A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-22 / 51-52. szám
As óév bővelkedett eseményekben. A magyar nemxeti kisebbség idén márciusban fogalmazta meg először programját jogi és politikai helyzete rendezésére. A megoldás az újév napjaira tolódik 6t. Ks gonddal, problémával jár. Ezért kerestük fel Dobos László országos elnököt és Szabó Rezső főtitkárt a Csemadok Központi Bizottságán, Tolvaj Bertalant, a Nemzetiségi Titkárság vezetőjét és Fábry Istvánt, a Nemzetiségi Bizottság elnökét az SZNT székházában. I Új év - új gondok és Jogait, biztosit]« nemzeti életüket és fejlődésüket, valamint nemzeti sajátosságaik kiteljesedését. Tehát a mi elképzelésünk is az, hogy ez a törvény valóban oldja meg e döntö fontosságú problémákat, hogy az újonnan létesített intézmények hatékonyan Járulhassanak hozzá nemzeteink testvéri együttéléséhez és közös hazánk szocialista építéséhez. Pártunk akcióprogramjában állandóan szem előtt tartja a nemzetiségekkel, tehát a magyar, ukrán és más nemzetiségű polgárokkal szemben az őszinte egyenjogúság politikáját, ami annyit jelent, hogy meg akarja szüntetni a különbségeket, bevezeti a kölcsönös közeledés politikáját, a nemzetiségi előítéletek megszüntetését és államunk politikai életében is — arányszámuknak megfelelően — képviselteti őket, biztosítja az anyanyelvi iskolák és kultúrájuk fejlődésének feltételeit, valamint az anyanyelv szabad érvényesítésének jogát a vegyes lakosságú területeken. Éppen a vegyes lakosságú területeken a nemzetiségi kapcsolatok rendezése nagyon Igényes és bonyolult feladat lesz. Oj elvtársakra lesz szükségünk — főként szakemberekre — jogászokra, közgazdászokra, politikai és kulturális dolgozókra, akik majd segítségünkre lesznek az előttünk álló bonyolult és igényes feladatok megoldásában. FÁBRY ISTVÁN Kölcsönös közeledésre van szükség Vannak közömbös szavak és fogalmak s vannak, melyeknek túlfűtött érzelmi telítettségük van. Mennyi nemes önfeláldozás, igaz pátosz asszociálódik e szóhoz: nemzet. S hányszor kapcsolódott hozzá a humanizmusnak és áz igazságnak megtiprása, az ember megalázása és elemi szabadságjogaitól való megfosztottsága. Hányán tekintették a nemzetet öncélú tényezőnek, mely önmagában megállhat; az iskolát csak hazafi-neveidének s a nyelvet, illetve a nyelv tanítását az elnemzetlenítés eszközének. Pedig a nemzet nem öncél, hanem forma, mód az egyén és a társadalmi közösség önrealizálásához; az iskola a tapasztalat, a tudás-átadás és a jellemnevelés intézménye; a nyelv megőrzése és megtanulása sem nemzetiségi kérdés csak, hanem és mindenekelőtt erkölcsi és gyakorlati kérdés. Az internacionalizmus alapja önnön nemzetem szeretete, de nemzetem szeretetének egyedüli alapja csak az emberszeretet lehet. A mitikus, a vérbe Ivódott, a második életérzetté vált gyűlölet hirdetői saját nemzetük megrontől. A lélek-vadászok, az asszimilációapostolok saját nemzetük ellenségei. Ezek a hangoskodők elcsépelt frázisaikkal az emberek és a saját nemzetük ellen elkövetett vétkeiket akarják feledtetni. Óvakodjunk tőlük, mert a nemzetet azok az eszmék tartják fenn, vagy teszik ki súlyos megpróbáltatásoknak, melyeket nemzeti léte alapeszméiként fogad el és azoknak tekint. Lehet-e embernek, a nemzet jő fiának és jó hazafinak lenni ezen a földön, ahol a századfordulón a feudális magyar kormány elnöke úgy vélte megoldottnak a nemzetiségi kérdést, hogy kijelentette: itt nincsenek szlovákok, csak szlovákul beszélő magyarok; és e század közepén a február előtti csehszlovák kormány ügy vélte, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása csak kellő számú vagon kérdése. A feleletet mi csehszlovákiai magyarok a vox humana-ban kerestük, keressük s egész társadalmunk a szocialista Internacionalizmusban találhatja csak meg. Szeresd az embert s tiszteld, becsüld azt a társadalmi alakulatot, amelyet nemzetnek hívnak, bontakoztasd ki leghaladóbb vonásait, legnemesebb jellemjegyeit s ezáltal közeledj és közelíts a teljes egyenjogúság, az egyenlő az egyenlővel szellemében. A 144/1968. számú alkotmánytörvény, melyet ha kellő s hatékony jogszabályok egészítenek ki s államhatalmi képviseleti és végrehajtó szervek biztosítanak, megadja a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség békés életének, fejlődésének, önrealizálásának és egyenjogúságának feltételeit, a megérdemelt s a várt keretnél szőkébb korlátái ellenére is. Or. SZABÚ REZSŐ Véleménye szerint mikor lesz leghasznosabb a Csemadok tizedik rendkívüli közgyűlésének munkája? Ha kellő emberséggel tudunk tisztelegni az arra érdemesek előtt. Azok előtt, akik húsz éven át segítették, összetartották, erősítették szövetségünket. Ha lelkiismeretünket megnyugtató eredményekről adhatunk számot. Ügy érzem, hogy ezen a közgyűlésen mindenről nyíltan vallanunk kell: ez eredmények és a sikertelenségek okáról, a Csemadok húsz évéről, közelmúltjáról egyaránt. Ha számadásunk szigorúan kritikus lesz. Ügy érzem, hogy elszoktunk szövetségünk belső életének kritikus megítélésétől. Nem kategorizálásra, nem ideológiai sémákba való beskatulyázásra, nem megbélyegzésre, hanem kritikus szemléletre gondolok. A kritikus hangvétel előfeltétele a Csemadokban végbement folyamatok értékelésének. Csak ezek részeként, illetve ezekhez a folyamatokhoz viszonyítva értékelhetjük az emberek munkáját Is. Ha a közgyűlésig legalább lényeges vonalaiban sikerül kialakítani társadalmi és nemzetiségi létünk progresszív programját. Ha a közgyűlés munkájában szabadon érvényesül a demokratizmus; vagyis ha nyíltan kifejezésre jutnak szellemi és közéletünk változó, megváltozott erőviszonyai. Ha az Ideológiai fogalmak önigazoló deklaratív hangoztatása helyett a társadalmi — nemzeti önreallzálás s az Internacionalizmus gondolata konkrét megfogalmazást nyer. Ha ... márciusban a Csemadok Központi Bizottsága a csehszlovákiai magyarság egészét érintő programmal lépett a közvélemény elé. Túlzás nélkül mondhatom: a Csemadok részéről ez a nagy vállalkozás programja. Azt reméltük, hogy e program lényeges célkitűzéseinek még a 1968-as év folyamán érvényt tudunk szerezni. Rajtunk kívül álló okok miatt, sajnos, ez csak részben sikerült. A helyzetünk rendezését célzó törvények jóváhagyása lassúbb ütemben halad, mint azt az év első felében feltételeztük. Ma már szinte biztos, hogy egyes törvények — például a nyelvtörvény — csak az 1969-es évben kerül a Szlovák Nemzeti Tanács elé. Ezért is tartottuk szükségesnek a közgyűlés elhalasztását. A nemzetiségi alkotmánytörvény, valamint az azt követő törvények s az alakítandó nemzetiségi szervek feltételezhetően strukturális-funkcionális változásokat eredményeznek életünkben. Mindez nyilvánvalóan hatással lesz szövetségünk jövőbeni programjára és munkájára is. Ahhoz, hogy közgyűlésünk