A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-01 / 48. szám
T&rifaf Egy előkelő párizsi vendéglőben történt. A jóltáplált, tipikusan angol külsejű úriemberhez odalépett egy férfi és így szólt: „Ügy vélem, ideje lesz, hogy lakást változtasson. — Mire gondol? — hangzott a kérdés. — Az ügy roppant egyszerű, én rendőrtisztviselő vagyok és ön kíséretemben átteszi székhelyét a gyűjtőfogházba.“ így végződött nemrég a történet, melynek előzményei a bűnügyi krónikák történetében is előkelő besorolásra tarthatnak számot. Stanley Lowe-ot hosszú és változatos pályafutása során már régóta úgy tartották számon, mint a szélhámosok királyát. Különböző csalási és sikkasztási ügyel között is a legfantasztikusabb az az ügylet, amikor Stanley Lowe eladta Párizs egy részét. Barátjával, Dockal éppen teljesen „leégett“ állapotban a Champs Elysées egyik kávéházában üldögélt, és akkor támadt a szélhámosok királyának a különös ötlete. Mennyi szép nagy ház — mondta Docnak —, életünk végéig nyugodtan élhetnénk, ha ezek közül egy-kettő a miénk lenne, vagy esetleg eladhatnánk a bérházakat. Doc lélegzetvisszafojtva figyelte barátja elmélkedését, mert sejtette, hogy abból valamilyen nagy ügy fog kialakulni. így is történt. Stanley először gondoskodott a megfelelő kezdő tőkéről. Felkereste régi ismerősét, a kipróbált uzsorást, aki hajlandónak mutatkozott, persze csillagászati kamatok ellenében egy bizonyos Stanley Lowe, a szélhámosok királya szeretett ilyen fantasztikus kosztümökben mutatkozni. A 1*0) tájékoztat a (Rg/MPO) tanácsot ad a T*Q) közvetít A (Bfg/ttPO) elad 3 üzem 34 eladási központ 1000 dolgozó 35000 m2 raktárfelület cco 40000 kereskedő Inii árucikk r 20 éves tapasztalat -dgg/H 1*0) mindenki szállítója 1948—1968 összeget rendelkezésre bocsátani. Utána ellátogatott egy nyomdába, névjegyeket nyomatott, melyeken az állt, hogy Stanley Lowe egy híres Los Angeles-i filmgyár igazgatója. Azután beköltözött az egyik legdrágább párizsi szállodába, és az igazgató urat gyakran hívták telefonon Los Angelesből. Ez se volt megoldhatatlan probléma, hiszen Stanley Lowe már a tengerentúlon is működött, s elég barátja volt Los Angelesben, akik ezt a szívességet megtették neki. A „nagy hal“ hamarosan megjelent a színtéren, egy texasi olajmilliomos személyében, akivel Stanley a szálloda bárjában ismerkedett meg. Az olajmágnás boldog volt, hogy találkozott a fimvilág egyik vezető személyiségével, és a két jó barát hamarosan elválaszthatatlanná vált. Lowe bizalmasan elmesélte az olajmilliomosnak, hogy van most egy kis probémája, mert legutóbb egy film forgatásához a társaságnak meg kellett vásárolnia a Champs Elysées egyik házsorát. Most már nincs rá szükségük, el is adnák, de a francia állam igényt tart ezekre a házakra. A hivatalos helyről felajánlót összeg azonban rendkívül alacsony, csak az segítene, ha egy harmadik személy normális áron hajlandó lenne megvásárolni a házakat. — Milyen összegről van szó? — kérdezte a texasi. — Ah, semmi az egész, mindöszsze 150 ezer dollár — hangzott a válasz. Az üzletet hamarosan nyélbeütötték, Stanley és Doc zsebrevágták a pénzt, az olajmágnás pedig abban a tudatban, hogy óriási üzletet kötött, visszautazott Texasba. Már úgy látszott, hogy minden rendben van, az ügyvéd úr, illetve Doc azonban egy alkalommal túlságosan felöntött a garatra, kllocsogta a szinte példátlan szélhámosságot, és így került sor Stanley lakásváltoztatására. A különös történet csattanója, hogy a szélhámosok királya nem sokáig tartózkodott a gyűjtőfogházban, megint szabadlábon van. A francia törvények szerint ugyanis ilyen jellegű ügyeknél nem lehet vádat emelni, ha nem Jelentkezik a panaszos. Az olajmágnás ugyanis nem óhajtott az ügybe belekeveredni. Tudta, ha neve nyilvánosságra kerül és üzlettársai megtudják, hogy milyen égbekiáltó ostobaságot követett el, egész Amerika rajta fog nevetni. Az viszont valószínű, hogy a közeljövőben nem vásárol házakat a Champs Elyséen.
