A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-30 / 13. szám
A legkülönbözőbb világcégek reklámjai csalogatják a vásárlókat, de a nagy áruválaszték s nem utolsósorban az alacsony őrak Is A főváros peremkerületei a távolságot tekintve nem, de a lu xust tekintve igen távol esnek a központtól Tankért tyúkért tek annfil szembetűnőbbek, mert a nyolcezer lakosú főváros, Andorra la Vella hasonlatos bármelyik európai nagyvároshoz. Kapható itt minden — akárcsak Londonban Rómában vagy Párizsban, s ugyanolyan mennyiségben és választékban. Csakhogy olcsóbban. A hazai ipar jórészt élelmiszertermelésre, bőrfeldolgozásra és emléktárgyak, szuvenlrok előállítására korlátozódik, így a külföldi árucikkek behozatala nem veszélyezteti a hazai kézműipart. Mindent a szokásos felár nélkül árusítanak. Így aztán megszokott jelenség, hogy francia turisták egyszerre húszezer cigarettát vásárolnak — a közkedvelt Goldise-ból vagy Gitane-ból, azon egyszerű oknál fogva, hogy itt olcsóbb, mint Franciaországban. A vámőrök tulajdonképpen csak azért vannak a határállomáson, hogy szemügyre vegyék a francia turistákat, és hogy egy kicsit kellemetlenkedjenek a szocialista országokból esetleg idevetődő turistáknak. Talán azért, mert olyan kevés jár errefelé belőlük. A vámőrök minden ébersége ellenére szépen virágzik a csempészet ebben a törpeállamban. Ugyanis csak a hivatalos határátkelőhelyeket őrzik, a kiépített útvonalak mentén, ezeket azonban a bürokrácia legélesebb fegyvereivel. Közben a magas fekvésű hágókon egész csempészkaravánok kelnek át, ki- és beszállítva a legkülönbözőbb árucikkeket, mióta világ a világ. És senki sem törődik velük, noha mindenki tud róluk. S így a csempészetet Andorra egyik legfőbb nemzetgazdasági ágazatának lehet tekinteni. Amikor este kígyóinak a színes neonfények az üzletek fölött, ragyogó fényben tündökölnek a kirakatok, a szűk utcákon tökéletesen összekeveredik a gépkocsik s az emberek áradata. Azok. akik itt kirakattól kirakatig, vendéglőtől vendéglőig sodródnak, többnyire Idegenek; a turistaidényben mindig lényegesen több van belőlük, mint amennyi az ország egész lakossága. Igen nagy a turistaforgalma ennek a törpeállamnak. De meg is van a vonzóereje az idegenek részére. Minden olcsóbb itt, a szállodák, az étkezés a jobb éttermekben és a kiskocsmákban egyaránt, s ami szintén nem lényegtelen; a bor: a portól, az igazi malaga és a sherry, bikaviadalt is lehet látni s sardanast táncolnak. Sardanasnak hívják összefoglaló néven az andorrai népi táncokat; hamisítatlan folklór ez, s nemcsak ünnepi alkalmakkor táncolják. Ha megfelelő a hangulat és elég nagy a társaság, mindig akad valaki, aki elkezdi. Persze van olyan hely is, ahol a sardanast kizárólag mint idegenforgalmi látványosságot mutatják be. Dehát ma már Így van ez alighanem mindenütt, fekete A^tijkában csakúgy, mint a Hawailszigeteken, a Magas-Tátrában vagy a Hortobágyon ... Andorra egészen megváltozott az utóbbi két évtized alatt. Valamikor csendes volt, félrevonult, magábazárkózott. Ma kiabáló itt minden. A kirakatok tele emléktárgyakkal. A spanyol folklórt utánozzák az Itt kapható bábuk — csupa torrero és conchita, blkaviadal-jelenetek a kulcstartók függőin vagy a harmincszor negyven centiméteres fafaragású relief-képeken. Az utcák szűkek maradtak, de a katalán nyelv helyett gyakrabban hallant angol vagy svéd szót. A hanglemezboltok bejárata fölötti hangszórókból a Beatleseket vagy Tom Jonest hallani. Amikor Pedro aragónlai király úgy döntött, hogy Andorra legyen kondomíníum, elrendelte, hogy kétféle pénznem legyen itt érvényben — a spanyol és a francia. így a kirakatokban az árakat pesetában és frankban is megadják, hogy a turistáknak ne kelljen hosszadalmasan átszémítgatniok. De az elárusítók az üzletekben már rég megszokták, hogy elfogadják a világ bármely pénznemét. Andorra, a Pireneusok gyöngye, ez az érdekes kis ország — érdekes pozitív és negatív értelemben — évről évre változik. Egyre tökéletesedik. A csempészésben, a kereskedésben, az idegeneknek nyújtott szolgáltatásokban, az attrakciókban. Csak a francia elnök és Urgel püspöke kapja évről évre változatlanul ugyanazt. A. J. Végeláthatatlan folyamként hömpölyögnek a legkü lönbüzribh rendszámú gépkocsik a szűk utcácskákon Az andorrai „vidék“, lakúi hihetetlenül nehéz feltételek között élnek bét 5
