A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-27 / 17. szám
Nyári zápor Stow Nincs ncrgy baj mi- ná-tunk, csak egy ke-J3.t_________D7 ________ G*__________Q7_ ha- rag o- kod. Nyári Nincs noqy baj mi- na- lünk, a- meddig __at____sic=.j.=,_______e5_ ^It-nr-1 $ sorsamnak no- pan-fa hátát a-dók, Hogy ..Ami________BL___ Qnoi______g»_ 0 0 te vagy e- nyérn és nem más. I....-----------------------.'.y— Gmr-=z-j. I Hét /- ty*n háe'iL x t .....— só-haj kó- rótt Hm 07 vi- tat m et-fér egy G* karos. G° Nyári W^im m nagy baj mi- ná-tunk, a- meddig jov*.______________________............................... J * > !qy szv- retünk. f J t JHpL r ■ I ■W -L* i f fit rlF-TK1 * 1 ,-vTl lahfa Khán hadseregfőparancsnok, aki a hatalom átvétele után egész Paktsz tán területén azonnal kihirdette a rendkívüli állapotot. Nem ért véget a politikai küzdelem PAKISZTÁNBAN „A Slndhu folyó piszkos barna vize mint a sors hömpölyög a tibeti fennsíkról. Minden hullámnak megvan a helye miként minden embernek is. Minden el van rendezve és minden előre megvan Írva a Könyvben.“ — mondja egy bölcselő, aki Jellegzetes pandzsabi szakállt visel. A háttérben agyagból döngölt erőd, amit Pakisztán mai uralnak őse Aggbár fejedelem építtetett. Tevék fáradtan húzzák a kocsit maguk után, a tarka rongyokba öltözött gyerekek csapatostól követik az idegent és megpróbálnak kiszedni belőle egy fél rúpiát (40 ő. fillér) vagy legalább pár annát. A múlt szimbóluma ... „A Slndhu folyó vize úgy fog végigfolyni a Pandzsab-síkságon, ahogy ml akarjuk. Hiszünk a hajderabadi vízierőmű tervében, a folyamszabályozásban és a társaságban. A folyó és az ember sorsát újra és újra meg lehet változtatni" — vallja egy sötétszemüveges diák. A háttérben a szemklinika és kutatóintézet fehér fala világit, kissé távolabb a Pakistan Insurance Corporation csupa króm, elumínium és üveg palotája. A Jövő szimbóluma ... Amint látjuk, Pakisztán, vagy urdu nyelven — Páklsztáni Iszláml Dzsamhurijat — kétarcú ország: az egyik arca 1969-be néz, a másik egyelőre még a múlt századok homályába, a 16. századba mered, amikor Akbar nagymogul lerakta a hatalmas bazárok alapját és a 17. századba, amikor Dzsahangir — bármennyire müvészetkedvelő uralkodó volt is — sajátságos módon likvidálta a politikai ellenzéket — karóba huzattá tagjait. A csaknem százmillió meggyőződéses vagy kevésbé meggyőződéses mohamedán pakisztáni azoknak nagyobb tömegére oszlik, akik szentnek tartják a hagyományokat, s egy kisebb tömegre, amely úgy véli, hogy a haladásnak néha előre is kell mutatnia. Az ebből eredő konfliktusok megrázhét 4