A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-23 / 8. szám

Giánta nem a világ közepe. Persze, Pozsony sein az, de egy lánynak, aki a képes magazinokból némi fogalmat alkotott, milyen is a világ közepe, ahol legsűrűbb az élet forgataga, Pozsony már inkább megfelel.

A vidéki lányok tájékozottak, tudják, hogy a nők hatalmas pozsonyi üzeme, az MDZ (a Nemzetközi Nőnapról elnevezett cérnegyár), mindig vesz fel munkásnőket, sőt sok esetben a gyár leányszállósa lakást is tud biztosftani. Z. Jarka is elment szerencsét próbálni, körülnézni. No, nein egészen azzal a céllal, hogy Galánta helyett Pozsonyban dolgozzon. A munka mindenütt terhes, még Párizsban is. Ugródeszkának azonban talán jó lesz a cérnagyár.

Igaz, látott ő már egy darabka világot. Apjának, aki a családot (feleségét és fél tucat gyerekét) hatvankettőben csak ügy faképnél hagyta és Csehországba költözött, egyszercsak eszébe jutott jarka. Meghívta őt látogatóba azzal, hogy ha tetszik majd ott neki, nála is maradhat. A fiatal kislány örömmel készülődött a látogatásra, az utazás Csehországba már maga is élményt jelentett. A föltámadt apai szeretet azonban torz képet öltött és az erőszakoskodásai ellen védekező lányt apja úgy összeverte, hogy egy hónapig kórházban ápolták, mfg állapota annyira javult, hogy viszszatérhetett az anyjához. Odahaza további három hónapig lábadozott, azután a fiatal, egészséges szervezet kiheverte a sérüléseket. Hogy a lelki sérülésnek maradtak-e benne nyomai, azt a pszichológus mondhatná csak meg.

jarka meggyógyult, de Galántán már nem volt maradása.

„Menj csak lányom, nem állok utadba, ha azt hiszed, a városban jobban boldogulsz“.

A boldogulásnak Jarka azonban más útját választotta, mint amire anyja gondolt.

A kávéházak, mulatók — ahová az emberek betérnek egy-egy kávéra, sörre, az usszonyok két műszakjuk között összejönnek egy kis traccsra, vagy egy vidám estére vágyva boroznak, táncolnak, szórakoznak — akarva akaratlan más célt is szolgálnak. Fiatal nők viszik vásárru szépségüket és gyakorlott tekintettel mérik fel, ki lenne a jobb vevő, ki hajlandó a felkínált áruért többet fizetni.

Folyik a vásár „nemzetközi szinten“. Német, arab, angol szavak, a kezek magyarázó gesztusaival, a szemek kérdő és értő villanásaival keverednek.

jarka megállja helyét a versenyben, pedig itt szabad verseny folyik és a konkurencia is nagy. Persze, eleinte nem volt könnyű. Egy vőlegénnyel kezdte, ez volt a „bemelegítő“. A vőlegény által ismerkedett meg azzal a kedves, idős bácsival, aki szívesen vendégül látta őket, sőt még szállást is adott a fiataloknak, mert „megértő szíve“ volt és tágas lakása a város szívében, a Tulipán csszpresszó fölött.

A vőlegény időközben lekopott. Gombház ...

A szolgálatkész Ch. bácsi azonban megmaradt. Télen megfizethetetlen volt ez a lakás. Azaz rosszul mondom, nagyon is megfizethető, hiszen a kedves bácsi be érte 25—50 vagy legrosszabb esetben 100 koronával.

Nyáron a női bájak legjobb vásártere az Aranyhomok strandja volt. A motelt, a két vagy négy személyes kis fabódékat nehe zcbli ellenőrizni, mint a komoly városi hoteleket.

jarkát a cérnagyár 67 óta nem látta. Ritkán látta az édesanyja is, éppen azért, saját maga megnyugtatása végett fel-fel kerekedett, hogy személyesen győződjön meg kislánya hogylétéről. Jarka csinos volt, jóltáplált, jólöltözött, már nem lakott a leányszálláson, talált magának al bérleti szobát. Itt azonban egyedül érezte magát, azért a mama nem is volt ellene.

hogy Jarka húga, Mirka is felköltözzön. Az anyai ellenőrző utak mindig mcgnyiigtatólag végződtek.

