A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-05 / 1. szám
nyomokat követve találták meg a szökevényt — a falu végén. Ott már összeroskadt s a végét Járta. Saroglyán kellett hazaszállítani, a falusiak nagy mulatságára. Egy kovácsmester ezzel szemben egyesegyedlll szokta megölni hízójukat, mégpedig úgy, hogy a nagykalapáccsal előbb Jól fejbevágta, csak azután döfte a kést az elszédült disznóba, Egy Ilyen kalapácsos disznóölésnél egyszer a kovács legényfia Is segédkezni akart, mondván, majd ő főbeüti a puslt. A mester beleegyezett, átadta a kalapácsot fiának a „tanulj tinó, ökör lesz belőled“ elv alapján, ö maga a késsel állt készenlétben. A legény Igen nagyot akart ütni a disznó homlokára, de egyrészt ő nem volt kovács, másrészt a disznó Is megijedt és elkapta a fejét. A fiú így pontosan az apja térdkalácsára ütött, aki el is terült nyomban, a disznó helyett. A disznó természetesen elfutott, az ölési csak egy hét múlva lehetett végrehajtani, amikor a mester térde úgy-ahogy rendbe Jött, E sorok írója, ifjabb korában, abban a szerencsében részesült, hogy láthatott a pörkölésből talpraszökő, lángolva vágtató disznót, sőt olyan másfél mázsás disznót is, amely, miután rosszul vágták belé a kést, négy markos férfit vonszolt végig a hosszú udvaron. Végül persze ezt a „fenevadat“ is elérte a végzet, de az esetről még ma Is beszélnek. A pörkölés Régebben a mi vidékünkön a disznót kizá rólag csak pörkölték, később divatba jött a forrázás, Ma már forrázzák és pörkölik is-Húsdarálás ► Drámai események Hajnal. Sötét arcú férfiak kis csoportja az udvaron. Halkan, dörmögő hangon beszélnek, mint afféle összeesküvők. Egy asszony Is megjelenik köztük szakajtóval a kezében. A szakajtóban maréknyi kukorica. „Kezdhetjük!“ adja ki a parancsot a legmarconább. Az asszony kinyitja az ólajtót, a férfiak a rajcsúr kapujában várakoznak. „Ne, ne, ne!“ mondja az aszszony s rázza, csörgeti a kukoricát. Az ólból lassan, kíváncsian, naív bizalommal előcammog a disznó. Kijön a rajcsúrból s a négy marcona alak villámgyorsan lekapja a lábáról. Visítás, ordítás, hörgés. Az asszony, ha gyengébb szívű, a szemét törölgetl. A gazda beinvltélja őket egy kupica pálinkára, amiből végül három lesz fejenként. A gyerekek is előbújnak a dunna alól, amit a fejükre húztak, hogy ne hallják a Göndör halálhörgését. Amatőrök és profik Falun a disznót leginkább amatőr, azaz alkalmi hentesek ölik. Talán ez az oka annak, hogy egy egész sereg mulatságos história kering a disznóölésről. Az egyik háznál például, a gazda beinvitálta segítőtársait arra a bizonyos kupicára, amit aztán háromszor is felhajtottak. Utána a szomszédok elköszöntek, a gazda, a hentes meg a gyerekek indultak pörkölni a disznót. Mondanom sem kell, hogy kissé meghökkentek, amikor a leölt hízót nem találták az udvaron. Szerencsére friss hó hullott az éjszaka, a vér-Egy időben nyúzták is, a bőrt beszolgáltatták, amit sokan szinte a disznóölés meggyalázásának tartottak. Sajnálok mindenkit, aki gyermekkorában nem élte ét a disznópörkölés és felbontás szertartását. Téli hajnalokon a szalma fehér lángja, a pompás meleg, a szemet csípő füst, a megpirult disznóbőr remek illata, a hasadó szalonna látványa: nagyszerű élmény volt. Bőségszaru Nincs annál nagyobb családi ünnep, mintha egy Jó (mondjuk kétmázsás) hízót sikerül leölni. A hús, a szalonna, a zsír szinte elönti a házat, mindenfelé hússal, apróra vagdalt szalonnával teli tálak, az udvaron katlanban olvasztják (sütik) a zsírt, főzik a kását, az aszszonyok hurka- és kolbászbélt mosnak a kútnál. Fővétel Főzik a hurkába valót
