A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-07 / 27. szám
Kisebbségi létünk egyik legtöbbet vitatott területe a Jog — fogaink ebben az államban, amelyben élünk, ma, tegnap, holnap, holnapután. Ilyen megfontolás vezetett bennünket, amikor meghívtunk szerkesztőségünkbe néhány gyakorlati jogászt, valamint a jogelmélet, a jogtörténet, a marxista bölcselet és a szociológia magyar vagy magyarul tudó szakembereit, szóljanak hozzá a csehszlovákiai magyar kisebbséget érintő jogi kérdésekhez. Sajnos, a meghívottak közül a beszélgetésen többen nem vettek részt, s a jelenlevők sem szólaltak föl mind. A vitában kialakult kép így távolról sem teljes, de a beszélgetés anyagának közlése talán így is segít megérteni némely problémát. jelen voltak: a gyakorlati jogászok részéről dr. FÖLDES JÓZSEF pozsonyi és dr. SOMOGYI ISTVÁN komáromi ügyvéd, a jogtudomány részéről dr. LADISLAV KOSTA docens, a tudományok kandidátusa, a Szlovák Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója, továbbá dr. BALOGH-DfiNES ÁRPÁD docens, a Comenius Egyetem Természettudományi Karán a politikai tudományok előadója, KARDOS ISTVÁN, a nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tagozatán a marxizmus tanszékén a szociológia előadója, dr. SZABÓ REZSŐ, a Csemadok Központi Bizottságának vezető titkára, valamint szerkesztőségünk néhány dolgozója. K E R É K A S Z T A L Mécs József: Üdvözlöm szerkesztőségünkben mai beszélgetősünk résztvevőit. Azok az átalakulások, amelyek Csehszlovákiában az utóbbi hónapok folyamán észlelhetők, az itt élő magyarságot is érintik. A Jog emberei talán a leghivatottabbak arra, hogy megállapítsák, a cseh és a szlovák nemzet viszonyának a rendezésében melyek azok a problémák, amelyek a csehszlovákiai magyarokra is kihatnak. Olyan államban, ahol ú] berendezkedés! modell, új alkotmány születik, ott minden állampolgár, minden társadalmi közösség igyekszik magának az új államformában teret szorítani, igyekszik belefoglaltatni jogait az új alkotmányba. Beszélgetésünk első témaköre tehát ez lenne: hogyan biztosíthatók a legjobban a csehszlovákiai magyarság jogai? További égető kérdés: a rehabilitáció. Vajon csak az 1949 utáni sérelmeket fogják-e orvosolni, vagy a korábbiakat is (deportácíó, vagyonelkobzások stb.j? Szabó: Ha rehabilitációról beszélünk, pontosan fogalmazzunk. A csehek és a szlovákok a politikai pöröket akarják átértékelni. A mi törekvésünk sem a szocialista vívmányok (államosítás stb.j ellen irányul. Javaslom, hogy az 1945—47-es évek értékelésével ezen a beszélgetésünkön ne foglalkozzunk. Földes: A Csemadok Központi Bizottsága mellett alakult nemrég-egy jogi bizottság, amelynek jómagam is tagja vagyok. Feladatunk az volt, hogy a mai alkotmányt áttanulmányozva és a reális lehetőségeket figyelembe véve kidolgozzunk egy javaslatot, amely kiindulópontul szolgálhatna az itt élő magyarság, teljes értékű bekapcsolásához az állam vérkeringésébe — a nemzetiségi igények megcsorbítása nélkül. Az az elképzelés, amelyet sikerült felvázolnunk, bizonyos fajta önigazgatást tételez fel; nem földrajzilag körülhatárolt területi autonómiáról van itt szó, de mégis többről, mint kulturális autonómiáról. Képviseleti síkon a legfelsőbb szervekig ragaszkodni kellene a számarányos képviselethez. Az újjászervezett Szlovák Nemzeti Tanácsban ezenkívül nemzetiségi bizottságnak is kellene működnie, amelybe olyan szakembereket is bevehetnének, akik nem tagjai a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Végrehajtási síkon egy a magyar ügyekkel foglalkozó minisztérium lenne a legmegfelelőbb, s a nemzetiségi lét szempontjából fontos minisztériumokon (Iskolaügy. kultúra) magyar Államtitkároknak kellene működniük. Az az alkotmányjavaslat, amelyet a szlovák—cseh viszonyt illetően a szlovákok szorgalmaznak, a csehszlovákiai magyarság támogatását élvezi. Csakhogy ebben az