A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-23 / 8. szám
dolt közben, s arra sem, hogy esetleg Itt kell hagynia az Iskolát és soha nem lesz mérnök kozott: pedig... itt pedig... S mindaz, amit mondott, kétségbeejtő^} és gyászosan esetlegesnek szavai mögött a bizonyos;a most tiint lel, u< vált. ságot, nem volt meggyőződve róla, hogy valóan!,^pogy ban cameniit képződik ott, ahol mutatja, megvert kutyaként szűkölt magában, mert semmi az anvapism eret hőt m 1 fi nagy személyes és b< Saját maga előtr akarta beb képes Jfenrkózni a feladattal önmegtífecsüíésének érdektpej^ egyszerre az égvilágon néni biztosította őt, hogy a kriégetöeij^gljSficsége lett rá, licigy f tanár beírja tlkus hőfokok és a kristálymezők valóban ott übizalma indexébe a vizsgajegyet. Olyán erkölcsi ' ésN^Sannak, ahol pajelöüe őket. S a kettévágott *•—*—— -í—* —giliszta vonaglásfl éS/a megvert kutya szűkülése egyszerre fokozatosan dacos sértődöttsége jlodött, kivirágzi§^«dnt egy gyomnövény a yadombon. Mit kínozzák, mit akarnak vele, ” 1 ^““““nentitmezők fekvését, élni... Néha a kétink erőt, hogy gőgölődünk, s az önérzejk magunknak a mélődot. Morvái ekkor ahhoz, hogy a vizsszindulatúan játszik rt, mert magyar ... erebélyesedett, haönérzefj kérdés lett ez most számára, mint tizeAöt éves korában, csépléskor vb It, hogy fel bírja-e í venni a föléről és vállára lendíteni a fái mázsás gjibonászsákot. Emberség kérdése lett. S már érezte, hogy mindep, tebetsé- , nei^ tudja pontosan a gévS és tudásával i^üzdeni fog a jegyért, S ha -hát nem/tudja nejn lesz .elég á tudása, rayaszkolik, vagytt i.a_ Jnaszkodással koldulja , ki ércekben olyan volt mifc pgy kettévágott 'TMja a felszínre abban, de égyf sünkön ilunk és tkqízyi tiszta, írdított,Tgyez. a félelem. Slta ma /lett bimbi Itanás: kikér Félt bán, t tanár alázza, talán tfsége tovább ilőjé,Vg\o1 vfqislett k\\ Ilyen esni akar“ szemöldpkBi akar .. J De ■ magát /s/gj--....o OT^--lkodott és nézegette Végül azt mondta neki, hogy rajzolja fel nyersvas összetételének díagrammáját, tekintette) a széntartalomra, vázolja fel egészi szabadon és magyarázz^ meg. Ez ,i diagramma az acél ismeretének ábéeé je és Morvái megdöbbénten állapította meg, bogy ismeretei még az alapvető kérdésekben is hiányosak. Könnyű kérdést kapott, aránylag nyugodtan fogott a munkához és rajzolás közben érte a kellemetlen felismerés, amikor az X tengelyre felvitte a széntartalom értékeit, a függőleges tengelyre pedig a hőfokokat. Megrajzolta az egyes vegyílletek mezőit, bejelölte a kritikus hőfokokat, s közben egyre fokozódó bizpnyta lansággal érezte, hogy nem tudja, helyesen rajzolta-e fel a fontos és jellemző adatokat. Nyomorult érzés volt, .egészen bele- prohlémH görnyedt, és péha a tanárra pislogott, mint egv s ez föl^lipötesT^IM alázatos egérke a szálfa tetején; illő ölyvre, amikor az nm bérnek é s amikor úgy érezte, ntjai tehet többet a1 dia- • választól gramma érdnkf&en. refnézett„^ős intett,! hogy dig* készen van. \ mt/iSMk Magyarázza meg, hogySiá;' és a hőfok változásával hogyan nyersvas tulajdonságai! — A széntartalom változása és a tőén befolyásolja a vhyersvas’TíTla’lM szetételét, tehát a minőségét... — kezdte, és százalékokról, kritikus liőfokról beszélt a diagramma pontjairól, melyekben az acél tulajdonságai változnak, alakulnak; ezen a ponton olvad legkönnyebben, itt cementlt