A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-23 / 12. szám

feladatát másodsorban a tudományok terjesztésében s tökéletesítésében, és végül az ízlés fejlesztésében jelölték meg.

Az Uránia programja tehát szinte összefoglalása volt mindazoknak a

célkitűzéseknek, amelyeket a Magyar Museum, az Orpheus és a Mindenes Gyűjtemény maga elé tűzött; egyesült benne Bessenyei és Batsányi nyelvi programja, Péceell tudománynépszerűsítö tendenciája és Kazinczynak az ízlés nemesítéséért kezdeményezett harca.

De mindezen túl: Kármán folyóirata nemcsak az elődök törekvésednek a szintézise volt, hanem egyszersmind fontos összekötő kapoccsá vált a jövő: a magyar romantika irányában is. Kármán ugyanis még azt is hangsúlyozta, hogy a saját viszonyainkat tükröző, eredeti munkák és nem a fordítások vezetik a népet a jő formálására. „Ügy van alkotva az emberi szív, hogy semmi néki nem tetszik, mely valamennyire reá nem tartozik. A közéletből való scénák, mindennap előforduló, hazánkat, s magunkat illető dolgok ellenállhatatlanul vonznak magukhoz ...“ A Bessenyeitől Kazinczyig hirdetett fordítási program után, itt bukkan fel először határozott formában az eredetiségnek a romantika felé mutató programja. És a későbbiek során, ehhez a programhoz valóban visszanyúlt a magyar romantika egyik kiemelkedő képviselője, Kölcsey Ferenc is, akinek a Nemzeti hagyományok című híres munkáján felismerhető Kármán hatása.

A folyóirat — melyből mindössze három füzet látott napvilágot — legnagyobbrészt Kármán írásait és fordításait tartalmazza. Rajta kívül csupán Pajor, Schedius, Csokonai és Verseghy írtak az Urániába. Az első számban kezdték el közölni folytatásokban Kármán híres kisregényét, a Fanni hagyományait. A közlemények között egyébként találunk tanulmányokat, természettudományi, földrajzi ismereteket közlő cikkeket, meséket, anekdotákat és fordításokat. Jellemző, hogy a második füzetben Kármán meieg szavakkal mutatta be olvasóinak a magyar felvilágosultak körében egyébként népszerű francia írót, Raynalt, aki írásaiban leleplezte a gyarmatosítást és akinek műveit ezért Párizsban elégették, Bécsben pedig tilalom alá helyezték. Az 1795 elején megjelent utolsó füzetben szintén hazai aktualitásokra utalt Kármán az Eldorádó című monda közreadásával is. Eldorádó népe a természet adományaiban „torkig úszik“, mégis szegény. Ezért isznak, henyélnek. ízlésük fejletlen, értelmük vak. Az olvasóknak nem volt nehéz felismerni, hol fekszik ez az Eldorádó. E számban fejezte be Kármán a Fanni című művét, és itt adta közre A nemzet csinosodása című hires tanulmányát, amely egyszersmind az Uránia utolsó közleménye is volt. Ebben, miként Batsányi hét évvel korábban, a Magyar Museum Bevezetésében, Kármán is a nemzeti művelődés alapvető kérdéseivel foglalkozott, és illúzióktól mentesen mutatott rá a nemesi felbuzdulás szalmalángjára, eredménytelenségére és a fejlődés gátjaira, köztük a legfőbbre: a feudális életformára, amely a világtól és a gondolkodástól való elzárkózáshoz vezet. Az írók hivatását úgy határozta meg, mint ahogy korábban Batsányi nyilatkozott az újságírók hivatásáról: „szóljon igazat, vagy — hallgasson.“

Kármánék 1795 márciusában már látták, hogy „folyóiratuk a Mindenes Gyűjtemény, a Museum és az Orpheus sorsára jut“, de még a negyedik számot ki szerették volna adni. Erre azonban már nem kerülhetett sor: az 1795 március végén vagy április elején napvilágot látott harmadik füzettel véget ért az Uránia.

Megszűnését közvetlenül Kármán titokzatos halála okozta, de a súlyos politikai helyzetben — már javában folyt a magyar jakobinusok pőre — egyébként sem lehetett volna sok remény a lap folytatására. Ehhez még hozzá kell számítanunk a korabeli magyar társadalomnak azt a közönyét, amellyel Kármánék vállalkozását fogadták: az előfizetők száma mindössze 104 volt, s ez a szám a harmadik füzetnél is csak 142-re emelkedett. Kármánék úgy vélték, hogy a folyóirat folytatásához legalább 289 előfizetőre lett volna szükségük. A kortársak közönyével szemben az utókor elismerésével vigasztalták magukat, amikor ezt írták: „Reméljük, hogy a jövendő Nyom igazságosabb lészen emlékezetünk eránt, és azon igaz polgártársaink közé számlál bennünket, akiket nem rettentett el a magyarnak nyelvéhez való hidegsége, és — írni mertek.“

Mivé válsz, édes anyanyelvűnk ?

