A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-22 / 51-52. szám

Kabos László Pontosan húsz éve játszom. Min­dig színész szerettem volna lenni, de „kabarészínész“ lettem. Most már az is maradok. Azt mondják, J61 csinálom, akkor minek „szí­­nészkedjek“ térdre borulva: „óh, Rómeónak Júliája ...“ Szóval én elhatároztam, hogy az embereket -mindig csak nevettetni fogom, még szilveszterkor is. Pe­dig akkor amúgy is eleget nevet­nek, egymáson. Egyik újévi elóadásom alkalmá­val viszont előfordult velem olyan, hogy senki sem nevetett a máskor oly sikeres műsoromnak. Hogy mi történt? Csupán annyi, hogy az előző éjszaka hatására mindnyá­jan álomkőrban szenvedtek. Akkor én nevettem! Évről évre túlzsúfolt progra­mom volt szilveszterkor. Azt a ren­geteg helyet, ahol szerepelnem kel­lett, még bejárni is elég volt, nem még fellépni. Ráadásul éjjel felé „fagyni“ kezd az út. így történt egyik alkalommal is. A Váci útra hajtottam kocsimmal, a József Attila Színházba, amikor egy „je­ges“ résznél 180 fokos szögben megfordult a kocsim. Megnéztem a műsorfüzetemet, aztán így ma­gamhoz: jó, akkor menjünk a Víg­színházbal (Ez pontosan ellenkező irányban van, mint az előző.) Aztán volt már olyan szilveszte­rem is, amikor a „sitten“ voltam; gázolásért. A legjobb vicc az volt, hogy a foglár ingajáratban volt a cellám ajtaja és az őrszoba között. Azt hitte szegény, hogy időnként valami rejtett nyíláson távozom, mert a tv képernyőjén is látott. Pedig csak egy régebbi felvétel voltl Tavaly nem vállaltam -fellépést, öt ismerősömhöz voltam hivatalos, el is mentem mind a tízhez. Ugyan­is két nap múlva tudtam meg, hogy mindegyiküknél kétszer jár­tam. Az idei programom nincs előre meghatározva. A rádión és -tévén kívül más fellépést nem vállaltam. Mivelhogy nőtlen ember vagyok, ahová hívnak, mindenhova elme­gyek. Kibédi Ervin „Ő, te drága Klementina...“. Valamikor operett-színész akartam lenni. Minden nő azt mondta: Ö, olyan vagy, mint a Don Juan. Én azt hiszem, össyjstéveszte-ttek a Don Quijot-e-tal. Aztán rájöttem, hogy az ilyen „ritka jó csengésű“ hanggal és „délceg“ alakkal a k-a­­barészlnpadon többre vihetem. Azóta „lőttek“ a privát szilvesz­tereimnek. Az évnek a legerősebb munkanapja ez részemre, habár koránt sincs már annyi fellépés, mint pl. öt évvel ezelőtt. Akkor egy éjjel 22—24 is volt. Régi szép. időkl Az idén öt színházi fellépésem lesz — a Kisszínpadon kettő és a Kamara Varietében három —, azonkívül négy „haknim“. A rá­dióban a 13 + 1 színésztotóban sze­repelek a Hacsak és Sajó műso­rommal. Tavaly a Csillaghegyen hakniz­Kibédl Ervin és Felföldi Anikó Folytassa Hacsek ... I Hacsek és Sajó — Kibédi Ervin és Hlatky László tam, ahol olyan válogatott közön­ség volt, hogy a sziámi nyelvtől kezdve a lengyelig mindent be­széltek, csak éppen magyart nem. Lehet, hogy az idén újabb kuru­­imuk-u, meg szigavvati nyelvekkel bővül tudásom?! Mert éjfél után már mindenki megért minden nyel­vet! Jó szórakozást és sok-sok vidám­ságot a Hét minden kedves olva­sójának szilveszter estére! BIRICZ TIBOR Kibédi Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents