A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-13 / 15. szám
A VÁROSI VILÁG Esctam (nemgyors) Alti HAVASY Viktor zenéje és verse ■•> * * ...i 1 j.............................-d■ Nem o-lyan ró- gén vi - dé-ken éltem, 0 Atn Dm E' V » flj * -..............1 J J L--J Kö - rül-vett sok jó ba -rót. So-se voltgon-dunk, _ö______EZ___________________ E7 _____ Am aol-do-gok vol - tunk, S it - tulc a-pám jó bo - rót, _ám---------------------------------------------------------- Am ■^73 ■ Bár-mi - lyen jó volt, ú - zott a hó- bort,-Am________1___,______ Dm E7 hogy Vá-ro-si em-ber le - gyek, De rosszul tét - tem, ri—*------------.. .-7*1----------n-W9----------(—1— i— E=í =bí r N * * REER.m a- gó- nyo -■fi- F-f... s let - te G7 j r-j* - W w-----\ m S igymúlnak az é —, ,CK , Cjs° L 3= G7 len-ne egy ré- gi bo-rát! rót! Nyé lile itt százszí-nű Könnyű lesz ott-hon-ra ta-lál-ni, Meg-se-gít majdegy i^z borót. Meg-se - gít majd egy i-gaz bo - rót. 'right by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest „Ebben az országban minden tilos, kivéve, ami kimondottan meg van engedve. A bizonytalanság állandó állapot, amely tompa rezignációba hajszolja nemcsak az értelmiséget, de a népnek azokat a rétegeit is, amelyek nélkül Portugália nem tud létezni: a vállalkozókat és a kereskedőket“ — jelentette ki előttem egy neves portól jogász, amikor közelebbről megismerkedtünk. Nem találjuk furcsának a kijelentést, ha tudjuk, hogy Portugáliában 1932 óta vaskézzel uralkodott Antonio Salazar de Oliveira, a „kőszívű ember“ — teljes harminchat éven keresztül, egészen a múlt év szeptemberéig, amikor súlyos agyvérzést kapott és vlszszavonult a közügyektől. De milyen Camöes luzltámjalndk országa ma, amikor befejeződött történelmük egy dicstelen fejezete? S lehet-e egyáltalán állítani, hogy Salazar távozásával vége a kemény diktatúrának? Az „új állam“ — Estado Novo, ahogy abszolutisztikus uralmát a hetvenkilenc éves diktátor nagy előszeretettel nevezte, a mély ellentétek országa, ahol csak brutális erőszakkal lehet fenntartani a látszólagos nyugalmat. Lisszabon, a világ egyik legszebb városa, első pillantásra csöndes, nyugodt, mintha csak bóbiskolna a napfényben, amiből most néhány órányival kevesebb árasztja el, mint a nyári hónapokban. Ez a nyugalom már szinte természetellenes, mindjárt megmondom, miért. A szállóban könnyen eltalálom, a látszólagos vendégek közül kik a közvetlenül a miniszterelnökség hatáskörébe utalt mindenható titkosrendőrség, a PIDE ügynökei. A PIDE számára 10 ezer ügynök dolgozik, kémkednek az idegenek után, figyelik a gyanús polgárok lakását és odaadóan szolgálják a rendszert, mely tökéletesen kidolgozta a lakosság átívelésének módját, nehogy eszébe jusson az „összeesküvés vagy komplott és Sztrájk“ bűntettét elkövetni, „illegális szövetkezés“ bűnébe esni vagy „információkat terjeszteni, melyek Portugália presztízsét érintik“. Az így megfogalmazott törvények magyarázata a titkos politikai rendőrség hálójába került embernek egy csipetnyi reményt sem hagy. Végeredményben a Salazar által 1933-ban kidolgozott alkotmányhoz alkalmazkodó legális kormányszervek sem egyebek, mint végrehajtói a hatalomnak, mely az autoritativ és puritán paternalizmus, a fasizmus és a feudalizmus keveréke. A nemzetgyűlésnek mind a 120 mandátuma az egyetlen engedélyezett politikai pártnak, a Nemzeti Uniónak a kezében van, melynek elnöke Salazar. Néhány haladó polgári párt és a kommunista párt 1926 éta illegalitásban működik. A sajtó és a tömegtájékoztató eszközök szigorú cenzúrának vannak alávetve, nyilvános gyűléseket nem engedélyeznek, úgyhogy gyakorlatilag nem is tud kialakulni a diktatúra ellenzéke, azonkívül Portugáliában a lakosságnak mindőszsze kb. 15 százaléka rendelkezik választójoggal. A 21 évnél idősebb Írástudó vagy legalább 100 escudo adót fizető férfiak és a 21 évnél idősebb, középiskolát végzett, továbbá az írástudó, férjes vagy családfőnek tekintendő, avagy évi 100 escudo adót fizető nők szavazhatnak. Mint látjuk, az írni-olvasni nem tüdők nem szavazhatnak, pedik a lakosság 39 százaléka analfabéta; de ugyanígy a rossz gazdasági helyzetben levők sem, s mindazok, akiket politikai vétségekért elítéltek. Aránylag a katonák élnek a legjobban; nincsenek létfenntartási gondjaik, és legfőbb parancsnokaik 4
