A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-16 / 11. szám
Veszélyben a Kingyes-tanya „Éppen ma hat éve ... mintha csak most lenne Zajos volt e hajlék ... és mi vígak benne. Ojra itt vagyunk... de régi kedvünk nincs itt Búsan nyitogatjuk ... a ház rozsdás kilincsit" ... stb. Feszty Árpúd híres festőművész emlékét, aki a Honfoglalás e. körképével világhírre tett szert, 1956-ban ünnepelte a magyarság születésének 100. évfordulóján. Itt Szlovákia több helyén is megemlékeztek róla, hisz Ögyalla szülöttje, ahol hamvai is nyugszanak. Feszty Árpád kedvenc nyugalmi és munkahelye volt a Martos község mellett levő Kingyes-tanya. Ide menekült a világ zaja elől, ha nyugodtan akart dolgozni. Itt készítette azokat a vázlatokat, amelyeket a legjellegzetesebb őstípusú martosiak közül választott ki körképe számára. Itt, a Vág egyik holt ága mellett fekvő vadregényes kistanyán — amely minden kultúrintézménytől mentesen' bújt meg a nádasok, füzesek ingoványos tekervényes útvesztőjében — mintha megállt volna a történelem. Jellemző, hogy ide még a tatárjárás alatt sem tudott bejutni az ellenség. Martos ezért tudta sokáig megőrizni egyedülálló régi viseletét és ősi szokásait. Amikor Feszty Árpád eltűnt a fővárosból, baráti köre tudta, hogy hová ment, csak azt nem tudta, hol van az a Kingyes és hogyan lehet azt megközelíteni. Gárdonyi Géza, aki egyike volt Feszty legjobb barátainak, Pósa Lajossal, Lányi Gézával, a Népszínház cimbalom-művészével egyízben útrakel, hogy felkeresse Árpád barátját, ezen a rejtelmes Kingyes-tanyán. Ezt a viszontagságos utazást Gárdonyi „Tükörképeim“ c. müvében Jelentette meg (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965). Ennek a kirándulásnak az emlékét őrzi a kingyesi tanyán levő szoba mestergerendájára írt versezet, amely így hangzik: 1894 Szept. há 13—14 Itt mulatott 3 ember, azaz négy Lányi Géza cimbalmozott Gárdonyi meg ugrándozott. Vidám volt a nádas határ Pősa dalolt mint a madár Ilyet nem látott a Kárpát Isten veled Feszty Árpád! De ennek a kirándulásnak folytatása is lett, amelyet folytatólagosan ez a versezet igazol: 1894 Szeptember hó 15 és 16 Itt mulatott három ember meg egy pap Csepy Dani, Rezsnyák Berci és Tuba Vigság után merültenek nagy búba 1900. szept. 18. Tuba János Szives lévén a kínálat Oly nagyokat ők ivának Hogy elfogyott a boruk, tgy lön szomorú soruk Söröd nincs, — bár sok az árpád, Isten veled Feszty Árpád! De ezeken jelül gyakran megfordultak ott fókái Mór, Bródy Sándor, Sipulusz, Dankó Pista, Bársony István, Komáromi Katz Endre és a budapesti művész-' és írógárda többi kiválósága is. Ez a művésztanya — száz és száz feliratával, féltve őrzött helye volt nemcsak a Fesztyeknek, hanem minden kultúrembernek, és még Feszty halála után is sok látogatója volt, sőt az első csehszlovák időkben is sokan kijártak ide. A második világháború vihara nem kímélte meg Kingyest sem. Kovács Pál érsekújvári szakiskolai tanár mondta el nekem: — Én évente kijártam erre a vadregényes helyre, és mikor a második világháborúból viszszatértem, első utam Kingyesre vezetett. Már nem találtam ott Takács bácsit, az őrt, aki csak papuccsal engedett a féltve őrzött helyiségekbe és védte a gerendák eredeti feliratait, hanem egy család lakott benne, akiknek csibéi „anyám tyúkja“ módjára járkáltak ki és be a szobába. Nagy András szímői fiatalember beszélte, hogy utoljára 196B őszén járt itt. A tanya ajtóit spenár szegekkel látta beverve, és bentról kiáramlott a friss dohánylevelek émelygős szaga. A falakról a vakolat lemálva, a nádjödél megrongálva. Az egész épület a pusztulás jelét mutatta. Így fest ma Kingyes! Bár a keszegfalusi egységes földművesszövetkezetnek, amelynek kezelésében van a tanya, egyedül a gyümölcstermésből módjában lett volna régen megjavítani