A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-13 / 15. szám

gondolkodnak helyettük. A lissza­boni utcákon gyakran lehet talál­kozni velük, mindig teljes felsze­relésben, négyes-hatos csoportok­ba teljesítenek Járőrszolgálatot a tereken, utcákon, mintha legalább­is a kapuk előtt állna az ellenség. Lisszabon fontos kikötőváros. Karakterét két épülettömb adja meg — a Szent Jeromos kolostor és a Beléml torony, mindkettő a középkori portugál gotjka ékkö­ve: az embernek a lélegzete is el­áll ennyi szépség láttáin. Mivel Portugáliában az államot és az egyházat különválasztották, a legjelentősebb egyházi műemlé­keket állami intézmény veszi kézbe és gondoskodik restaurálásukról, s ennek befejezte után visszaadja őket a katolikus egyház kezelésé­be. Ez történt a Szent Jeromos templommal és kolostorral is, amelynek felújítására több millió escudót fordítottak. A kormányzat ezt a módszert alkalmazza, hogy hatalmában tartsa a klérust, mivel ez, különösen az alsópapság, dik­tatúra-ellenes. Lisszabon szomorú város, bár­mennyire is igyekszik európai me­tropolis lenni. A paloták és patrí­ciusházak tetejét bearanyozó nap­sugár sem tudja eltakarni a ren-OVO geteg kolduló gyerek és öregem­ber nyomorát, akiket állandó ret­tegésben tartanak a fel-fel'tűnő rendőrjárőrök. Portóban, az ország második leg­nagyobb városában Is ugyanilyen a helyzet. Ha a Porto nevet hall­juk, önkéntelenül az itteni nap­fényes domboldalakon termelt cso­dálatos bor nehéz, fűszeres illa­tát érezzük. Sok-sok kilométer hosszúságban húzódnak a sziklá­ba vágott pincék a város körül. Egyébként ez az egyetlen hely, ahol munkát találhat a szakmailag képzetlen portugál munkás. Millió és millió palackot töltenek itt meg a világhírű portói borral. Ez is meg a palackmósás is kézi erő­vel történik, mert az emberi mun­ka olcsóbb, mint a gép. Egy mun­kás 6—16 koronának megfelelő összeget keres naponta. Nem cso­da, hogy így aztán az egész csa­ládnak dolgoznia kell, a gyere­keknek már tízéves koruktól. A munkások nem tudnak harcolni a vállalkozók ellen, mert a fasisz­ta párt és a kormány ellenőrzése alatt álló szakszervezetek, az ún. szindikátusok a munkásokat a munkaadók testületével közös kor­porációkba egyesítik, amelyekben ténylegesen a munkaadóké a dön­tő szó. Lisszabonban, a történelmi vá­rosközponttal szemben, a Tajo fo­lyó túlsó partján van az Amada negyed, vagy ahogy az itt élő húszezer szegény hívja: a Musquel­­ra. A legszörnyűbb nyomortanya ez, ahol az emberek többsége deszkákból, ládákból összeeszká­­bált, bádogtetejű nyomorúságos viskókban „lakik“. És minden na­gyobb portugál városílak megvan a Musqueirája. Az ember csodálko­zik, hogyan lehetséges, hogy ilyen zsúfoltság mellett nem pusztíta­nak járványok. Talán a portugá­lok közmondásos tisztaságszeretete meg a nagy mennyiségű fertőtle­nítőszer, aminek a szagát a Mus­­quelrától messzire érezni, gátolja meg a járványok kitörését, a tí­fuszt és egyéb betegségek elter­jedését. Itt kell nyilvánvalóan ke­resni a legszomorúbb európai re­kordok egyikét: Portugáliában a legnagyobb a csecsemőhalandóság, mivel az asszonyoknak több mint a fele orvosi segédlet nélkül és teljesen alkalmatlan környezetben szül. „Egyre rosszabb a helyzet a munkásokkal — panaszkodott egy fiatal vállalkozó, aki nemrég vet­te át apja után az örökségét, egy kisebb gyárüzemet. — Az emberek egyre pimaszabbak Nemrég még örültek, hogy egyáltalán dolgoz­hatnak, most meg külföldre jár­nak. Egész szervezetek alakultak, amelyek Németországba meg Fran­ciaországba toboroznak vendég­­munkásokat. S noha tény, hogy ott egy óra alatt többet keresnek, mint itt egész nap, mégis talán Portugália a hazájuk!“ A kispolgári gyáros megdöbben­tő gondolkodásmódja világosan mutatja, milyen sok munka vár a reformátorokra a luzitánok föld­jén, Európa délnyugati csücskében. S-még egyáltalán nem biztos, hogy Salazar utóda, Marcelo Caetano professzor valóban alapvetően meg akarja változtatni a társadalmi vi­szonyokat. Noha liberális gondol­kodásúnak tartják, ez a hatvankét éves közgazdaságtan professzor mégiscsak hosszú évekig együtt­működött a volt diktátorral. Igaz, 1959 és 1962 között mint a Caimbra Egyetem rektora megen­gedte a Salazar-ellenes tanárok­nak, hogy előadásokat tarthassa­nak az egyetem fakultásain, s ami­kor a diáktüntetések miatt a rend­őrség körülzárta az egyetemet, le­mondott tisztségéről. Ez azonban még egyáltalán nem biztosíték ar­ra nézve, hogy a gyakorlatban li­berális politikát fog tudni foly­tatni. Portugália, a „kert az atlanti­­óceán partján, ahová milliomosok és meggazdagodott polgárok láto­gatnak, hogy kirúgjanak a hám­ból“, ez a kilencmtlllós ország nem vár csodákat: lakosainak csak kis töredéke veszi keserű lemon­dással tudomásul, hogy Portugália jobb sorsra érdemes, mint hogy Eu­rópa elűzött királyainak és diktá­torainak találkozóhelye legyen. A. A. Portói halászok A népi kerámiaművészet apró remekei hiába várnak érdeklődő turistára a lisszaboni Saő Vicente templom mögött Lisszabon. A Szent Jeromos templom é& köles tor ► Porto, Emeletes vashfd, mely Jean Elftel ter­vei szerint épült

Next

/
Thumbnails
Contents