A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-22 / 51-52. szám
1. Bancropt írja, hogy az észak-amerikai ocaragau Indiánok állítása szerint ők egy nagy szigetről származnak, amely az óceánban terült el, és valamikor, nagyon régein borzalmas módon pusztult el. 2. A tudósok tulajdonképpen két Atlantiszról is beszélnek: az északiról és a déliről. Az északi Atlantisz Európa és Észak-Amerlka, a déli Afrika és Dél-Amerika között terült el. Ha megnézzük a karbonkorszak kontinenseinek térképét, azt látjuk, hogy Afrika Dél-Amerikával, Európa pedig Észak-Amerlkával van összefüggésben. A harmadkorszak földrészeinek térképén azt látjuk, hogy Európa még összefügg Észak-Amerikával, de Afrika már elszakadt Dél-Ameríkától, ellenben a két földrész között hatalmas sziget látható. Ez lenne a sokak által kétségbe-* vont Atlantisz. 3. Az Atlanti-óceán nevét egyetlen európai nyelvből sem lehet megmagyarázni. A közép-amerikai szókincsben találjuk meg a titok kulcsát, ahol az „atl“ szótő vizet jelent. 4. A dél-amerikai népek és Florida Indiánjai között elterjedt az a hit, hogy ők keletről, egy nagy szigetről származnak. 5. Atlantisz létezése mellett tanúskodik az a feltűnő hasonlatosság, amely az egyiptomi és a perui meg a közép-amerikai építkezések között még a laikusnak is azonnal szembetűnik. Ügyszintén néhány ősrégi szimbólum hasonlatossága, így például: A vízzel való leöntés az eredeti bűntől való megtisztulás, a kereszt jelvénye pedig mint az örökkévalóság Jele, mind az európai, mind az amerikai őskultúrában fellelhető. 6. Churchwald angol tudós szerint szanszkrit írások megemlékeznek Atlantiszról, amelynek lakói a technika oly magas színvonalán állottak, hogy gépeik segítségével repülni is tudtak! 7. Dr. Madzsar József budapesti egyetemi tanár is sokat foglalkozott az Atlantisz-kérdéssel és rávilágított azokra a csodálatos hasonlóságokra, amelyek az egyiptomi és az amerikai ősépítkezések között találhatók, és amelyek Egyiptomból Dél-Amerikába csak Atlantisz közvetítésével juthattak el. Ilyen a Chitzen-Itza melletti Szfinx, a copani maja oszlopfő (elefántfej) és a Guatemalában talált aranykoporsó — ezek mind egyiptomi eredetre engednek következtetni. Cholula mellett és másutt is hatalmas piramisokat találtak, melyeket Amerika őslakói teokalllnak neveznek, s ezek teljesen megegyeznek az egyiptomi Szakkara falu melletti lépcsős piramissal. 8. Harmadkor! csigákat ugyanazon rétegben találtak az Egyesült-Államokban és Franciaországban. Ezek sem tehették meg az utat az Atlanti-óceánon keresztül. Még oldalakon keresztül sorolhatnám a bizonyítékokat, melyek mind Atlantisz létezése melleit tanúskodnak. S ennyi bizonyíték ellenére Is több elmélet tagadja Atlantisz történelmi létezését. Az első az „Amerika- Atlantisz elmélet“, miszerint Atlantisz azonos lenne Dél-Amerikával. Ez azonban nem valószínű, mivel ez esetben a régi Idők vakmerő hajósainak iránytű nélkül kellett volna megtenniük a hosszú tengeri utat Afrika és Amerika között oda-vissza. Tudjuk viszont, hogy még a sakkal későbbi időkben is csak partmenti hajózásról beszélhetünk. Második a „dél-spanyolországi elmélet“, amely Atlantiszt Dél-Spanyolországba helyezi, de ez sem valószínű, mivel Spanyolországot, „Herakm eíe éf va ló fá j lesz oszlopait“ (Gibraltárt) már ősidők óta ismerték a bátor föníciai és pun hajósok. Harmadik az „úszó kontinensek elmélete“. Ez a következő magyarázatot adja. Dél-Amerika azonos Atlantisszal, és a régi idők hajósai ennek a partjára vetődtek el, innét hozták a csodálatosnál csodálatosabb) híreket. Csakhogy azóta Dél-Amerika eltávolodott, „elúszott“ az afrikai partoktól. Ez a két kontinens állítólag még ma is állandóan távolodik egymástól. Ez a távolodás azonban olyan lassú, hogy ekkora távolság megtevéséhez évmilliókra lett volna szükség, Atlantisz pedig mindössze tizenegyezer éve süllyedt el. Szerintem legfeljebb a kontinensek partjainak mállásáról beszélhetünk. E feltevések mindegyike alaptalan és ma már könnyen megcáfolható. A régészeti tudomány nagy problémája a mayák eredete. Ez a nép oly hirtelenül bukkant fel, mintha a csillagokból hullott volna le Kétezernégyszáz