képződik, itt ■■ftiyen dühös és mér|§|^gy piros és gennyes a tanár, az orra y kecskeszakáll és a öklelhet is vele, ha ben eddig eljutott, már , rt hallgatta egész télen . köze /Hozzá, hogy valahol ölik egymást az ambeiek, mindig ölik egymást valalíolgez a természetük, öljék, ha kedvük telik bennéy <és mii 'firkáit mit ír össze mindenféle marha ságdkatj egyszer úgyis kiderül, hogy marhaságok, és akkor majd szégyellhet! maiát/miattuk. HuSárígghJ kellene agyonverni az íven akrjjkah,.. Dac és kétségbeesés kavarhelyzefcj^Mpberségében alázta Ha fáz ©íaoi3^sgájnTgnno, nem csinálna bpíSle, ; tudja, hogy az utolsó, egy kicsit olyan, mint k és halál között kell Nihjpá több lehetőség. Eddig mineje Ifvégezni a rá váró feladatoinbizaíö^nftal töltötte el; most egygeszt^sn és fájdalmasan tehetetlen. ZvÄk szaggatottan beszélt, több- és helyeslést vagy ellenvetést tanár csak nagyon figyelmesen nézte ’em szólt. Miért nem szólal meg, miért nem mond valamit, miért nem mondja, hogy jó, vagy rossz, amit beszél? — Hiányosak az ismeretei — mondta végül —, és összekeveri a fogalmakat. Pedig kát! s zerre Mialaj könnyű kérdést kapott, mert ezek elemi jelentőségű dolgok, jóformán az anyagismeret alapjai... Talán én nem tudom, hogy hiányosak az ismereteim, te torzó, te szadista, te... s közben alázatosan bólogatott, hogy igen, elismeri, nem biztos a dolgában, többször tévedhetett ... és az emberi önérzet és büszkeség szavát újra elnyomta benne az állati védekező ösztön és a könnyen megalkuvó ember gyávasága. Határozatlanságában a szalmaszálként használt régi érvhez kapott. Kérő hangon mondta és közben maga elé( nézett, szinte mormolta a szavakat, mintha gyónna: vegye tekintetbe, tanár elvtárs, hogy magyar nemzetiségű vagyok és nem beszélek még tökéletesen szlovákul, nehézségeim vannak a kifejezésekkel ... s a jő ügy érdekében akarattal ejtett néhány nyelvtani hibát, hogy bizonyítsa, milyen nehézségei vannak még a szlovák nyelvvel. — Nem mentség ... — a tanár egyszerre ingerült lett —, az ötödik szemeszter végén nem lehetnek Ilyen kifogásai. Pedig ... a magyarok lelkiismeretes és megbízható műszaki szakemberek ... nem értem magát. Morvái most alázatosan lehajtotta a fejét és nem szólt. Kegyelmet gyakorolsz, de legalább kivégzel lelkileg, ugye, a magyarokat emlegeted és nagylelkűségeddel romba döntőd bennem mindazt, ami eddig biztonságot adott... Nyomorultul érezte magát, nem gondolkozott rajta, de annak a jele volt ez, hogy él még az önérzete, mert értékeli önmaga testeit. Szolgai mosollyal elvette az aláirt indexet. Köszönöm, tanár elvtárs... és lassan kiment. Megalkudtam önmagámmal, gondolta vegyes érzésekkel, amikor már a folyosón ment, s ahogy az utcára ért, arcába beleszűrt a tavaszi napsütés, s a friss levegő körülfogta és szétáradt a vérében. Meghallotta a villamosok élénk csilingelősét és egyszerre nagyképűségnek és tűrhetetlen koloncnak érezte aggályait; ne légy képmutató, te bohóc, a harcot megnyerted, az eszközök lényegtelenek ... Miért ne alkudott volna meg önmagával, ki nem alkuszik meg önmagával az élet előtt? Egyszerre felvidult, mert eszébe jutott, hogy most már tiszta lelkilsmerettel hagyhatja ott az Iskolát. Tanulhatna tovább, de saját elhatározásából más munkaterületet választ. Becsülettel hagyja ott a harc mezejét, nem megvert harcos már. hanem győztes hadfi, és ez az életünkben nem kis