkezve Asgar Khan beszédet mond egy fogadáson, mely egybe esik az „lftárral“, vagyis az első étkezéssel, amelyet az egy hónapig tartó ramadán böjt idején, naplemente után magához vehet a mohamedán, és egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy nevetségessé tegye Ajub Khán „groteszk diktatúráját“. E pillanatban fellángolnak a gépkocsik és a kioszkok az utcákon, a kormányépületek ablakain belövöldöznek, úgyhogy még maga Asgar Khán Is kénytelen nyugalomra Inteni. Legtöbbször sikertelenül, elszabadultak az indulatok, az utcákon sebesültek és halottak feküsznek... Jobboldali és baloldali erők Ajub Khán rendszerével már nemcsak Asgar Khán, az „új felszabadító“ áll szemben. Balról a hangos a Nemzeti Néppárt fenyegeti uralmát, melynek Zulfikarr All Bhutto áll az élén. Bhutto, aki nyolc éven keresztül volt miniszter Ajub Khan különböző kormányaiban s később rövid ideig börtönben ült, most annál hangosabban lép fel a „korrumpált“ és „népellenes" diktatúra ellen. Ez a kapitalista nagybirtokos kiadósán alkalmazza a kínai maoista forradalmárok szótárát, talán éppen azért, hogy a maga oldalára állítsa a radikális diákokat. 1988 októberében—novemberében megkezdi országjárását, amely mindenütt erőteljes ellenzéki tüntetésekkel párosul. 1909 Január—március. A megszakítás nélkül folytatódó tüntetéseknek egyhét alatt 31 halottja ős sebesültje van. Március 5-én Rawalpindiben kerekasztal-értekezlelen megegyezés születik Ajub Khán és Jobboldali ellenzéke között. Bhutto és más, a világsajtó szerint baloldalinak, illetve ultrabaloldallnak minősített csoportok bojkottálták az értekezletet. A zavargások változatlanul mindennaposak, a halottak számát már 700-ra becsülik. Egészen március 28-ig folytatódnak az újabb tüntetések é3 összecsapások. Ekkor Ajub Khán benyújtja lemondását és átadja a hatalmat jahja Khánnak, a hadsereg főparancsnokának. Az Ajub elleni harcban Bhutto szövetségeseként két politikus emelkedett ki. Az egyik Mujib ur-Rahman, az úgynevezett Avaml Liga vezetője. Ez a lényegében Jobboldali nacionalista polgári politikus egyfelől Kelet- Paklsztán autonómiáját követelte, másfelől az Ajub-tipusú katonai rezsim átalakítását parlamentáris típusú kormányzattá. Mujib ur-Rahman meggyőződése volt természetesen, hogy egy ilyen parlamentáris kormányzat élére ő kerülhet majd, mint az ország nemzeti-polgári és nacionalista erőit tömörítő párt vezetője. A hatalmi harc során kiemelkedett másik politikus a „nemzeti Avaml párt" vezetője, Basanl volt, aki a legszegényebb tömegek szenvedélyedre és elkeseredésére építve belpolltikallag is „ultrabal“ politikát dolgozott ki: fegyveres népi felkelés Pakisztánban, a gyárak és földbirtokok megszállása, az adófizetés megtagadása. A három politikus között az Ajun ellen vívott harc különböző szakaszaiban kísérletek történtek egy akciószövetség létrehozására, ez azonban nem valósult meg. Az új katonai rezsimmel szemben így nem áll egységes ellenzék. Viszont mindhárom ellenzéki csoport tényleges szenvedélyekre, érzelmekre — és érdekekre építhet. Így továbbra Is veszélyt jelentenek a most létrehozott katonai kormányzat szempontjából. hét