a házat, de nem törődött vele. Pedig erre figyelmeztetést kapott a komáromi Múzeumtól és az ottani járási Csemadok szervezettől is. Sőt az újvári Csemadokba is eljutott a híre. Beneffi János járási titkár nagyszerű ötlettel jött elő. Fel kell szólítani a mostani tulajdonosát, hogy restaurálja a házat eredeti formájába és adja át a Csemadoknak tájmúzeum részére. Most már az a kérdés, ki fog a dolog megvalósításához és ki menti meg Kingyest a végpusztulástól? ÜJVÁRI GYŐZD Vélemények A szerkesztőség kérdései: 1. Hogyan értékeli a Csemadok múltban betöltött szerepét? 2. Miyennek képzeli el a Csemadok munkáját a jövőben? EGRI VIKTOR, államdíjas író 1. Amikor közel négy esztendei jogfosztottság után megalakult ä Csemadok, nem hiányzott belőlünk az eredményes munkától megkövee telt lelkesség. Az indulásnak ez a lendítő ereje sajnos — részben önhibankon kívül — az évek folyamán csökkent, lelkességünk megcsappant, képességeink javát nem olyan munkák elvégzésére fordítottuk, amelyeket létérdekünk megkövetelt volna. Szótárunkból száműznünk kellett az érdekvédelem fogalmát és ez hibáink főforrása lett. Mindezzel ma egész tagságunk tisztában van, és nem is akarom felesleges reminiszcenciákkal múltunknak ismert visszahúzó jelenségeit felidézni. Ugyanakkor azonban nem hallgathatom el a vezetőségnek az eddig alig méltatott érdemét, hogy a személyi kultusz éveiben — munkája eredményeként — köreinkben súlyosabb tragikus események nem adódtak elő. És hiba volna szemet húnyni afelett, hogy két évtizedes csöndes népnevelő munkánk megérlelte gyümölcsét: az elmúlt év őszén tagságunk és egész magyarságunk példás egységgel állt a köztársaság mellé, és nem engedte sorait megbontani. 2. Ami szövetségünk jövőjét illeti, a legfontosabbnak azt tartanám, hogy szakítva a múlttal, ne folytassunk megnyugtató politikát. A kultúra, az iskolaügy, nemkülönben a gazdasági élet területén a még megoldatlan feladatok sokasága vár ránk, és ezeket a feladatokat az alkotmányban már rögzített jogok felhasználásával és további törvények kiharcolásával magunknak kell elvégeznünk. Nem elég a papíron biztosított jog, nem elég a törvény, ha a végrehajtó szervekben elhúzódik vagy teljesen elmarad a foganatosításuk. Az eddigi hibánkból erényt kell kovácsolnunk: alapos körültekintéssel és jól megfontoltan védjük érdekeinket, tartsuk erősen kézben a sorsunkat, ügyeljünk arra, hogy az önigazgatás elve a felállított szervekben hatásosan érvényre jusson. Szervezetünk közgyűlésének bizonyára erős munkajellege lesz, tehát nemcsak deklarációk, hűségnyilatkozatok hangzanak el majd ez alkalommal, de szó esik arról is, hogy az új helyzetből adódóan hogyan vehetünk részt eredményesebben rendünk demokratikus alapelveinek erősítésében, a politikai és államakarat alakításában oly formában, hogy az teljes összhangban egész országunk érdekeivel, életünk minden területén hathatósabban váljon javunkra. Szükség lesz tehát józanságunkra, képességeink teljes kifejtésére, és ma százszor inkább mint indulásunk idején, a megnövekedőn feladatok elvégzésétől megkövetelt, el nem maradható munkabírásra és lelkességre életünk minden területén, politikai és gazdasági életünkben éppúgy, mint kultúránk vonalán. Nem kételkedem, hogy sem munkakedvben, sem munkabírásban, sem lelkességben nem lesz hiány. Szükség is lesz minderre, mert a rögtörés nehéz esztendei előtt állunk és nem szabad egy tenyérni felszántatlan ugart hagyni magunk mögött. HUBIK ISTVÁN, a Madách Könyvkiadó főszerkesztője 1. Láttam a Csemadok tevékenységét kívülről és láttam bévülről. Voltam járási a lelnék (kitöltöttem a belépési nyilatkozatot, de máig se>m kaptam meg a tagsági igazolványt, és soha senki nem kért tőlem tagdíjat |. Két ellentétes időszakot ragadok ki a szervezet múltjából. 10