alkotmányjavaslatban a magyarokról eddig még nem volt szó. A magyarok—Jogait .törvényesíteni keli, statútumba kell foglalni. A nemzetiségek jogait az alkotmányban kell rögzíteni. KoSfa: Aunai gyűlésezések közepette félő, hogy a szólamok háttérbe szorítják a lényeget. Résztvettem az Akcióprogram kidolgozásában a párt központi bizottságának januári plénuma után. A cél, amely a szemünk előtt lebegett: teljes érvényre juttatni a köztársaság minden egyes állampolgárának alapvető polgári és politikai jogait, nemzetiségre való tekintet nélkül. A demokratizálódás még nem demokrácia. A nálunk végbemenő folyamat a demokráciának tökéletesebb formájára törekszik, mint az eddig ismert formák. Egyidejűleg mindazokat a kérdéseket meg kell oldanunk, amelyek társadalmi gyakorlatunkban még adósságot vagy hiányt jelentenek. Ilyenek például: a gyülekezési szabadság, a szabad véleménynyilvánítás joga, a lelkiismereti szabadság stb. Az érvényben levő alkotmány, amelyet 1960-ban fogadtak el, bevezető részében két egyenjogú nemzetet említ, a csehet és a szlovákotTTgaz, nemzetiségekről is szó van benne, ám e tekintetben az alkotmány — alighaoeni4iQlitíkai-okokból — nem-—következetes. Én személy szerint ezzel nem értek egyet. Meglévő alkotmányunk nem biztosítja a jogait minden itt élő nemzetiségnek — gondoljunk csak a németekre. Űj alkot-) mányunknak nem szabad ilyen politikai szem-S pontoktól függnie. Egy további kérdés: vajon a föderatív megoldásnak elsősorban a nemzetiségi szempontból kell-e kiindulnia, vagy pedig a területi szempontból? A_terülfiii_azempontot elejtettük, mivel nem teszi annyira lehetővé a kérdések megoldását, mint a nemzetiségi szempont. (A nemzetiségek államalkotók.) A két területi egységnek különböző a néprajzi, nemzetiségi jellege. A múlthan valahogy átugrottunk egy fogalmat, mint ami nem illeszthető bele a marxista koncepcióba: a nemzetnek a teljes elszakadásához való jogát. Pedig ezt nem szabad szem elől tévesztenünk; minden nemzetnek joga van teljesen szabadon döntenie sorsa fölött s teljes szuverenitásának tudatában választania olyan államformát, amely neki a legjobban megfelel. Ami a Csemadok állásfoglalását illeti: a szöveg, amelyet alkalmam volt olvasni, nézetem szerint sok pozitívumot tartalmaz. Szabó: Maga az a tény, hogy a nemzetiségi kérdések megoldásának konkrét javaslatával a Csemadok állt elő, azt bizonyítja, hogy az eddigi államszervezetben komoly hibák voltak. Míg a szlovák—cseh viszonyt állami szervek tárgyalhatták, a nemzetiségek viszonyát nem lehetett állami szervek közt megtárgyalni, egyszerűen azért, mert a nemzetiségeknek ilyen szervük nem volt. Az Akcióprogramra jellemző, hogy igyekszik eltávolítani a deformációkat ás hogy elismeri a tényeket. Tény például az, hogy az eddigi alkotmány „magyar és ukrán nemzetiségű állampolgárokat“ említ, tehát c-ak bizonyos nemzetiségekhez tartozó egyéneket, s nem e nemzetiségek egészét. Kosta: A Csemadok kezdeményezése mindenképp dicséretet érdemel. Sem a szlovák képviseleti szervek, sem más szervek nem terjesztettek elő konkrét javaslatokat a nemzetiségi kérdés rendezésére. A Csemadok beadványa fölkavarta a nyugodtnak hitt víztükröt, s már ez is valami. Szabó: A demokratizálódás elmélyülése szempontjából fontosnak tartom, hogy a magyarság bekapcsolódott ebbe az áramkörbe. De vajon hogyan lehet következetesen megvalósítani a nép akaratát? Az Akcióprogram szerint az alkotmányba nemcsak az egyén jogait kell belevenni, hanem a nemzetiségek jogait is. A nemzetiség fogalmába sorolható népcsoportnak szüksége van reprezentatív államhatalmi szervre. Milyen megoldást várhatunk vajon? Amíg a szlovák és a cseh szervek kérdése . nem tisztázódik, nehéz konkrét javaslattal előállnunk. Egyelőre több eshetőséggel kell számolnunk. Ha paritásos szervekről beszélünk, járásaink, városaim?,' falvalnk minidenrrrzn* Jogaink a föderációban
