A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-13 / 15. szám
gondolkodnak helyettük. A lisszaboni utcákon gyakran lehet találkozni velük, mindig teljes felszerelésben, négyes-hatos csoportokba teljesítenek Járőrszolgálatot a tereken, utcákon, mintha legalábbis a kapuk előtt állna az ellenség. Lisszabon fontos kikötőváros. Karakterét két épülettömb adja meg — a Szent Jeromos kolostor és a Beléml torony, mindkettő a középkori portugál gotjka ékköve: az embernek a lélegzete is eláll ennyi szépség láttáin. Mivel Portugáliában az államot és az egyházat különválasztották, a legjelentősebb egyházi műemlékeket állami intézmény veszi kézbe és gondoskodik restaurálásukról, s ennek befejezte után visszaadja őket a katolikus egyház kezelésébe. Ez történt a Szent Jeromos templommal és kolostorral is, amelynek felújítására több millió escudót fordítottak. A kormányzat ezt a módszert alkalmazza, hogy hatalmában tartsa a klérust, mivel ez, különösen az alsópapság, diktatúra-ellenes. Lisszabon szomorú város, bármennyire is igyekszik európai metropolis lenni. A paloták és patríciusházak tetejét bearanyozó napsugár sem tudja eltakarni a ren-OVO geteg kolduló gyerek és öregember nyomorát, akiket állandó rettegésben tartanak a fel-fel'tűnő rendőrjárőrök. Portóban, az ország második legnagyobb városában Is ugyanilyen a helyzet. Ha a Porto nevet halljuk, önkéntelenül az itteni napfényes domboldalakon termelt csodálatos bor nehéz, fűszeres illatát érezzük. Sok-sok kilométer hosszúságban húzódnak a sziklába vágott pincék a város körül. Egyébként ez az egyetlen hely, ahol munkát találhat a szakmailag képzetlen portugál munkás. Millió és millió palackot töltenek itt meg a világhírű portói borral. Ez is meg a palackmósás is kézi erővel történik, mert az emberi munka olcsóbb, mint a gép. Egy munkás 6—16 koronának megfelelő összeget keres naponta. Nem csoda, hogy így aztán az egész családnak dolgoznia kell, a gyerekeknek már tízéves koruktól. A munkások nem tudnak harcolni a vállalkozók ellen, mert a fasiszta párt és a kormány ellenőrzése alatt álló szakszervezetek, az ún. szindikátusok a munkásokat a munkaadók testületével közös korporációkba egyesítik, amelyekben ténylegesen a munkaadóké a döntő szó. Lisszabonban, a történelmi városközponttal szemben, a Tajo folyó túlsó partján van az Amada negyed, vagy ahogy az itt élő húszezer szegény hívja: a Musquelra. A legszörnyűbb nyomortanya ez, ahol az emberek többsége deszkákból, ládákból összeeszkábált, bádogtetejű nyomorúságos viskókban „lakik“. És minden nagyobb portugál városílak megvan a Musqueirája. Az ember csodálkozik, hogyan lehetséges, hogy ilyen zsúfoltság mellett nem pusztítanak járványok. Talán a portugálok közmondásos tisztaságszeretete meg a nagy mennyiségű fertőtlenítőszer, aminek a szagát a Musquelrától messzire érezni, gátolja meg a járványok kitörését, a tífuszt és egyéb betegségek elterjedését. Itt kell nyilvánvalóan keresni a legszomorúbb európai rekordok egyikét: Portugáliában a legnagyobb a csecsemőhalandóság, mivel az asszonyoknak több mint a fele orvosi segédlet nélkül és teljesen alkalmatlan környezetben szül. „Egyre rosszabb a helyzet a munkásokkal — panaszkodott egy fiatal vállalkozó, aki nemrég vette át apja után az örökségét, egy kisebb gyárüzemet. — Az emberek egyre pimaszabbak Nemrég még örültek, hogy egyáltalán dolgozhatnak, most meg külföldre járnak. Egész szervezetek alakultak, amelyek Németországba meg Franciaországba toboroznak vendégmunkásokat. S noha tény, hogy ott egy óra alatt többet keresnek, mint itt egész nap, mégis talán Portugália a hazájuk!“ A kispolgári gyáros megdöbbentő gondolkodásmódja világosan mutatja, milyen sok munka vár a reformátorokra a luzitánok földjén, Európa délnyugati csücskében. S-még egyáltalán nem biztos, hogy Salazar utóda, Marcelo Caetano professzor valóban alapvetően meg akarja változtatni a társadalmi viszonyokat. Noha liberális gondolkodásúnak tartják, ez a hatvankét éves közgazdaságtan professzor mégiscsak hosszú évekig együttműködött a volt diktátorral. Igaz, 1959 és 1962 között mint a Caimbra Egyetem rektora megengedte a Salazar-ellenes tanároknak, hogy előadásokat tarthassanak az egyetem fakultásain, s amikor a diáktüntetések miatt a rendőrség körülzárta az egyetemet, lemondott tisztségéről. Ez azonban még egyáltalán nem biztosíték arra nézve, hogy a gyakorlatban liberális politikát fog tudni folytatni. Portugália, a „kert az atlantióceán partján, ahová milliomosok és meggazdagodott polgárok látogatnak, hogy kirúgjanak a hámból“, ez a kilencmtlllós ország nem vár csodákat: lakosainak csak kis töredéke veszi keserű lemondással tudomásul, hogy Portugália jobb sorsra érdemes, mint hogy Európa elűzött királyainak és diktátorainak találkozóhelye legyen. A. A. Portói halászok A népi kerámiaművészet apró remekei hiába várnak érdeklődő turistára a lisszaboni Saő Vicente templom mögött Lisszabon. A Szent Jeromos templom é& köles tor ► Porto, Emeletes vashfd, mely Jean Elftel tervei szerint épült
