A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-17 / 46. szám

M

iután e sorok írója kovács-jamillából származik, -azaz apja, nagyapja, sót talán még dédapja is kovács volt, értékelni tudja a mtsérdt kovácsok munkáját, melynek eredményével 'országszerte találkozhat. Különösen ha tekintetbe vesszük, micsoda glccsáradattal szemben kell állnlok a versenyt, mennyi bőgöszarvas- és jegesmedve-hamutartó, hányféle egyéb mütyürke tört magát, hogy az ún. korszerű lakásokban díszhelyre kerüljön — és jut is a glccsböl bőségesen mindenüvé (érdemes lenne egyszer ilyen Irányú felmérést ts folytatni).

A porcelán szarvasok, kecskék, medvék és nyulacskák persze még sokáig versenyben maradnak, htszen olcsók és igénytelenek, miként — sajnos — polgártársaink jórésze. A mtsérdt kovácsok által készített dísztárgyak ezzel szemben még elég drágán kerülnek a piacra, ami nem is csoda, htszen Misérd csak egy van, s a mtsérdt kovácsok is kevesen vannak.

Az egyik műhelyben a Sárközy-család dolgozik. Négy fivér és két sógor. A mester ifjabb Sárközy Károly.

Az idősebb Sárközy Károly, aki a szakmát tovább adta, 63 éves rokkant. Ül a kovácstüz mellett ktssé szomorkás ábrázattal, cigarettázik és tűnődve nézi a pattogó szikrát. Ezt nézte egész életében, azzal a különbséggel, hogy régen-az ő kalapácsa alól ts pattogott a szikra.

Utánpótlás?

A Sárközy-család

a misÉrdi kovácsol;

hét

25 százaléka az övé. Évente 400 000 korona forgalmat csinálunk. Kovácsok és épületlakatosok dolgoznak nálunk. Az átlagkereset 2800 korona. Legjövedelmezőbb természetesen a művészt restauráció, Illetve mülakatos-munka. A közelmúltban volt egy kiállításunk Brünnben külföldi érdeklődők részére, s reményünk van arra, hogy Kanada, Svédország, Nyugat-Németország is rendelt tőlünk műlakatos-munkát.

— Hogyan történik az ilyen rendelés?

— A Merkurta külkereskedelmi vállalat közvetítésével.

— Hazat megrendelésük ts van?

— Van bizony, csak győzzük csinálni. Most például egy díszkaput restaurálunk a krasznahorkai várba.

— A tervrajzokat ts maguk készítik?

— Nem. Ezt például a Műemlékvédő Hivatal készítette. De én ts voltam már Krasznahorkán felvenni a pontos méreteket.

— Mit fizet a Műemlékvédő Hivatal egy ilyen munkáért?

— Ezért 30 000 koronát.

— Elkelne már egy rendes műhely.

— Bizony el. ígéretet ts kaptunk már a nyugat-szlováktat KNB-től. Félmtlltó korona beruházásra. Püspökin akarunk megfelelő műhelyt építeni, ahol mindnyájan elférnénk. Nem tudom, ebben az új helyzetben sor kerül-e rá.

— A műlakatos-munkát kik tervezik?

— Iparművészek természetesen. De néhány szép gyertyatartót már a kovácsok maguk ts készítettek.

— Mi lesz az utánpótlással?

— Nem tudjuk. Ha adnak rá pénzkeretet, amit ígérgetnek, mi szívesen kltanltunk néhány fiatalt. Talán jelentkező ts akadna.

■

Kis üzem, szorgalmas, ügyeskezü emberek. Érdemes őket támogatni, ha van rá mód. Oj egészséges műhelyekre, korszerű gépekre lenne szükség.

Különben biztos vagyok benne, hogy mindezt kiharcolják maguknak.

Zs. N. L.

Prandl Sándor felvételei

A mtsérdt kovácsok egy kisipart szövetkezet keretében dolgoznak. A szövetkezet a csallóközcsütörtöki HNB felügyelete alá tartozik. Kilencven embert foglalkoztat, műhelyei Misérden, Tonkházán és Pozsonypüspökln vannak. Az üzem vezetője, Banyák József ts püspöki lakos. Ott van a szövetkezet irodája. Banyák Józseffel ts beszélgetek.

— Hat évvel ezelőtt alakult a szövetkezet. Eleinte senki sem akart mellénk állni, végül is a csallóközcsütörtöki HNB vállalt benőnket. Gondolom, nem bánta meg, hiszen a jövedelem

Egy Sárközy-kászftmény

Hatan dolgoznak a kis műhelyben, illetve a műhely udvarán (amíg nincs túlságosan hideg). Csattog a kalapács, ketten is verik a vasat. Készülnek a híres gyertyatartók, csillárok, díszkapuk, rácsok. Pozsony számos helyén láthatunk már ilyeneket, mert például a Perugia vagy a Vadász-vendéglő, de a körtvélyest halászcsárda csillárait és dístítő berendezéseit is itt készítették.

Idősebb Sárközy Károly

Rigő Mihály és Banyák József üzemvezető

— Károly bácsi, kitől tanulta a mesterséget? — kérdezem.

— Az apámtól. 0 meg az apjától és így tovább visszafelé.

— Meddig?

— Nem halottá még, hogy Krisztust miért szögezték három szöggel a keresztfára? Azért, mert az egyik szöget a cigány ellopta mintának. ö kezdte el ezt a mesterséget. Régebben mi ts csináltunk szöget meg lópatkót is, és hordtuk árulni. Persze ez már jó régen volt.

— Hát ezeket a lámpákat, gyertyatartókat hogyan találták ki?

— Hoztak mintát, nem tudnánk-e ilyesmit is csinálni. Dehogynem, mondtuk. Egy jó kovács mindent megcsinál, és megcsináltuk. Szép mesterség ez kérem, az a baj, hogy egyre kevesebben vagyunk. Inas nem tanul nálunk, nincs rá pénz. Meg nem ts nagyon igyekeznek ide a fiatalok.