A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-06 / 14. szám

konysagának tokozásával kívánjuk kiküszöbölni társadalmi fejlődésünknek az anyagi és a szel­lemi igényesség között mutatkozó aránytalan­ságait .tevékenységünkből ki kell küszöbölnünk a formalizmusnak kényelmén alapuló ártalmas, visszahúzó hatását A kulturális népnevelő munkában mindig a csehszlovákiai magyarság, esetenként pedig sajátos igények, illetve az egyes tájegységek szükségleteiből kell kiindul­nunk. Munkánk sikerének egyik alapja az egyéni, csoport- és össztársadalmi érdekek megfelelő összehangolása. Eszmei és politikai céljaink megvalósítása érdekében elsősorban a hagyományosan bevált munkaformákra támaszkodunk, viszont a meg­növekedett igények, társadalmunk szerkezeti változásai új munkaformák keresését is szük­ségessé teszik. A Csemadok KB elnöksége és titkársága a magyar dolgozók tömegei között végzendő ide­ológiai és kulturális-népnevelő munka ered­ményes folytatása érdekében szervezetten és szorosan együttműködik a csehszlovákiai ma­gyarság ügyeivel foglalkozó intézményekkel, szervekkel és szervezetekkel. Ezeknek magyar nemzetiségű képviselőiből s a létrejövő cseh­szlovákiai magyar tudományos társaságok ve­zetőiből tudományos tanácsadó testületet léte­sít A Csemadok kulturális tevékenységének köz­ponti szinten továbbra is az országos rendezvé­nyek a legfontosabb formái: népművészeti jel­legű fesztiválok, emléknapok, évfordulók, tu­dományos jellegű tanácskozások, értelmiségi találkozók megrendezése. Az eddig körvonalazott célok és feladatok megvalósítása, tevékenységünk hatékony meg­szervezése, a tartalmi színvonal emelése fo­kozottan felelősségteljes munkát kíván a Cse­madok járási bizottságainak tanácsadó testüle­téitől, a népművelési szakbizottságoktól. Tevé­kenységünk jobb megszervezése, aktívabbá té­tele, belső differenciálásuk biztosíthatja a si­keres munkát. A szükségleteknek és igények­nek megfelelően a szakbizottságokon belül létrehozhatunk további munkacsoportokat, pl. honismereti, irodalmi, közgazdasági, iskolaügyi, jogi, népművelési, klubmozgalmi, különböző rendezvényekkel foglalkozó stb. csoportokat. Az egyes csoportok feladata, hogy saját szak­területükön adatokat és információkat gyűjtse­nek, azokat rendszerezzék és értékeljék, javas­latokat dolgozzanak ki a szerzett ismeretek felhasználására a népművelés-népnevelés te­rén. javasoljuk, hogy az egyes bizottságokba a lehetőségek szerint vonják be a járási népmű­velési ház metodikusait, dolgozóit, s ezek a szo­ros együttműködés lehetőségeivel élve végez­zék munkájukat. A népművelési szakbizottság a szellemi erő­ket összpontosító olyan fórummá lehet, amely járásonként megteremti kulturális és szelle­mi életünk magasabb szintű kibontakozásának feltételeit. A Csemadok központi szervei — az állami népművelési intézményekkel karöltve — mód­szertani tanácsokkal, segédanyagokkal, szerve­zési segítséggel és a lehetőségekhez mérten anyagi hozzájárulással támogatják a járási szakbizottságok munkáját. A Csemadok társadalmi-kulturális munkájá­nak nagy része a jövőben is szövetségünk alap­szervezeteire, tisztségviselőire és aktivistáira hárul. Az ő feladatuk lesz a programban kör­vonalazott eszmei és gyakorlati célok megvaló­sítása. Nekik kell elvégezniük azt a munkát, amely elősegíti a magyar dolgozók további kul­turális és politikai fejlődését, hozzájárul a tu­dományos ismeretek gyarapításához. III. Az utóbbi időben egyre érzékelhetőbben for­málódik a csehszlovákiai magyarság szocialista keretek között 20 éve fejlődő köz- és szellemi élete. Hézagosai ugyan, de van már szerve­zett iskolarendszerünk, irodalmunk, újságírá­sunk és népművelési rendszerünk. Ahhoz, hogy szellemi életünk és egyúttal társadalmi struk­túránk szerves egészet alkosson, meg kell te­remteni a csehszlovákiai