Egyszer azonban a véletlen felnyitotta u jóhiszemű mama szemét. Csehországból visszajött jarkának egy levele, talán a címzett elköltözött. Ez jutott a kezébe, s bizony ebben olyasmiket írt a lánya, ami mélyen sértette a sok gyermekes asz szony szeméremérzetét. A csalódás, a felháborodás és elkeseredettség heves szem rehányásban robbant ki, de sem ez, sem a felelősségrevonás nem változtatott a dolgokon.

Az anyát az, hogy lányai a rendőrségen kötöttek ki, már nem érte váratlanul.

A vásárnak vége lett.

Ha jarka és Mirka megelégedne azzal az összeggel, amit a vásár megkötésénél kialkudtak, még talán évekig háborítatlanul űzhetik azt, amit a büntetőjog „üzletszerű kéjelgés“-nek nevez, de még a hetyárbccsiiletet sem ismerték és alkalmi partnereiket, amikor csak módjukban állt, kiioszlogatták.

Egy feljelentés megindította a lavinát. A rendőrség előtt szégyenkezve, fesziele nül, vagy éppen méltatlankodva vallottak a károsultak, magános férfiak, családapák, afrikai és ázsiai diákok, osztrák és német üzletemberek, jugoszláv turisták.

A két testvér és néha egy barátnőjük szövetkezett a kifosztásra. Csehszlovák korona és schilling, márka, dinár, Tuzexkorona, gyűrű, karóra és öngyújtó egyaránt értéket képviselt, amit érdemes volt elemelni. Az elorzott tárgyakat több-kevesebb nyereséggel eladták. A testvérek beismerik bűnösségüket, jarka próbált csak védekezni, mikor megkérdezték, bogy miért nem dolgozott. „Elvesztettem a szumélyazonussági igazolványomat és anélkül néni vetlek fel munkába, a galántai VB pedig nem akart újat kiállítani, amíg nem

vagyok munkaviszonyban.“ Ügy néz ki, itt a bürokrácia által létrehozott elátkozott körből nem tudott kitörni Jarka és talán részben ennek az áldozata. Be aztán beismeri, hogy nem is sürgette nagyon azt a személyazonosságit.

Az anya tudni sem akar róluk. „Hányszor intettem őket“ — mondja sírva — rólam vegyenek példát, aki 62 óta egyedül neveltem a nagy családot és becsületes munkával magam tartottam el. Ne az apjukat kövessék, aki a törvénnyel már többször is összeütközésbe került és börtönt járt. Hiába. Micsoda fájdalom ez nekem és szégyen a testvéreknek, a legidősebb férjezett lányomnak, a még velem élő kisebbeknek ...“

Nem tudom, az anya könnyei égetik-e a két lány lelkét, vagy pedig csak az fáj nekik, hogy a becstelenséggel párosult könnyű élet lezárul előttük.

Talán iuég akad a városban Ch. bácsi hoz haso íló jószívű ember, aki a rászorít lóknak némi baksis ellenében rövid időre átenged egy szobát. Szerény nyugdíjának kiegészítéséhez kevés volt Ch. bácsinak az a kél háromszáz korona havi bér, amit ál falában elkérnek nálunk egy albérleti szobáért. A futó vendégekből rövid idő alatt jelentősebb, mintegy tízezer korona hasz na volt. A fitúr utcai ház lakói azonban fellélegzenek: Megszűnik a nagy forga lóin, éjszakai zavarások, kétes, gyanús egyenek jiivésc-menése.

A bíróság majd kimondja az utolsó szót, a körülmények figyelembevételével ki mondja az ítéletet, ami munkakeriilésért, prostitúcióért, lopásért és kurítésért a delikvenseknek jár. Hogy ez az ítélet hogy hangzik majd, még nem tudni, de egy biz tos: a vádlottak számára a vásár már vé getért.

ORDÖDY KATALIN Tóthpál Gyula felvétele