A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-22 / 51-52. szám
A könnyűbúvárok nem az elsüllyedt spanyol gályák 250 millió dollárra becsült kínosait, aranyátexOst|át keresik. A krlstálytissta vlsben mesebeli tájként hat a koraitok silnss világa. Minden bahamai ssfiletett tengaréss. Gyermekkoruktól keidre mesterien bánnak a maguk készítette kis vitorlásokkal. A Plnta nevű karavella orrában állö Juan Rodriguez Bermejo 1492. október 12-6n éjfél után két órakor nagyot kiáltott a bársonyos, meleg, cslllagfényes éjszakába: Földi Nem tudták, hogy a világ történetében ezzel új fejezetet kezdtek meg írni, ahogyan Cristobal Colón admirális — akti ma Kolumbus néven emlegetünk — sem tudta, hogy nem a Nagy Kán országába, a kincses Indiába vezette hajóit, hanem egy új, ismeretlen földrész, Amerika partjai elé, egy Guanahani nevű szigetre, amely ma Watllng (San Salvador) néven, a néhány hónap óta teljes önkormányzatot kapott Bahama-sztgetek egyike. Hol ez a különös ország, ez a korall-szlgetcsoport, mely mintegy 22 lakott szigetből, továbbá 680 lakatlan, mangrove-mocsarakkal övezett cayes-ból, vagyis sziklás szigetecskéből és 2400 szlrtből és korallzátonyból áll? Az első nagy sziget, Greát-Bahama, alig 100 kilométerre van Florida partjaitól, a legkülsőbb zátonyok messze az Atlanti-óceánba nyúlnak. Mélyről, 3000—4000 méterről a tenger színe alól emelkednek e korallzátonyok, mindössze 40—60 méterre a víz fölé. Olyannyira mélyen fekvők, hogy a lakatlanok nagy részét dagály Idején ellepi az óceán. A bennszülött lucayo-lndtánokat alig húsz évvel Kolumbusz partraszállása után részben kiirtották, részben más szigetekre szállították át a spanyol hódítók. Az elnéptelenedett szigeteken korzárok, észak-afrikai kalózok vertek tanyát és csaptak le héjaként az Újvilágból Spanyolországba aranyat, ezüstöt, fűszert szállító gályákra. Az angolok 1718-ban Jelentek meg hódítókként a Bahamákon, 1776-ban amerikaiak fosztogatták az angol telepeket, 1781-ben Ismét spanyolok lettek a szigetvilág ural, míg 1783- ban a versaillest béke végleg az angol korona uralma alá Juttatta a zöld szigetek gyöngyfüzérét. A túlnyomórészt négerekből, mulattokból és meszttcekböl álló lakosság 27 százaléka áll az idegenforgalom szolgálatában, ebből ered a nemzeti Jövedelem 90 százaléka, ezért volt képes Bahama tizenöt év alatt félmllllárd dollárnyi értékben utakat, szállókat, horgásztelepeket építeni, ezért nincs adókivetés és ezért vámmentesek az üzletekben felhalmozott áruk. Nassau, az új és a régi keverékének varázslatos városa. A parton légkondicionált szállók, de a dombon három erűd még a tizennyolcadik század emlékét hirdeti. Egylovas bérkocsik előtt csattog a lovacskák patája, de a kikötőben fehér testű luxushajók horgonyoznak és sugárhajtású gépek szállítják az utasok ezreit. A hatalmas áruházakban ír vászon, francia Illatszer, Japán rádió, angol gin, skót szövet, amerikai fényképezőgép, bahamai homárknnzarv, párizsi ékszercsodák és fényes szalmából készült áruk egész hegye kínálkozik. A szalraafonás nemzeti Ipar, nincs turista, aki ne vásárolna emlékbe legalább egy színes rafflával tarkított szalmakalapot. Ahány sziget — annyi történelmi emlék. Az Abacón Észak-Karolinából Idevándorolt angolok telepítették áz elsó gyapotültetvényeket, Bármely világvároséval vetekszik Nessau éjszakai élete. A bárok műsorának egyik legvonzóbb száma a bennszülött lányok fantasztikus tűznyelő tánca. ABAHAMA Apró ablaké, nádfedeles házikó. Ogy éli a sok rangos-gangos téglaház, villának Is bellié épület kűzétt, mint egy rég-rég elfelejtett emlék, e múltból. Emlék — talán már nem Is élé valóság. Akárcsak lakója, a kilencven esztendés Szántó Zoltán, karácsony gyermeke... Itt találtunk rá a nádfedeles házikó sétát szobájában, mindenkitől elhagyatva, magányosan, egyedül. Kopogtatásunkra nem nyit ajtót. Csak kiszól, hogy szabad. Karosszékben Ű1 a zizegő kályha mellett, szemén pápasxem, keiében vaskos könyv. Szemlátomást örül, hogy végre akadt valaki, aki ha rövid Időre is, de megosztja vele e magányát. — Nehéz már mozgatni a csontjaimat meg a lábaim sem engedelmeskednek — mentegetőzik. — Dehát nem csoda kérem, hisz majd két emberöltőn át cipelték testem súlyét, nehézkes életem. Hisz mér közelebb vegyok a százhoz, mint az ötvanhez. I Karácsony estén töltöm be a kilencvenedik életévem. Erdélyi ember vagyok. Marosvásárhelyen születtem. A római katolikus