dolog ... (Folytatjuk) Nagy József rajza TSzfér Ár fád versei iában csak ketten hallgattunk: a feleségem, meg én. Eszembe jutott, hogy a társadalmi fejlődés legeslegelején, az ősközösségi szinten az anya volt a családban a fő-fő, odadobtam hát neki a gyeplőt: — Légy szíves, teremts már rendet! Felcsillant a szeme, s én ujjongtam, hogy vége a szekatúrának ezentúl ö fog kormányozni, s én csak uralkodom. Az újonnan visszaállított anyajogú család feje, az anya azonban rámrtpakodott: — Nem szégyened magad, te pipoqya fráter — hát te vagy egy apa? Könyörgőre fogtam a dolgot: — Gyerekek, nekem le kell ülnöm valahol, nagyon fáradt vagyok Ujjongva belémkaroltak, s elcipeltek a filmszínházba a gyermekelőadásra: — Itt majd ülhetsz, pihenhetsz, ha elég ügyes vagy, s mindez csak néhány koronádba kerül! Beláttam, hogy nincs kiút, nincs menekvés: meg kell néznem az Ezüst tó kincsét És tulajdonképpen a gyerekek számára szervezett filmbemutatók is a nevelés fontos, nélkülözhetetlen eszközét. Itt csak olyasmi lelenhet meg a bűvös vásznon, ami kimondottan gyerekeknek való. Itt nincs rizikó mert csak eszményi hősöket, vagy akasztani való gazembereket láthatnak a csemetéink. Semmi olyat, ami árthatna zsenge lelkűknek, ami félre billenthetné féltve gondozott egészséges erkölcsi érzéküket. És végeredményben talán nekem se esik le a korona a fejemről, ha egyszer az életben megtekintek egy gyermekelőadást. — Csak fegyelmezetten, illedelmesen, drága gyermekeim — oktattam őket atyailag — ne röhögjetek hangosan, s ha bőgtök, a könnyeknek a zsebkendőben a helyük, nem az előttetek ülök nyakában. A székeket pedig ne csikorgassátok! Az előcsarnokban várakoztunk egy jó negyedórát, míg végre kinyílt a nagy szárnyas ajtó s szabaddá vált az út. — Apuka, rohamra! — üvöltötte a kisebbik fiam a csatakiáltást — rohamra, mert itt nincsenek számozott jegyek. Aki bírja, marjai Mire észbekaptam akkorra már minden széknek akadt gazdája, s én csak egy szakállas nagymama térdén lovagolva nézhettem végig Old Shatterhand és Winnettou győzelmes kalandjait- Egyébként ló leckét kaptam az önállóságra való nevelésből, az erősebbek fennmaradásának, boldogulásának lényegéről, ami láthatóan sokkal fontosabb, mint a finomság, az udvariasság s a fegyelem. Különben a gyerekeim tehetetlennek. suttyogónak. élhetetlennek bélyegeztek, s megfenyegettek, hogy máskor nem visznek el a moziba. KOVÁCS GÁSPÁR holtpont Az ember fél s él mégis tovább. Széthullna: összetartja óriás szeméremként magányának két partja. Fehér hajat terem a feje s tenyere csendet. Nézi irtózva: a faiból hideg vasszögek kelnek. havazik Választottam? S ezt választottam? Befed a hó kövéren A fehéret mit úgy szerettem egész felületemmel elértem Törölve rajtam minden ábra Rám egy égnyi fa bámul Beláthatatlan fehér lombja akárhová hull rám hull két tenyeredbe öltözők Két mell között valahol izzadtságcsepp araszol Életem fehér ténnyel lefolyik valami falon Kierkegard pókja elszökött a fonálról s most négy fal között kaszálnak meztelen lábai Két tenyeredbe öltözők hasonlat Szemébe hullott a haja úgy nézte olyan hitetlenkedve ahogy a valót néznénk hogyha hirtelen szabad szemmel is látható lenne a költő és a nyúl A szürke göröngy hátracsapatt füllel belerohant az árpatarlóha Már a homlokcsontjánál iárt mikor rájött hogy nincs fül a nyülhoz s tulajdonképpen nyúl sincs a nyülhoz
