A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-09 / 10. szám
fl pályaválasztás gondjairól Ezekben a napokban közel 9 ezer 15 éves fiú, lány és másfél ezer 18 éves fiatal töri a fejét: mi legyen, milyen életpályát válasszon. A pályaválasztás, a társadalmi Igény és az egyéni érdek összehangolása, az emberi élet egyik fontos fordulópontja. Bonyolult probléma, hiszen a tanulóknak, szüleiknek, pedagógusaiknak ismerniök kell nagyjából a 8—10 év múlva bekövetkező szakemberszükségletet, a több mint kétszáz választható szakmát, minden egyes tanuló pályaalkalmasságát, személyiségét, magatartását, szomatikus kontraindikációit, és ezeknek megfelelően kell irányítani érdeklődési körét. A kérdés bonyolultságára való tekintettel az elmúlt két évben több száz kérdőívet küldött szét az Oktatásügyi Minisztérium. A vizsgálatok eredményét, tanulságait megpróbáljuk röviden összegezni. Az oktatásgazdaságtannal foglalkozó csehszlovák szakemberek véleménye szerint a szakember-szükséglet feltevései szerint 1985 körül egy-egy korosztályból 92 százaléknak kell elvégeznie az alapiskola kilencedik osztályát, 55 százaléknak a középiskolai érettségit kell megszereznie és 22 százaléknak egyetemet vagy főiskolát kell végeznie. E tervek megvalósítása társadalmi fejlődésünk egyik feltétele. Ahhoz azonban, hogy ezeknek — a jelenlegi helyzethez viszonyítva —' igényes követelményeknek eleget tegyünk, nagymértékben fokoznunk kell az iskolai oktató-nevelő tevékenység hatékonyságát. . A pályaválasztással kapcsolatos vizsgálat figyelmeztetett a pályaismeret hiányára. A pályakövetelmények ismerete az alapiskola kilencedikes tanulóinak 20 %-ánál, a most érettségizőknek 34 %-ánál volt csak úgy-ahogy kielégítőnek minősíthető. A pályaelképzelésekben a választott pálya objektív tényezőit a vizsgált 900 tanulónak csak alig 30 %-a vette figyelembe. Még fogyatékosabb a választott pálya megvalósításához szükséges személyiség alkalmasságának tudatosítása és mérlegelése. Általában mind a tanulók, mind a pedagógusok körében az életpályán való helytállásnak szinte egyedüli feltétele az intellektuális képesség. Pedig az, hogy kiből lesz olyan (azaz jó) mérnök, olyan ökonőmus, aki sikerrel s így kedvvel végzi majd munkáját, az nemcsak a felvételi vizsga pontszámaiban, vagy az érettségi bizonyítvány érdemjegyeiben mutatkozik meg. A mérnöki, az orvosi és minden pálya meghatározott követelményeket támaszt az egyénnel szemben, és ez tulajdonképpen mindenki személyiségének „önmegvalósításához“ bizonyos feltételeket teremt. „Az önmegvalósítás — írja Heller Ágnes a Valóság 1965. 2-ik számában — nem ösztönkiélés, hanem társadalmi megvalósítás. Az elidegenedés megszűnésének feltétele, olyan társadalmi viszonyok létrehozása, amelyek között lehetővé válik, hogy minden egyes individum rányomhassa bélyegét a társadalmi fejlődésre, s elsajátíthassa a társadalmi-történelmi fejlődés összes lényeges értékeit“. Tehát a modern, jő szakembert a széles látókör jellemzi, aki az emberiség értékeinek csúcsteljesítményeiből ki tudja választani a képességeinek legmegfelelőbbet s ezzel rá tudja nyomni a fejlődésre saját egyénisége bélyegét. Az ilyen igénynek sajnos nem találtuk meg nyomát iskoláinkban. Általában a középiskolás tanulók személyiségvonásait mind a szülők, mind a pedagógusok kialakult, inkább „készen adott“ jegyként kezelik. A tanuló érdeklődését, pályaválasztási indítékát, érzelmi élete egyensúlyát, a közösségbe való beilleszkedés képességét, a kitartást, a céltudatosságot, a hivatástudatot és még sok más fontos feltételt a pályaválasztás során nem mérlegelik kellőképpen. Ez is egyik oka annak, hogy a 16—22 évesek közt elég gyakori az elkeseredett, kibukott „közép- vagy főiskolás“, vagy a pályatévesztett cinikus „tanácstalan“. A vizsgálatok azt mutatják, hogy még mindig túl nagy általában, de kivált a magyar tannyelvű általános középiskolák végzős növendékei körében a humán „tanító-tanár“ szakmák iránti érdeklődés. Ez okozza aztán azt, hogy például a bratislavai KomenskJ Egyetem filozófiai karán száz férőhelyre 400; a jogi karon száz férőhelyre 710, de már a Műszaki Főiskolán száz férőhelyre csak 92, a Zsolnai Közlekedési Műszaki Főiskolán száz helyre pedig csak 76 tanuló jelentkezett. Az érdeklődés ezen aránytalanságának következménye, hogy bizony sok tanuló nem kerül be a főiskolára. Ennek visszahatása aztán, hogy „nem érdemes tanulni, hiszen a főiskolára úgysem vesznek fel“. Az igazság az, hogy száz továbbtanulásra jelentkező érettségizőtxől kb. 55-en jutottak be például tavaly az egyetemekre, főiskolákra, tehát relatíve ugyanannyi tanuló, mint a szlovák Iskolákból. (Igaz azonban, hogy a magyar tannyelvű középiskolákból az országos átlagnál lényegesen kevesebben jelentkeztek továbbtanulásra). Mit csináljanak azonban azok az általános középiskolát végzettek, akik — zömmel éppen gyengébb eredményeik miatt — nem akarnak tovább tanulni? Ez valóban nagy gondot jelent. Az Oktatásügyi Minisztérium közlése szerint azonban már az 1968/69-es iskolai évben az általános középiskola első osztályába beiratkozó tanulók számára kidolgozzák a foglalkozások pontos nomenklatúráját. Tehát: az általános középiskolai érettségi e tanulók számára egyben bizonyos képesítést is jelent majd, illetve mindenki számára biztosít továbbtanulási, azaz egy-két évi stúdium után elhelyezkedési lehetőséget a közigazgatásban, a szolgáltatások területén, stb. Ezért egyáltalán nem indokolt, hogy az általános középiskolákba még mindig aránylag csak kevesen és főleg a lányok jelentkeznek. A felmérés arra is figyelmeztet, hogy a szülők, a pedagógusok figyelmét fel kell hívni a tanulók pályaválasztási érdeklődés hiányaira is, s nem utolsó sorban a 15 éves tanulóknál az értelmiségi, az érettségizőknél pedig főleg a műszaki értelmiségi pályák iránti közömbösségre. Pedig az 1968/69-es iskolai évben ismét bővült a magyar tannyelvű középiskolák hálózata, osztályainak száma. 1972-ben pedig — az érdeklődésnek megfelelően — a középiskolák hálózata Dél-Szlovákiában eléri az országos, sőt, a gimnáziumok hálózatának sűrűsége túlszárnyalja az országos szintet. Számításaink szerint, nemzetiségre való tekintet nélkül az alapiskola 9. osztályát végzett 90 tanuló közül kb. 47-en tanulnak majd Szlovákiában érettségit nyújtó II. ciklusú magyar tannyelvű iskolában, míg a szlovákiai országos átlag 43 lesz. Reméljük, mindez pozitiven kihat a csehszlovákiai magyar dolgozók műveltségi szintjének emelésére. Persze hátra van még ennek a társadalmi tudatba való sikeres beépítése, népművelési és pedagógiai propaganda-tevékenységünkben való felhasználása. MOZSI FERENC
