A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-23 / 8. szám
mén den. Igaz, nagy konkurrencla volt a pesti tévé, valamilyen Jó filmet vetítettek, meg Kéménden minden kezdeményezés, társadalmi megmozdulás ellen van a pincesor is, különösen Ilyenkor tél idején, amikor a hegy, Illetve a dombok leve meleggel árasztja el a testet s emeli a hangulatot. Azért a kultúrházban sem kellett üres széksorokkal szembenéznünk, öszszejöttek a felnőttek is vagy hatvanén, és ami a lényeg, hogy termékeny vita alakult ki a könyvekről, a magyar emberek életéről Itt ebben az országban, jelenünkről és jüvőnkről, Mint ahogyan a gyermekek körében is, Itt Is Gyurcsó István kapta a legtöbb kérdést, hozzá valahogy közvetlenebbek voltak, hiszen tudták, hogy ő Is ennek a szép tájnak, a Garam-menténak gyermeke, szülőfaluja, Garamkövesd Itt van a közelben. De Zs. Nagy Lajos és jómagam sem unatkoztunk. Még este is tizenhat példányt dedikáltunk a könyve-, lükből, és most következik, ami elgondolkoztató: Kéménden minden különösebb erőfeszítés nélkül elfogyott a könyveinkből különkülön harminchat-negyven példány. De csak húsz példányból Induljunk ki, és abból, hogy Szlovákiába 522 magyar község van. Ha Nincs ú/ a Nap alatt: a kéméndl mtntt minden faluban akadna egy Bankházyhoz hasonló lelkes Irodalomkedvelő ember, a csehszlovákiai magyar Írók 10 000 példányszámban is megjelentethetnék a könyveiket. Milyen szép, Jelentős szám ez a megszégyenítő, a kirakat-politikát jelentő 800—1000-es példányszámokkal szemben. Emllttetett már, hogy itt a kocsma, az istállóból lett kultúrház, amit egyetlen célra, filmek vetítésére használnak, a két nyári Csemadok-rendezvény (Daloló Garamvölgye és Randevú a Szigeten) — s ezzel ki is merítettünk mindent, amit kulturális lehetőségnek nevezhetünk. Vagy nem? Van azonkívül még két könyvtár Is a faluban: egy községi és egy iskolai. Nos az elsőről a következőket kell elmondanom: a HNB tanácstermében helyezték el, s ez még szükség megoldásnak sem a legszerencsésebb, „működését“ időben össze kell hangolni a Nemzeti Bizottság munkájával, s ebből a tényből nyilván a könyvtárnak vannak hátrányai (a tanácstermet sokszor ki sem fűtik, nincs olvasóterem). A múlt év október elseje óta Eankházy Károly a könyvtáros. (Hányszor kell leírnunk ennek az ambiciózus fiatal embernek a nevét!) összesen 2450 könyvük van, ebből 1900 a magyar. Jelenleg 121 az állandó olvasók száma, s a múlt év utolsó három hónapjában 420 könyvet kölcsönöztek ki. Ide kívánkozik még egy megjegyzés: a könyvtáros Bankházy előtt negyed fizetésért dolgozott,; a fizetést a múlt évben megszüntették. Miért? És még valami: Bankházy, aki könyvtáros tanfolyamot végzett, már kétszer jelentkezett állandó könyvtárosnak, de a JNB művelődésügyi szakosztálya nem hagyta jóvá a kinevezését. A JNB, mivel állítólag úgy tervezi, hogy 1970-től egész napon át üzemelni fog Itt a könyvtár, nem tartotta célszerűnek, ha ezt a munkát tanító végzi. 1965 óta három könyvtáros váltotta fel egymást. Most, amikor a fizetést megszüntették, Bankházy önként elvállalta a könyvtár vezetését, s ezt ezúttal a JNB művelődésügyi szakosztálya Is jóváhagyta. Enyhén szólva furcsálljuk ezt az eljárást. A könyvtáros elmondta, hogy rendszerezi, leltározza a könyveket, mivel ezt a munkát tizenöt évig nem végezte el senki. Különben 800 korona a negyedévi költségvetés, Bankházy azt Is kifogásolja, hogy könyveket csak Párkányban vásárolhatnak. Az EFSZ, amely viszonylag jól működik, s amelynek nyilván van ún. kulturális alapja, eddig még egy koronát sem adott könyvekre. Az Iskolai könyvtárt Spátay Ernőné, Kéménd másik lelkes kulturális dolgozója vezeti. Elmondta, hogy 550 könyvük van, s az első-második osztályosok kivételével minden tanuló rendszeresen olvas. Ezt különben az Iskolában rendezett Irodalmi délutánon is észrevettük. A kéméndl gyerekek olvasottak, látókörük viszonylag tág. A Garam, ha szelíd a képe Külön kell szólni a Csemadok helyi csoportjáról. Ezt 1965 őszén újjászervezték s azóta valóban szép eredménnyel működik. Eleinte a színjátszó csoport vitte a prímet („Csillagszemű asszony“ stb.J, később a tánccsoport, amely Spátay Ernőné vezetésével nagy sikert ért el a gombaszögi dal- és táncünnepélyen a „Kéméndl lakodalmas“ című tánckompozícióval. Érdemes megemlíteni, hogy a táncosok és az énekesek átalagos életkora ötvan év. 1968 novemberében a Csemadok helyi csoportja mellett megalakult a Jókai Mór Ifjúsági Klub, 35 taggal; hivatásának azt tekinti, hogy a kéméndl fiatalok számára kulturált szórakozást teremtsen, elvonja őket a kocsmától, csárdától. Hogy ez kultúrház nélkül tökéletesen sikerül, nem tartom valószínűnek, de már maga a szándék is tíszteletméltó Kb. egy éve alakult meg az Irodalmi színpad, amely Spátay Ernőné irányításával szintén jól működik. Az újjáalakult szervezet Tungll László elnökkel az élen tehát serényen tevékenykedik. Évente megrendezik a már említett körzeti ünnepélyeket, a Daloló Garamvölgyét és a Randevú a Szigeten-t. Végezetül mégiscsak azt kell megállapítanunk, hogy bár a kulturális lehetőségek nem tül nagyok, van azért Itt kulturális pezsgés, van tisztességes szándék, akarat — és eredmény is. Ha az új kultúrház felépül (építését állítólag még ebben az évben elkezdik), úgy vélem, a panaszok Is elmaradnak. Mi nem féltjük a kéméndieket. GYURCSÖ ISTVÁN, MÁCS JÓZSEF éc ZS. NAGY LAJOS riportja PrandI Sándor és archív felvételek A Fehér Akác csárda az ördöngös „hegy“ oldalán