Aligha fogunk tudni néhány év múlva válaszolni erre a kérdésre, ha korlátlanul engedjük sajtótermékeinkben elburjánzani az olyan stílust, amilyennel egyik hazai magyar havilapunk, a Szocialista Nevelés hasábjain találkoztunk a közelmúltban. Előbb néhány fülsértő mondatát idézem:

„A centrnfugális irányú pedagógiai propaganda elvi jelentőségű írásai melleit nem tudták elviselni a centripetálisan ható konkrét helyzetet elemző kritikai írásokat. Már pedig a mai pedagógiai világunkban is hasonlóan egyszerre kell hatnia az általánosabb jellegű, propagáló centrifugális és a hozzáértéssel, konkrétan kritizáló centripetális erőknek.“

„Függ attól, hogy tud-e majd kellőképpen diszting válni. Megérti-e és kiérzi-e, hogy mikor kell az első sík mezejében centrifugális irányú, propaganda-tevékenysége^ kifejtenie és mikor a másik sík centripetális irányú igazságos kritikai önismeretre nevelést, az alaposabb, jobb munkára ösztönzést elvégeznie.“

„S minthogy az életben, a megismerés és megismertetés folyamatában ugyanaz a jelenség más jelenségekhez viszonyítva okozhat és másokhoz viszonyítva konzekvencia, és ugyanaz a fogalom — mint ez például az abszsztrahálás és a particiális során kiderül egyes fogalmakhoz viszonyítva individuális, más fogalmakhoz mérve viszont totális jellegű is lehet, ez ma tőlünk, nemzetiségi Iskolákban tanító pedagógusoktól, rendkívül fejlett induktív, de egyben deduktív gondolkodást igényel.“

Az idézett mondatokhoz illesszünk még hozzá néhány jellemző szókapcsolatot:

— emócióink szemellenzője . .. , bipoláris probléma . . . , a termelés legfontosabb komponense ..., iegrentá bilisabb mód . . . , a tanítás effektivitása . . . , diametriálisan eltérő nézetek .. . , generalizálni akar . .., az antecendencia és a konzekvencia ... , metafizikusán, a priori pesszimisták ...

Mire jó a magyar szöveg ilyen mértékű elárasztása idegen kifejezések özönével? Arra, hogy tanítóinkat szép magyar beszédre és írásra serkentse, semmiképpen nem. Arra, hogy a szerző gondolatait világossá és félreérthetetlenné tegye, szintén nem jó, mert hisz éppen ezáltal válik a stílus homályossá és zavarossá, s a helyenként különben sem egyértelmű fogalmazás így lesz még inkább zagyvává, fellengzőssé. Vagy éppen a „tudós“ kifejezések garmadája bizonyítaná a szerző tudományos szintjét? Inkább csak a tudományosság látszatát kelti.

Szerintem mindez nem több mint hóbort.

m ACSEMADOK

Befejezte munkáját a Csemadok X. országos közgyűlése. DOBOS LÁSZLÓ elnöki megnyitójában részletesen foglalkozott a csehszlovákiai magyarság helyzetével, a Csemadok 1968. március 12-i állásfoglalásának hatásával, valamint a nemzetiségekről szóló alkotmánytörvénnyel és az abból eredő feladatokkal.

Dr. SZABÓ REZSŐ vezető titkár jelentést terjesztett a közgyűlés elé a IX. országos közgyűlés óta végzett munkáról.

VARGA SÁNDOR titkár ismertette és indokolta a Csemadok programtervezetét, amely a szervezet munkáját az új feltételeknek megfelelően hosszabb időre meghatározza.

A közgyűlés meghallgatta az új szervezeti szabályzatról szóló indokolást, a rehabilitációs bizottság jelentését, valamint NYÁRI ISTVÁNNAK, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökének jelentését a gazdálkodásról.

Az alábbiakban kivonatokat köziünk a IX. országos közgyűléstől eltelt időszakban végzett munkáról szóló jelentésből.