hasznos munkát végezhessen, előbb a feltételeket kell biztosítanunk. Pontosabban: el kell érnünk nemzetiségi létünk alapvető problémáinak rendezését. E nélkül a közgyűlés szerintem a sérelmek hosszú jegyzékét állíthatná csupán öszsze. Ez pedig egyenlő volna az egy helyben topogással. A közgyűlésnek alapvető dolgokat kell kimondania a csehszlovákiai magyarság egészét illetően. Alapvető dolgokra kell válaszolnia szövetségünk jövőjét illetően Is. Ehhez A Hét társadalompolitikai melléklete 51-52 13 Felelős szerkesztő: Mfics József Dr. Szabó Rezső, Dobos László és Tolvaj Bertalan pedig az szükséges, hogy a ma még ha szócskával jelzett célkitűzéseink túlnyomó része megvalósuljon. Számadó, számotvető, programadó közgyűlést tartok hasznosnak. DOBOS LÁSZLÓ Mire irányul a Nemzeti Titkárság figyelme az új esztendőben? Amikor ezeket a sorokat papírra vetem, a nemzetiségi szervekről szőlő törvényjavaslat még csupán az elfogadási folyamat stádiumában van. Mire a nyilatkozat napvilágot lát, már talán kész törvénnyel lesz dolgunk. Azért kezdem ezzel, mert ez a törvény határozza majd meg egyértelműen a mostani Nemzetiségi Titkárság felépítését, struktúráját, hatáskörét és funkcióját a nemzeti és nemzetiségi szervek rendszerében. Minden valószínűség szerint átalakulunk kormányszervvé, s mint Nemzetiségi Kormányhivatal fogunk működni, ami a jelenleginél nagyobb szerep betöltésére nyújt módot, mivel végrehajtási jogkörrel Is fog rendelkezni az alsóbb fokú nemzetiségi szervek felé. Az új esztendőben tehát ez az új helyzet szabja meg tevékenységünket. Erre alapozva a fő figyelmünk arra irányul majd, hogy a nemzetiségi alkotmánytörvény életünk minden területén maradéktalanul érvényesüljön, hogy a nemzetiségek a legteljesebben élvezhessék politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális egyenjogúságokat, korlátlanul fejlődhessenek nemzeti sajátosságaik. Ennek érdekében ügyelni fogunk arra, hogy az önigazgatási elven alapuló nemzetiségi képviseleti és végrehajtó szervek már az év elején létrejöjjenek és zavartalanul, teljes gőzzel munkához lássanak a közigazgatás minden fokán. Ezenkívül további nemzetiségi törvények megalkotása és elfogadtatása vár ránk. Ilyenek: a nyelvi törvény, az oktatásügyi és művelődési törvény stb. Ügy véljük, hogy az új esztendő első negyedében sikerül ezeket is tető alá hoznunk. Munkánk sikere azonban nemcsak attól függ, hogy fent milyen emberek lesznek, hanem attól is, hogy lent milyen magatartású és gerincű emberekre lesz bízva a nemzetiségi ügyek intézése, s hogy a vezető tisztségekbe kiket küld majd a nép. Okos és bátor emberekre ven szükség, olyanokra, akikről Ady így irt: Ez a világ nem testálődott Tegnaphoz húző rongy pulyáknak. Legkülönb ember, aki bátor, S csak egy különb van, aki — bátrabb. TOLVAJ BERTALAN Várjuk az új jogszabályokat A Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmánytörvénye alapján hozták létre a mi bizottságunkat, melynek az a feladata, hogy a többi Intézménnyel együtt gondoskodjon a Szlovákiában élő kisebb nemzetek legszélesebb körű fejlődéséről. A nemzetiségek helyzetéről szőlő alkotmánytörvény a CSKP akcióprogramjából indult ki. Ez pedig annyit jelent, hogy a Szlovákiában élő nemzetiségek egysége szempontjából elkerülhetetlenül szükséges egy olyan törvény kidolgozása, mely a gyakorlatban is szabályozza az egyes nemzetiségek helyzetét
