A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-16 / 11. szám

A CSEHADOK múltjáról és jövőjéről A reményeket csíráztató kezdeti nekilendülés után a Csemadok már az ötvenes évek elején hamarosan valamiféle lélektelen gépezetté, a politika nagyon is alárendelt szerepre kárhoztatott eszközévé vált. Mint a Nemzeti Front komponense répaegyelő, kukoricakapáló brigádokat szervezett, s hogy a kultúra se maradjon ki buzgalmából, a déli pihenő Óráiban kultúrbrigádosok felléptetésével botránkoztatta a szövetkezet aratóit. Egészen természetes, hogy a Csemadokhoz fűzött remények rövid idő alatt elhervadtak, a magyar dolgozók túlnyomó többsége nem vallotta magáénak a Csemadokot, nem tartotta fontosnak a létezését, noha az egyetlen magyar tömegszervezet lett volna. A csehszlovákiai magyarok közművelődési egyesülete a magyarság többségétől különvál­­tan élte, vagy inkább csak tengette öncélú életét, nem volt a magyar­ság testébe beágyazva, a magyarok nem tartották rajta a szemüket mint féltett kincsükön. így történhetett meg, hogy a Csemadok funkcio­náriusai közt (magasabb helyeken is) olyanok ültek, Aik a lényeget illetően leszámoltak a nemzetiségi kérdéssel, utódaikban nem vállal­ták a csehszlovákiai magyarság sorsát, gyermekeiket kimentették a magyarság bármikor zátonyra futtatható bizonytalan jövőjű hajójából. Aztán jött a legutóbbi, alig másfél év időszaka, amikor a küldetésére egyre inkább rátaláló Csemadok a politika eszközéből a politika első számú tényezőjévé, a csehszlovákiai magyar politika letéteményesévé lett. Nagy, dicsőséges másfél éve ez a csehszlovákiai magyar dolgozók közművelődési egyesületének, hiszen az adott pillanatban olyan szere­pet vállalt és töltött be éretten, okosan, elismerésre méltó bölcsességgel és sikerrel, amelyre fel sem készülhetett. Megmutatta életerejét ez az egyetlen tömegszervezetünk, politizálni kellett, hát politizált, s hónapok alatt annyit elért, amennyit az első köztársaság húsz éve alatt poli­tikai pártok sem értek el. Nem kis részt vállalt azokból az erőfeszí­tésekből, amelynek gyümölcseként végre talán csakugyan megszületik hazánk nemzetei és nemzetiségei közt az igazi kölcsönös bizalom, meg­becsülés és a mindennapi élet gyakorlatában érvényesülő egyenjogúság. De állíthatná-e ma jó lelkiismerettel valaki, hogy a csehszlovákiai ma­gyar dolgozók (illetve az egyszerűség kedvéért a csehszlovákiai ma­gyarok) n«m vallják magukénak a Csemadokot?! 2. Ebben tömören benne van már a második kérdésre adandó válasz Is. Csak kiegészítésül még néhány mondatot. Ha a Csemadok így egybe tudta fogni a csehszlovákiai magyarokat a politikában, egybe tudja fogni a kultúrában is. Az az erkölcsi tőke, ami a Csemadok tarsolyában az utóbbi másfél év alatt összegyűlt, csodákat művelhet. Jól kell vele gazdálkodni. A Csemadok vállaljon hasznos konkrét gyakorlati felada­tokat is: vállaljon afféle erkölcsi védnökséget újszülött magyar intéz­ményeink felett, és segítse őket az indulás nehéz szakaszában. Itt van mindjárt egy konkrét feladat. A föderáció életbeléptével egyidejűleg, tehát 1969. január elsejével önállósult a Madách Könyvkiadó. Vagyis ettől a naptól saját adminisztrációja van a kiadónak, s a létszám tizen­nyolcról harminckettőre nőtt. De a helyiségek száma nem gyarapodott, s ezt a harminckét embert hat helyiségbe kellene beszorítani. Egyszóval a helyzet tarthatatlan. A hivatalos szerveknek elég a gondjuk a köz­ponti hivatalok elhelyezésével. Mi azonban el tudjuk képzelni, hogy például a Csemadok városi szervezete a segítségünkre siet, és társadal­mi úton próbál elérni valamit. Egyelőre két-három helyiség bárhol a városban (ahol elhelyeznék az irodalmi szerkesztőséget), biztosítaná azt a minimumot, ami nélkül vakmerőség a Madách Könyvkiadótól ered­ményes munkát várni. IAKAB ISTVÁN, a Komensky Egyetem Bölcsészet­tudományi Kara magyar nyelvésze­ti és irodalmi tanszékének adjunk­tusa: 2. A Csemadok tevékenységének értékelésekor nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül azt a körülményt, hogy — a Nemzeti Front többi tömeg­­szervezetéhez hasonlóan — ez a szervezet is meghatározott keretek között működhetett. így a Csemadok munkája sem volt mentes az el­múlt évek politikai irányvonalainak hatásától. Megalakulása után néhány évig egyértelműen pozitív munkát végzett. Bár tevékenysége csak a kultúra területére korlátozódott, a jogfosztott­­ság évei után az is sokat jelentett, hogy segített megteremteni az anya­nyelven való művelődés feltételeit, beleértve az oktatásét is. Később a helytelen politikai gyakorlat a Csemadok tevékenységé­re is rányomta bélyegét. A körülmények kényszerítő hatása azonban csak részben mentheti a központi vezetőséget a felelősség alól. A veze­tőség ugyanis nemegyszer még az adott lehetőségeket sem használta ki maradéktalanul, nemhogy újabbakért harcolt