A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-30 / 13. szám

Ez az áldott jó szívem

MAJLÁTH Júlia-FÜLÖP Kálmán

C D c

5

I.

CB

T3

S

03

0

M

0

9^4

S3

>

o

na

0 .2

1 i

3 '2

s i

a

0 0

U N

2 ►*

s -«

0 J3

w op

« *C

■s a

B O

M U

Egy keskeny völgykatlanban a Pireneusok hegyóriásai között fekszik Andorra la Vella, a világ első kondomíniumának fővárosa

Köztársaság 6 -hercegség 12

A legmagasabb fekvésű községnek Csorbatót tartják Csehszlovákiában. A Pireneusok szivében viszont van egy kis ország, amelynek fővárosa ugyan körülbelül azonos magasságban fekszik, mégis a legalacsonyabb fekvésű helye ennek a törpeállamnak. Ebben még nem volna semmi különös. Viszont talán meglepetést okoz, ha eláruljuk, hogy a két itteni uralkodó egyike Charles de Gaulle francia elnök, akit itt gyakrabban titulálnak hercegnek, ugyanígy a spanyolországi Urgel város püspökét, Monsignore Ramon Iglesias 1 Navarrit is. Jelenleg ők ketten az ún. társhercegek. Dehát hogyan jutottak e tisztséghez, amikor az egyik francia, a másik meg spanyol?

A keleti Pireneusok egyik széles völgyében, Franciaország és Spanyolország között már időszámításunk kezdetén ott éltek a mai andorraiak ősei, egy vadászattal ós álattenyésztéssel foglalkozó pogány törzs. Nagy Károly csak 784- ben rendelte el, hogy a lakosságot meg kell keresztelni. A kilencedik század első feléből már okmányok vannak Andorra la Vella város megalapításáról. Ezután néhány évszázadon át Foix francia város grófjai és Seo de Urgel spanyol város püspökei elkeseredett harcot folytattak Andorra birtokáért. Végül aztán Pedro aragonai király megelégelte az örökös villongásokat s 1278-ban úgy döntött, hogy kerüljön ez a terület a két fél közös szuverenitása alá. Így született meg az első kondomínium a világon. A spanyol püspök és a francia gróf egyforma jogokat kapott, hogy adót szedhessen, mindegyik

fegyverbe szólíthatta az andorraiakat, kivéve azt az esetet, ha Franciaország és Spanyolország egymás ellen viselne háborút. Mindkét fél kijelölte helytartóját, aki nevében uralkodik. S így megy ez már Androrrában idestova héfszáz esztendeje. A társhercegi cím és jog Foix grófjáról a francia királyra, majd Napóleonra s később a mindenkori köztársasági elnökre szállt át. Spanyol részről mindenesetre nem volt ilyen tarka az uralkodói hatalom kérdése. A másik „herceg“ a mindenkori urgeli püspök.

De Andorra lényegében független ország, önállóságát nemzetközileg is elismerik. A hagyomány azonban hagyomány, s.; ezt kár lenne megsérteni. így aztán Charles de Gaulle kap minden évben hat frankot (évszázadok folyamán a pénzérték átszámítása annyit változott, hogy végül is ez a nevetséges összeg maradt meg), Urgel püspöke pedig természetben hajtja be az adót: tizenkét tyúkot, tizenkét tucat tojást, tizenkét gomolya juhsajtot és még néhány fajta más élelmiszert... mindig tucatjával számolva.

A mai Andorra kétségkívül a legnagyobb ellentéteket felmutató országok egyike. A vidék, noha a fényképész lencséje számára sok érdekességet nyújt, hihetetlen nyomort mutat fel. Az emberek a lakáskultúra, az alapvető higiénia szempontjából igen alacsony színvonalon élnek. Az ember csak csodálkozik, hogy ma még így is lehet élni Európában. Az ellenté-