A IX. országos közgyűlés elé terjesztett beszámoló és az ott kialakult vita egyértelműen megállapította, hogy a Csemadok Dél-Szlovákia társadalmi életének szerves része s hatékony tényezője. Kikristályosodott szervezeti felépítése, hatékonnyá s mozgósító erejűvé váltak akciói. Megállapította, hogy Dél-Szlovákia csaknem minden községében, városában működik Csemadok-szervezet s a magyarság 10 %-a tagja a Csemadoknak. A népképviseleti közigazgatási szervek és az EFSZ-ek egyre nagyobb mértékben támogatják a Csemadok helyi szervezeteit. Megnőtt a járási bizottságok tekintélye, a párt és a járási nemzeti bizottsági szervek, Dél-Szlovákia magyarsága a Csemadokot társadalmi tényezőként s jelentős politikai segítőként és szervezőként ismerik el. A Csemadok egyre nagyobb tömegeket tud aktivizálni, közismertté és megbecsültté vált; hatása, súlya, mozgósító ereje és tekintélye van. Vagyis szervezetünk, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége Dél-Szlovákiai társadalmi életének és felépítésének szerves és fontos részévé vált.

A Csemadok Központi Bizottsága tíz ülése közül az 1968. szeptemberében megtartott VII. ülésnek különös jelentőséget kölcsönzött az a tény, bogy a Csemadok KB ülésén résztveít dr. Gustáv Busák elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának vezető titkára. Beszédében vázolta a nemzetiségi politika alapvonásait, s az SZLKP KB nevében biztosította a Csemadok Központi Bizottságát, hogy ahogy a párt a teljes egyenjogúság és a demokratizmus szellemében oldja meg a cseh és a szlovák nemzet egymáshoz való viszonyát, ugyanúgy fog eljárni — ugyanolyan mércét fog alkalmazni a magyar nemzetiség esetében is.

Az elmúlt két évben a Központi Bizottság elnöksége 40 ülést tartott, ezek közül az 1968-as évben 30-at. Elnökségünk munkájáról, felelősségérzetéről ugyanaz mondható el, amit a Központi Bizottság munkájának értékelésével kapcsolatban már kifejtettem.

Míg a járási bizottságok munkájának értékelésénél mindenekelőtt is eredményekről beszélhetünk, addig sajnos helyi szervezeti szinten nem sikerült átütő eredményt felmutatnunk. Nagyon sok még az olyan helyi szervezet, amely terv nélkül, ösztönösen, hangulatszerűen, vagy csak külső ösztönzésre kapcsolódik be egy egy akclóbri, folyamatos nevelő, szervező és kulturális tömegmozgalmi munkát nem végez.

Szervezeti életünk legfontosabb eseménye minden évben a helyi szervezetek évzáró közgyűlése és a járási szervezetek évzáró konferenciája. A gyűlések és konferenciák alapanyagai és vitái tükrözték az össztársadalmi problémákat s hozzájárultak helyi, illetve járási méretben e társadalmi problémák megoldásához s a társadalmi élet fejlődéséhez. Mivel a párt fontos lépéseket tett a nemzetiségi kérdés megoldása terén, szinte egy csapásra megszűntek az előbbi években már unalomig ismételt, a múltat illető nemzetiségi siralmak s a figyelem középpontjába az össztársadalmi problémák mellett a nemzetiségi kérdés megoldásának alapvető tételei kerültek. A Csemadok tagjai érdeklődéssel követték a belpolitikai eseményeket. A gyűléseken sokan fejezték ki elégedetlenségüket a gazdasági irányítás új formáinak lassú kibontakozása miatt, tiltakoztak az iparcikkek árának emelkedése és gyakori változása ellen. A gyűlések világosan mutatják, hogy megnövekedett a Csemadok tagságának érdeklődése a társadalmi problémák iránt. Állandóan visszatérő probléma Dél- Szlovákia iparosítása, a munkaerő elvándorlás megakadályozása és a nők foglalkoztatottsága. E gyűlések során kivétel nélkül mindenütt sokat foglalkoztak az értelmiség bevonásának és aktivizálásának kérdésével.

Az évzáró közgyűléseken és a járási konferenciákon, valamint az azóta tartott taggyűléseken elhangzott beszámolók és vitafelszólalások azt mutatják, hogy a tagság részéről egységes nézet alakult ki a Csemadok jelenlegi legfontosabb feladataira nézve. A feladatokat a következőkben látják:

— fokozni és szilárdítani kell a szervezet munkáját, elősegíteni a termelés növekedését, a párt és a kormányszervek konszolidációra való törekvését;

— továbbra is törekedni kell a nemzetiségi kérdés következetes, igazságos, marxista—leninista rendezésére, szilárdan kitartva a Csemadok KB márciusi állásfoglalása mellett, mely az itt élő magyarság százezreinek álláspontját fejezi ki.