magyar tudományos és művészeti életet, a legmagasabb szellemi tevékenység szervezett formáit és a csehszlo­vákiai magyar iskolaügy, a szakoktatás, tanonc­képzés továbbfejlesztésének feltételeit, a kö­zös szocialista hazában élő nemzetek és nem­zetiségek teljes egyenjogúsága alapján. A nemzetek és nemzetiségek közötti egyen­jogúság megvalósítása a társadalmi-gazdasági élet minden szakaszán megköveteli, hogy össze­függéseiben lássuk a problémákat. Ezt csak a kor színvonalán álló tudományos vizsgálódás biztosíthatja. Szellemi életünk fejlettségi foka ma már megköveteli a Szlovák Tudományos Akadémia keretén belül nemzetiségi tudomá­nyos kutató intézet létrehozását Ennek szor­galmazása mellett szövetségünk tudományos társaságok létrehozásával kívánja e munkasza­kasz kiépítését meggyorsítani és később mun­káját támogatni. A történelmi, szociológiai és nyelvészeti tár saság feladata — a járási népművelési szak­­bizottságokkal együttműködve, azokat irányít­va — a csehszlovákiai magyarság fél évszáza­dos múltjának tudományos feldolgozása, szel lemi, kulturális és népművészeti értékeinknek, szokásainknak, nyelvi és tárgyi emlékeinknek, hagyományainknak gyűjtése, rendszerezése, to vábbá nemzetiségünk jelenlegi társadalmi vi­szonyainak gazdasági, jogi. műveltségi helyze­tének tudományos szintű vizsgálala. A tudományos élet megteremtésén kívül a Csemadok fokozott figyelmet szentel a cseh­szlovákiai magyar képző és zeneművészek cso­portosulásának. Támogatja törekvésünket, a lehetőségekhez mérten anyagi és szervezési se­gítséget nyújt összejöveteleik megrendezéséhez. Művészeti életünk felkarolásával, régi adóssá­gunkat törlesztve, kívánunk hozzájárulni a csehszlovákiai magyar művészet sajátos arcu­latának kialakításához, művészeti életünk fel­pezsdítéséhez, színvonalának emeléséhez. Szellemi életünk intenzív lüktetését a jövő­ben értelmiségi találkozók rendszeres össze­hívásával kívánjuk biztosítani. Elősegítjük ezzel a fél évszázados nemzetiségi múltunk szelle­mi hagyományait és a jelen társadalmi való­ságunk szellemi értékeit egyesítő sajátos cseh­szlovákiai magyar szellemiség és életszemlélet kialakítását, további formálódását. Szellemi életünk kiteljesedése érdekében szükségesnek tartjuk és szorgalmazzuk, hogy az illetékes szervek újabb intézményeket hoz­zanak létre. Gondolunk itt mindenekelőtt: köz­ponti könyvtárra, képtárra és múzeumra, le­véltárra, hivatásos dal- és táncegyüttesre, egy további hivatásos színházra s nem utolsósorban a csehszlovákiai magyar kultúra székházára. IV A Csemadok az utóbbi időszakban jelentős társadalmi súlyra tett szert hazánk életében. E fontos tény tudatában szükséges, hogy to­vább szilárdítsuk szövetségünk szervezeti éle­tét, növeljük tekintélyét járási és központi szinten egyaránt. Olyan munkaformákat kell keresnünk és át­ültetnünk a gyakorlati életbe, amelynek meg­felelő feltételeket biztosítanak a rendszeres munka végzéséhez, tág teret nyitnak az alko­tó kezdeményezéshez és lehetővé teszik nép­nevelő munkánk hatékonyságának fokozását. Szervezeti életünk formalizmusának és hiá­nyosságainak kiküszöbölését is fontos feladat­nak tartjuk. Szervezeti életünk megszilárdítása érdeké­ben szükséges: — a Csemadok társadalmi súlyának növe­lése a taglétszám emelésével; — a Csemadok titkárságok munkájának át­szervezése, az egyes munkaszakaszok feladatai­nak új meghatározása és az apparátus kibőví­tése; — a központi és járási ellenőrző szervek tevékenységének aktivizálása; — a választott központi és járási szervek fokozott bekapcsolása a konkrét munkába, az egyes szervek közötti élő kapcsolatok ápolása. • • • Szövetségünk a tagság és az egész cseh­szlovákiai magyarság érdekeit, szükségleteit és tenniakarását kifejezésre juttató programot hagy jóvá. A Csemadok programot kap, a hosz­­szú időre szőlő