évvel ezelőtt tűntek fel Guatemalában és első városaikat is ott alapították. Magas kultúrfokon állottak, magasabban, mint az egykorú görögök vagy rómaiak. Testalkatukra, koponyájukra és bőrük színére nézve is teljesen Idegeneknek számítottak az egész amerikai kontinensen. Minden nép hagyott maga mögött nyomokat, és fejlődését primitív kezdetétől egészen a fénykoráig követhetjük. De hol van ez a mayák esetében? A tudósok még a legkételkedőbbek Is, kénytelenek elfogadni az Atlantisz-elméletetl A bevándorlás történetét ma is ismerik a jelenleg élő maya utódok. Egykori vezérük és főpapjuk (papkirályuk), Quetzal, megírta népének teljes történelmét, ezt azonban Nufíez de la Vega, chiapasi püspök nyilvánosan elégettette több más felbecsülhetetlen értékű maya kézirattal együtt, mint „pogány és istentelen könyveket, a sátán műveit“. Atlantisz tehát már nem tartozik a mesék és a fantázia világába. Nemcsak geológiai, hanem egyre újabb etnográfiai kapcsolatok is napvilágra kerülnek. Számtalan tudóst foglalkoztatott már ez a probléma, és nem vehetjük rossz néven a geológusoktól, hogy türelmetlenül várják már azt az időt, amikor majd a háromezer méteres mélységbe süllyedt Azorl- vagy Kanári-fennsíkot a búvárhajók aprólékosan átkutathatják és Atlantisz hajdani lakóinak csontjait, valamint szellemi fejlettségüknek bizonyítékait Az esőtsten mennyasszonya. napvilágra hozzák. Az Atlantisz-vitában ez lenne a legmeggyőzőbb és leghitelesebb perdöntő bizonyíték. Egyelőre ugyan ez még nem valósítható meg, mert a világhatalmak inkább az ismeretlen égitestek felé orientálódnak, de egyáltalán nem látszik lehetetlennek, hogy a tudomány további fejlődésével ez a rejtély Is megoldódik, még ebben az évszázadban. Eddig csak Atlantisz létezését bizonygattam, de most lássuk, mit ír a leghivatottabb, Pláton az Atlantiszról. Vegyük csak kezünkbe örökbecsű könyvét, a Timaioszt. Szókratész itt három filozófussal beszélget az ideális államról. Krisztiosz érvelése alátámasztására elmondja, mit hallott tízéves korában kilencvenéves nagyapjától az athéni városállam történelméről. Szájról-szájra járt ez, mert a nagyapó még az apjától hallotta, az pedig Szolóntól, aki egy nagyon művelt egyiptomi pap révén szerzett róla tudomást. Ez a pap a következőket mondta: Annak a történetét mondom el, hogy az Önök városállama hogyan állított meg előrenyomulásában egy hatalmas, gőgös népet, mely le akarta igázni egész Európát és Ázsiát. Akkor könnyen át lehetett jönni azon a tengeren, mert azon a tengerszoroson túl, amit most Heraklesz oszlopainak neveznek, egy hatalmas sziget terült el. Ez a sziget nagyobb volt, mint Líbia és Ázsia együttvéve (bizonyára Ázsia akkoriban ismert részére gondolt csak), és az utazók erről a hatalmas szigetről könnyen eljuthattak a távolabbi szigetekre meg arra a kontinensre, amely körül a legnagyobb tengerek terültek el. Mert ez a mi tengerünk, melynek a partjait ismerjük, csak egy szűk bejáratú öböl, de ott igazi tenger van és olyan hatalmas földek, amelyeket nyugodtan mondhatunk kontinenseknek. Ezen az atlanti szigeten egy igen erős királyság jött létre, mely uralkodott az egész sziget, a szomszédos szigetek és kontinensek egy része fölött is. Ezen az oldalon pedig a hatalmuk kiterjedt egészen Egyiptomig, Európában pedig az etruszkok földjéig. Ennek a hatalmas országnak a hadserege egyszer azután felkerekedett, hogy meghódítsa egyszerre mind az Önök országát, mind a mi országunkat is, valamint az egész általunk ismert világot. És akkor, Szolón, akkor ragyogott fel az ön népének dicsősége és bátorsága a legszebben. Szembeszállt a hatalmas túlerővel, a hellének segítségével, s amikor azok mér elvesztek, akkor egyedül harcolt tovább. Több csatában megverte a támadókat és hadi tudományával végső diadalt aratott a betolakodók felett. Ezzel megmentette a többi népet a rabságtól és a Heraklesz oszlopaitól keletre minden népet önzetlenül felszabadított. Később azután hatalmas földrengés támadt, amit árvíz követett: egy nap és egy éjszaka elnyelte a föld az Önök egész hadseregét, de ugyanakkor Atlantisz is a tenger mélyére süllyedt, s örökre eltűnt... 35
