A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-09 / 10. szám

széPtev° szavak

Férfiasán bevalljuk, zavarban vagyunk. Mert ünnepelnünk kellene. Virággal, köszöntővel úgy ünnepelni, hogy a nők örüljenek neki. Dehát úgy vagyunk március nyolcadikával is, mint a többi ünneppel. Méltó fényét, hangulatát éppen az adja, amivel ők járulnak hozzá. A fehérrel terített asztal, a gonddal takarított szoba, a frissen sült sütemény, a gyerekek választékos ruhája. Munkájuk nélkül nem lenne igazi az ünnep. A nemzetközi nőnap sem. Ez az oka, hogy a hővirág, ibolya átnyújtásakor azt mérlegeljük, hogyan is élnek, dolgoznak asszonyaink, milyen körülmények között nevelik gyermekeinket, s milyen jövő vár lányainkra, ha felnőnek. Tehát a nők szépségét, jő tulajdonságainknak dicséretét, az elismerő szavakat, bőkokat — mint hétköznapjainkon és ünnepeinken annyiszor — újra mellőzzük. De, talán nem haragusznak meg érte. Hiszen tudják, hogy minden korok széptevésénél több, amit mint egyenrangú társaktól, jövő nemzedékeink nevelőitől, tőlük várunk.

Különösen most, hogy negyed évszázados hányattatás, bizonytalanság után helyzetünk, a Csehszlovákiában élő magyarság helyzete végre Intézményes megoldást nyer, ideje jobban saenálgyre venni, felmérni a hazánkban élő magyar nemzetiségű nők helyzetét, perspektíváit.

Ha a számoknak hinni lehet — tehát hivatalosan — Szlovákia összes asszonyainak 11 százalékát alkotják a magukat magyar nemzetiségűnek valló nők. A magyarul beszélők százalékaránya feltevésünk szerint nagyobb. De hagyjuk magunkat meglepni a következő népszámláláskor. Addig is, józan megítélésünk szerint, ha Csehszlovákia összlakosságának a fele nő, akkor az itt élő háromnegyed millió magyar fele, tehát 375 000 magyar nemzetiségű nő él. Nem lehet mindegy számunkra, hogy a több mint negyedmillió ember, aki a legközvetlenebbül és legintenzívebben befolyásolja a jövő generációk nevelését, hogyan, milyen értelmi, kulturális szinten él, mozog, cselekszik, milyen tényezők hatnak Tá, milyen körülmények veszik köirül.

Már akkor sem valami szívderítő a nők helyzetének képe, ha a társadalmilag általánosan felmért problémákat nézzük. Volt időszak, amikor azt tartották, a nők foglalkoztatottsága egyenlő egyenjogúságukkal. Ismét máskor azt állították, hogy anyai hivatásuk nem egyeztethető össze foglalkoztatottságukkal. Ma már tudjuk, hogy a foglalkoztatás önmagában nem oldja meg a nők egyenjogúsítását, viszont nélkülözhetetlen megoldásához. A dolgozó nők számára olyan feltételeket Jcell teremteni, hogy anyai hivatásukat is betölthessék, családjuk kiegyensúlyozott, elégedett legyen. A társadalom helyzete, fejlettségi foka határozza meg a nők helyzetét, feltételeit, amelyben élnek. A ml társadalmunk fejlődésének bonyolult és nehéz szakaszához érkezett. S amikor a múltban elkövetett hibák felszámolásáról beszélünk, ez a nők esetében az jelenti, hogy egyenjogúságukért, boldogságukért, családjuk kiegyensúlyozottságáért új, emberibb eszközökkel kell küzdeni. Legfontosabb feladatunk és társadalmi érdekünk, hogy a társadalom alapja és talpköve — a család erős biztonságos, kiegyensúlyozott egységgé váljék. Hogy a gyermekek szilárd erkölcsi és egészséges érzelmi felkészültséggel kerüljenek a társadalom vérkeringésébe mint építő, alkotó egyének.

Szlovákiában új munkalehetőségekre van szükség, hogy felnövő lányainkat, a háztartásból munkába állni vágyó asszonyokat elhelyezhessük. Oj üzemek, gyárak építésével számolunk. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a falvak asszonyait sem, akik a mezőgazdaság gépesítésével egyre többen kiszorulnak a munkából. A nők foglalkoztatásával szorosan összefügg szakképesítésük kérdése, valamint a szolgáltatások és a közellátás színvonala. Üzemeinkben nagy a fizetéskülönbség az egyenlő képzettséggel rendelkező férfiak és nők között — természetesen a nők rovására. A mezőgazdaságban nemcsak fizetésben, hanem beosztásban is megkülönböztetik a szakképzett nőket. A szolgáltatások, az óvodák hiánya aztán sok főiskolát végzett, mezőgazdaságban dolgozó nőt arra kényszerít, hogy képzettségével néha teljesen ellentétes munkát vállaljon. Megvalósításra vár a nők közéleti tevékenységének kiszélesítése is. Szilárd munkaerkölcsük, becsületességük, önfeláldozó tettekre kész egyéniségük arra utal, hogy több közéleti funkciót kellene betölteniük.

Ha ez így igaz, akkor kétszeresen így igaz ez a magyar nemzetiségű nőkre vonatkozóan. Szlovákia iparilag legkevésbé fejlettebb területei éppen a déli járások. Királyhelmec, Érsekújvár, Komárom, Dunaszerdahely — hogy csak néhányat említsünk. Mezőgazdasági nagyüzemeink ugyan magas színvonalon gazdálkodnak, kiváló eredményeket érnek el. De éppen ezért felére csökkent (és állandóan csökkenő irányt mutat) a szövetkezetekben foglalkoztatott nők száma. A nőszövetség adatai szerint Szlovákiában 200 000 munkaképes nő vár elhelyezkedésre. Nagyon valószínű tehát, hogy ebből nem tizenegy — hanem járásaink helyzetét ismerve — legalább tizenöt százalék (30 000) a magyar nemzetiségű lányok és asszonyok száma.

Ügy gondoljuk, felesleges magyarázni, miért lényeges, hogy új munkalehetőségeket teremtsünk a nők számára. Annyit mégis megjegyezhetünk, hogy az egy családra eső átlagos bevétel Dél-Szlovákiában a mezőgazdaság jó kereseti lehetőségei ellenére, éppen a minimális iparosítás folytán mélyen az országos átlag alatt mozog. De ez csak az ökonómiai tényező. A másik, a kulturális sem lényegtelenebb. A magyar nemzetiségű háztartásbeli nők nevelésére eddig úgyszólván csupán az ötvenezer példányszámban megjelenő „Nő“ hathatott, amelynek szerepét cseppet sem becsüljük le, mégis azt kell mondanunk, csupán passzív tényező lehetett, a közvetlen, aktív nevelő eszköz, a munka — úgyszólván nem érintette őket a tömegszervezetek — a nöszövetség — révén sem. Ha felmérjük, hogy a nyolc-kilenc Iskolaév mit adhatott Iá-4/ w

f/v

f

Á nemzetközi nőnap alkalmából három kérdést tettünk fel férfiaknak és nőknek. Szóbeli válaszukat közöljük úgy, ahogy ők vélekednek a feltett kérdésekről.

1< Miyen érzés nőnek lenni? Mi szeretne lennie ha még egyszer születne, nő vagy férfi?

2. ön szerint milyen jelentősége van a nemzetközi nőnapnak, hogyan ünnepli ezt a napot?

á. Minek tud legjobban örülni az életben? Milyen vágyai vannak?

NAGY JÁNOSNÉ, 38 éves, tanítónő

1. Van, Iki nővoltát hltránynak tartja. Cn nem. Mint nő, elégedett vagyak. Elértem Célomat, amit egy nő elérhet. Van családom, lérjemmel megértfUk egymást, munkámban is örömömet lelem. Ex ax alapja a'boldog életűek.

2. Számomra a nőnapnak nagy jelentősége van. Ilyenkor ér a legtöbb megtisxtelés. Előxékényebbek velem sxemben axok is, akik más napokon nem vesznek figyelembe. Mint tanítónőnek kétszeres Ünnepet jelent a nőnap. Nemcsak engem köszöntének, én is köszöntőm diákjaim ünneplő mamáit.

3. Legjobban örülök a munkában elért eredménynek, gyermekeimnek, a diákoknak, különösen azoknak, kiknek szüleit is én tanítottam. Kívánságom, bogy egészséges legyek és félelem nélküli legyen az életem, nagyobb biztonságot érezzék, mint az elmúlt évben.

CSÖRGEÍ MARIKA, 18 éves, az EFS2 dohánytermelő csoportjának tagja.

1. Még nem sokat éltem ahhoz, hogy tudjam, milyen érzés nőnek lenni. Anyámnak mégis sokszor mondtam, születhettem volna inkább~fiúnak. Meghódítanám a fél világot. A fiúnak könnyebb, mint a nőnek, katonának megy, csavarog az országban. Ám, ha a nő a lábát kiteszi a házból, már megszólják. Szerintem mégis jobb egy fiúnak.

2. Semmi különös Jelentősége nincsen, legalábbis az én életemben. Az EFSZ-ben kapunk virágot, a vőlegénytől üdvözlőlapot, s odahaza felköszöntöm édesanyámat.

3. Legnagyobb örömöm, ha ajándékot kapok valakitől és levelet a vőlegényemtől. Vágyam, hogy boldog legyek, legyenek gyermekeim, és a férjem jó legyen hozzám.

6