alapvető feladatok és célok foglalatát, cselekvési tervet, melynek csak a kitartó, ügybuzgalommal végzett munka ad majd értelmet. Csak a hivatástudat és mind­nyájunk áldozatkészsége vihet bennünket elő­re azon az úton, mely a szocializmus építésé­nek és nemzetiségi létünk kiteljesedésének az útja. Lehetőségeink nem csekélyek. Rajtunk, a Csemadok-tagok tízezrein, munkásokon, parasz­tokon, értelmiségieken, öregeken és fiatalokon múlik, hogy lehetőségeinkből mit váltunk va­lóra, hogy mit teljesítünk abból, amit vállal­tunk. S amit vállaltunk, az nem kevés: a köz­társaság nemzeteivel és nemzetiségeivel egyen­jogú és egyenrangú emberekként testvéri egy­ségben építeni jövőnket. LOOSZ DEZSŐ FÉLFOGADÁS A Nagyhivatal vezetőjének előszobájában többen várakoznak. Egy perzsabundás hölgy cipője orrával a szőnyeg mintáit méregeti, csak úgy unalomból. Gyorsabban telik talán az idő. ha tudja, hány kis virágminta veszi körül a nagy virágmintát. Másik várakozó csak az imént nyomta el cigarettáját az ezüst hamutartóban, máris a másik cigaretta után nyúl. Szemmelláthatóan ideges. Töb­ben nyugodtan várakoznak, Ari sportújságot olvas, ki az iratait nézegeti, vagy a semmi­be bámul. A sarokban pálmák, az ablak előtt akvá­rium. A csend nyomott és ünnepélyes, már ahogy az egy ilyen Nagyhivatal előszobájá­ban szokott lenni. A fehérre lakkozott két­­méter magas barokk ajtó mögött ül a titkár, egy másik, ugyanilyen díszes ajtó mögött a Nagyhivatal vezetője, „jelentkezés a tit­kárnál“ szól az ajtón az utasítás. Lassan múlik az idő. A jolyosó jelöl csizmakopogás hallat­szik. Bársonysüveges, bőrzekét viselő vidé­ki ember lép be a perzsaszőnyegre. Lehet úgy hatvanas. Kevés falusi sarat és egy kis nagyvárosi szemetet hozott be csizmájával. Kicsit körülnéz, majd egyenesen a főnöki szoba felé veszi lépteit. A várakozók felfi­gyelnek. A vidéki fél nem zavartatja magát. Erőteljesen bekopog, pontosan a „jelentke­zés a titkárnál“ című felirat alatt. Válasz nem érkezik. Mi sem természetesebb, mint­hogy megnyomja a kilincset. A szemmagas­ságban lévő kilincs enged, az ajtó nem. A perzsabundás hölgyben meghűl a vér ennyi merészség láttán. A cigarettás el­nyomja ki tudja hányadik cigarettáját, az újságolvasó abbahagyja az előző napi mér­kőzés híreinek olvasását. És ekkor csodák csodája, fordul a kulcs a zárban és az aj­tóban megjelenik a Nagyhivatal Nagyfőnö­ke. Mindnyájan azt várjuk, hogy most erőtel­jes szavak következnek, kérdés, hogy nem tud-e olvasni a kedves ügyfél, vagy mutoga­tás az órára, hogy a félfogadás ideje még nem érkezett el. De vannak még csodák. A Nagyfőnök barátságosan a vidéki bácsi felé fordul, nem küldi a titkárhoz, nem mutatja az óráját, csak szelíden hallgatja, amit az öreg mond. A bácsi csendesen beszél, csak a Nagy­­főnök válaszát lehet hallani: — Ha a kerület kezdte meg, annak is kell befejeznie. Sajnálom nagyon, addig én sem tehetek semmit. A merész ügyfél nem adja fel a harcot. Tovább mondogat valamit, megint csak a választ hallani. — Köszönöm, ilyen alapon úgysem lehet semmit elintézni. — Üjabb válasz, amit hal­lak: — Köszönöm, nekem is van saját szőlőm, saját termésű borom is van elég. Milyen rendes ember a Nagyfőnök, gon­doljuk valamennyien. A fél nem fogy ki az érvelésből, a Nagyfőnök türelme úgy látszik véghetetlen. — Köszönöm, semmire sincs szüksége. Már feszült a levegő, főleg a várakozók között, mindenki kiváncsi, hogy végződik a különös félfogadás. Ojabb érv, amit nem hallok. A Nagyjőnök arca mintha kissé megenyhülne, másodpertre visszalép a szobájába, csengd hallatszik, mi­re a titkári szoba ajtaja megnyílik és elő­­síet egy alázatos tisztviselő. — Kérlek — mondja neki a Nagyfőnök, — intézd el ezt az ügyet, a bácsi a mi osz­tályvezetőnk rokona. Csak ezt a rokonságot ne említette volnál

Next

/
Thumbnails
Contents