volna. Bármilyen szűkre szabottak voltak is a szervezet működésének keretei, határozottabb kiállással, nagyobb odaadással és áldozatkészséggel talán több ered­ményt lehetett volna elérni. A központi vezetés felelős tényezői azonban sokszor a kényelmesebb, könnyebben járható utat választották: óva­kodtak a „kényes ügyektől“, sőt támogatóivá váltak a dogmatízmusnak. Az időszak politikai irányvonalának megfelelően nagy ügybuzgalommal harcoltak az ún. magyar burzsoá nacionalizmus ellen (tudjuk, hogy egyes politikusok a közelmúltban nemegyszer az egészséges nemzetiségi törekvéseket is ennek minősítették), de az ellen a sovinizmus ellen, amely az esetleges nacionalizmust kiváltotta, nem léptek fel, mondván, hogy az „kényes kérdés“, és a Csemadok különben sem érdekvédelmi szervezet. Amikor ezeknek az éveknek a munkáját értékeljük, feltétlenül különb­séget kell tennünk a tagságnak és a központi vezetőség egy részének magatartása között: a tagság ugyanis nem értett egyet politikájukkal, és igyekezett magát elhatárolni tőle. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy szakadás állt be a helyi szervezetek és a központi vezetőség között: kétféle álláspont, olykor két szélsőség állt egymással szemben. Az 1968. év a Csemadok munkáját is más irányba fordította. Az események a sokat és joggal bírált vezetőket is arra késztették, hogy síkraszálljanak a nemzetiségi jogok rendezéséért. Kiállásukkal nemcsak a tagok bizalmát szerezték vissza, hanem elérték azt is, hogy szószóló­jának és nemzetiségi érdekei védelmezőjének tekinti a Csemadoknak az itt élő egész magyarság. 2. A Csemadoknak a jövőnkben ki kell szélesítenie működési kere­teit. A további kulturális munka mellett harcolnia kell azért is, hogy megfelelő érdekvédelmi szervezet jöjjön létre a magyar nemzetiség részére. E szervezet megalakulásáig is szükség szerint képviselnie kell az itt élő magyarok érdekeit, védelmeznie kell nemzetiségi jogaikat. Természetesen a jövőben is fő feladata marad a magyar lakosság kul­turális igényeinek kielégítése, mégpedig az eddigieknél korszerűbb és célravezetőbb formákban. Emellett teljes mértékben segítséget kell nyúj­tania azokhoz a törekvésekhez, amelyek a továbbfejlődés szempontjá­ból egyre nélkülözhetetlenebb tudományos kutatómunka megszervezé­sére irányulnak. Az 1968 januárja után megszerzett, de részben még mindig előlegezett bizalom arra kötelezi a Csemadok vezetőségét, hogy megalkuvás nél­kül küzdjön a nemzetiségi érdekekért. Ezt a bizalmat és támogatást pedig csak úgy tudja megtartani, ha a jövőben a tagság véleményével és akaratával fokozottabban számolva hozza meg határozatait, és végzi végrehajtó munkáját. Dr. SOMOGYI JÁNOS az orvostudományok kandidátusa 1. A Csemadok nem volt és nem is lehetett a magyarság kulturális és társadalmi igényeink egyetlen hordozója. Ennek ellenére jórészt a Csemadok'volt az a szervezet, amely teret tágítva, lehetőségeket fel­mutatva szinte katalizálta az itteni magyarság tudatát, s amelynek ta­laján a csehszlovákiai magyarság értelmisége felnőtt. Érdeme, hogy kulturális szervezetként működve más fontos kérdéseket is felvetett (iskolaügy stb.). Ez tette lehetővé, hogy épp a Csemadokban lássanak napvilágot azok a törekvések, amelyek a csehszlovákiai magyarok jogait alkotmányos alapra igyekeztek helyezni. A közelmúlt eseményei rácáfoltak arra, hogy a Csemadok nem érdekvédelmi szervezet, A Cse­madokban született meg a gondolat, hogy egy nemzetiség csak úgy maradhat meg, csak akkor kerülheti el az asszimiláció veszélyét, ha mint nemzetiségi közösség gazdasági, társadalmi, politikai jogokat kap, vagyis alkotmányosan is az államiság hordozójává válik. Véleményem az, hogy a Csemadok mindent megtett, amit, tekintettel az elmúlt idő­szak lehetőségeire, megtehetett. Persze nem múlott minden az akaraton és igényeken. 2. Nem igaz az, amit ma már sokfelé hangoztatnak, hogy a Csemadok az alkotmányos jogok kivívása után befejezi alapvető küldetését. Elöbb-utőbb mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy mi nem jöttünk ide hódítókként, itt születtünk, ez a ml hazánk, ugyanúgy építjük a szocializmust, mint az állam bármelyik más polgára s ezért (mint közös­ség is) ugyanolyan társadalmi, politikai, gazdasági jogokat igényelünk, mint a cseh vagy a szlovák nemzet. Ha a statisztika nem csal, akkor Szlovákiában minden nyolcadik ember magyar. Miért ne lehetne Szlová­kiában minden nyolcadik vállalati igazgató, vezető politikus, tábornok stb. magyar? Véleményem szerint a Csemadoknak a jövőben egyik fon­tos feladata lesz, hogy figyelemmel kísérje a magyarok arányos képvi­seletét minden fórumon... A szervezetnek megvan minden lehetősége arra, hogy a műkedveléstől a művészetig, a népműveléstől a tudományig terjedő területen működjön. Mindenütt, ahol még nincsenek intézmé­nyeink.

Next

/
Thumbnails
Contents