főgimnáziumban érettségiztem, utána két évig Jártam a kolozsvári tudományegyetemre, miközben szüleim anyagilag tönkrementek. Ott kellett hagynom az egyetemet, s nyekemba vettem az életet. Sikerűit elhelyezkednem segédtlsztvlselökónt. Ady Endrével Jártam egy hlvatelba. Jóban voltunk, barátkoztunk. Sokat Jelentett nekem a lánglelkfi költő barátsága. Mélységes érzést, életcélt keltettek bennem szaval. Am az első világháború csakhamar elszakított agymástól. Behívtak katonának. Soha nem láttuk egymást viszont többé. De Ady minden sorét e szivembe véstem. Tetszik látni, Itt, van most Is mellettem vaskos kötete. Lelki erőt, megnyugvást ad, bármikor beleolvasok. Szüksége Is van a lelkierőre az Ilyen öregnek, mint én vagyok ... Jó valamivel feledtetni a múlt fájdalmait, az élet szorongásait. Igaz, hogy h[ail háborús élményeim nincsenek. Életemben mindig utáltam a fegyvereket, a vértől rettegtem. Menekültem a frontról Is, ahogy csak lehetett. Bukovinában húzódtam meg annakidején, a hadtestparancsnokságon. A világ színe előtt inon-Az ember csők egyszer születik dóm, embervér nem szennyezi a kezemet. Mágia, azóta Is, állandóan kísért a háború réme. Hiába menekülök az emberséget hirdető versekhez. Ezek sem tudják bebegesztenl azt a régi-régi fájó sebet, ami azóta Is táj, egész életemen végig kísér. Szülőföldemért vérzik az én szivem. Ezerkllencszáztlzennyolcban a hadseregből hazaengedtek szabadságra. Mire hazaértem, kitört az őszirózsás forradalom, vége lett a háborúnak. Leszállók a vonatról, látom, hogy a vidéket ellepte a román hadsereg. Raboltak, fosztogattak, felgyújtották a magtárakat, szétverték a boroshordókat, borban úsztak, fürödtek. Nem bírtam elviselni ezt a gyalázatot, közéjök lőttem. S ezzel megpecsételddött sorsom, egy egész életre. Azonnal kiutasítottak Erdélyből. El kellett hagynom szülőföldemet, azt a földet, mely csak nyomort szült és ellentétet. Mégis úgy szerettem. lgv mesél, gombolyítja életének fonalát Szántó Zoltán, mintha csak rége» régen várt volna erre a pillanatra. hogy ktönthesse valakinek a szive fájdalmát agy hosszú élet soksok felgyülemlett keservét. S ha már úgy belnmelegedett sorsának, életútjának mosólésébe gondoltam, kikérdezem gyermekkora MŰI. Kiváncsi voltam, mllven emlékei vannak azokról a régi-régi időkről. — Hja, kérem a gyerekkor — sóhajt mélyen —, arra már nem is nagyon emlékszem. Lehet hogy volt, lehet hogy nem volt. Csak azt tudom, hogy megszülettem, meg hogy megöregedtem. Hogy Időközbe« ml történt, arra már pontosan nem emlékszem. Tudja, hogy van az. A Jót hamarabb feledjük, mint a bajokat, a bajokon, szomorú emlékeksn évekig Is elvlvódlk az ember. Így van ex velem Is. Meg aztán haragban vagyok az éhekkel... Nem csoda, kérem, kilencven keserves esztendő van mögöttem. Mart vándorlás volt az én egész életem. Hogy ott folytassam, ahol abbahagytam, annakidején Budapestre menekültem. Hazámból hazámba, mint megannyiszor menekült már a magyar a saját országában. Hol a Dunántúlra, hol Erdélybe, hol a Felvidékre űzte az ellenség, de legtöbbször magyar űzte a magyart. Hazátlan lőttem, habár az ország szivében Budapesten helyezkedtem el. A Hadügyminisztériumban lettem tisztviselő. Itt ért a forradalom, a Tanácsköztársaság kikiáltása. Pár nap alatt csakhogy nem miniszter lettem. A Kominün kikiáltásakor megszöktek a tábornokok, fótlsztviselök, a nyakamba szakadt a minisztérium. Járngattam tovább Is pontosan a munkahelyemre. Kommün lett, hát szolgáltam a vörösöket. Nemcsak azért, mert kommunista lettem, azért Is, mert Ilyennek születtem. Amióta nyakamba szakadt az élet, mindig csak azt néztem. hogy ne vallják szégyent a munkában. Azt tartottam, élni csak kell valamiből, végezze az ember azt, amit rábíznak. De csak késóbb tudtam meg. hogy Jó mnnkáért sosem száll áldás az omberre. Ami Jót tettem ■ vörösöknek azt elvárták rajtam a Horthytlsztek. Feldúlták a lakásomat, titkos Iratok, ékszerek, bútorok után kntattak. Pedig nálam a világon egvób nem volt, mint fél fv Itatóspapír a minisztériumból. Megfosztottak az állásomtól, hivatalos Irataim eltűntek, nem maradt Igazolásom az érettségiről, arról, hogy kiűztek Erdélyből. Az embert az élet ém életre kényszeríti. Szakma után néztem, hogy valamiből éljek. Megszereztem a mfisxarész szakfgazolványt. Géneket Javftottem meg műszereket. És küzdöttem a aorssal, az élettel. Mint megfélemlített vad. futnom kellett tovább, űztek, zsaroltak, rrm*
