A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-27 / 17. szám
a szövetkezet elnökét. 1957-ben azt mondtam, hogy most már elég, majd én javasolok a szövetkezet élére megfelelő embert. Hazahívtam Dánőczi Ferencet Hermándról. Azóta Is ő az elnök, s ha ő nem lenne Itt, akkor talán már én te régen feladtam volna a küzdelmet. Azóta fokról-fokra javul a szövetkezet. Ma már huszonkilenc korona a munkaegység. Szövetkezetünknek kétszáznegyvennyolc tagja van, ebből száznegyvenkettő asszony. Az átlagos életkor? Hát negyvennyolctól fölfelé ... Az idén még egyetlen gyermek sem született! Biellk Gyulával Varbó utcáit járjuk ezen a borús márciusi napon. Mindenkit személyesen Ismer, mindenkihez van pár kedves szava. — Csak az tudja Igazán, hogy mennyit változott ez a falu, aki állandóan itt élt. Nézze, 1945 előtt alig volt itt pár rendes ház, s ma már csak egy-két olyan épület van, amit nem lenne kár lebontani. Mindenki iparkodik túltenni a szomszédain. Szép bútort vesznek, minden házban van szőnyeg, rádió, tévé, hűtőszekrény, mosógép. Bielik Gyula átadja a díszoklevelet azoknak, akik legtöbbet tettek az új iskola mielőbbi felépítése érdekében. Megszoktam és megszerettem... Talán így volt ez mindig... A város nagyon lassan, a falu viszont nagyon gyorsan megváltoztathatja arculatát. S csak a körülményektől függ, törekszik-e, törekedhet-e arculatának megváltoztatására. Sok-sok falut végigjártam, sok-sok falusi emberrel beszéltem és mindig nyitva tartottam a szemem — ezért láttam. Itt a nagykürtös! járásban most vagyok először. Nézem a dombok alján a földhöz lapuié falvakat és érzem, amint szivüket megdobogtatja a tavaszvárás Izgalma, pedig már ősidők éta így jön a tavasz. A járás első faluja — Ez való igazi — mondja Biellk Gyula, a varból nemzeti bizottság elnöke. — De nagyon hosszú és küzdelmes út vezetett idáig, ahol most vagyunk. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy 1948-ig feudális életet élt ez a falu. Az asszony csak ágyasa volt a férjének. Az anyós elzárta a kenyeret Is előle, és ha a menyecske enni akart, hazament a szüleihez. Minden leány csak hozománnyal mehetett férjhez. A HNB elnöke nem szívesen beszél magáról, de élete annyira összefonódott a falu életével, hogy akarva, nem akarva, magáról is •elárul egyet-mást. —■ 1946-ban én voltam itt Varbón az egyetlen párttag s egyben pártelnök. 1948-ban vállalnom kellett a HNB elnökségét is. 1949-ben sikerült megalakítanunk egy amolyan összetákolt szövetkezetét, de 1952-ben már az egész község benne volt az EFSZ-ben. Még ugyanebben az évben Fülekre kellett mennem, hogy átvegyem a Felvásárló Vállalat járási kirendeltségének vezetését. 1953-ban üzemünket Losonchoz csatolták, engem Ipolyságra helyeztek. Már azt hittem, hogy véget ér a vándorlásom, de más történt. A varbólak eljöttek utánam: „Bielik elvtárs, ha nem jössz haza, szétesik a szövetkezet!“ Hazajöttem, s bizony a hír igaznak bizonyult. Hatvanötén akartak kilépni a szövetkezetből, ami teljes felbomlásához vezetett volna. Három héttel később, hat kivételével, meggondolták magukat. Most ezt így elmondhatom egykét mondattal, de akkor ugyancsak sokat kellett beszélnem. Egy év múlva együtt voltunk mindnyájan, de még ugyanebben az évben nagy csapás érte a szövetkezetét, elhullott a szarvasmarha-állományunk. Először három korona ötven fillér volt itt egy munkaegység. Három év leforgása alatt körülbelül ötször váltották le Az új varbői iskola A legünnepélyesebb pillanat
