A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-17 / 46. szám
Előzmények Még Gombaszögön Ismerkedtem össze Deákos Farkas Lajossal'. Éppen a borzovalak népi táncaiban gyönyörködtem, amikor oldalba bökött fényképész .kollégám. — Nézd csak azt a táncost! — Úgy néz ki, mintha maga a megelevenedett Bacchus volna! Deákos Farkas Lajos valóban elütött a szokványos népi táncosoktól. Hajlott kora ellenére kitünően ropta ugyan a csárdást, bozontos körszakálla azonban egy kissé zordnak rajzolta ezt a hatalmas embert. Szeme tükréből pedig olyan rátartiság csillogott, mintha valamelyik gőgös főnemes lett Volna az apja. A huszita templom megkopott padjai, A márványbánya egyik leghűségesebb dolgozója a HNB elnöke. Pedig Lajos bácsinál nagyon melléfogott, aki a látszatból Ítélt. Egyszerű nyugdíjas paraszt volt, kedves, barátságos és minden gőgtől mentes. Egy dologra volt csupán büszke — kicsiny falujára. — Jöjjenek el egyszer — kérlelt, mikor a műsor után megismerkedtünk vele. — Higgyék el, gyönyörű dolgokat Írhatnak a ml Borzovénkróll Nem hittük el, de olyan kedvesen hívott, hogy ha hónapok múlva Is, mégiscsak betoppantunk hozzá... A márványfalu Pelsőctől néhány kilométerre fekszik a kis Borzova. A környék egyenesen csodás! Ami érthető Is, hiszen maga a falu Is 660 méter tengerszlnt feletti magasságban fekszik. Az egész fennsíkot pedig hegyek koszorúja öleli körül. A legnagyobb meglepetést azonban maga a falucska okozta. Hiszen Ilyen Isten háta mögötti helytől mi Jót is várhatna az ember? Annál kerekebbre tágult aztán a szemünk, amikor a kocsma előtt leszálltunk autóbuszunkról. Ez a ,,kocsma“ ugyanis műanyagtetős teraszával Pelsőcnek IS díszére válhatott volna. A falu házal pedig? Nos, az Itteni parasztok nem házakban, hanem valóságos villákban laknak. Olyan fürdőszobás, verandás, manzárdos „mézeskalács“ villákban, amelyek gyöngyszemei lehetnének Pozsony villanegyedeinek is. S ami a legmeglepőbb, Borzova legtöbb házának alja kincset érő vörösmárványból készült! Laj'os bácsi „hobbyjai" Deákos Farkas Lajos majdnem a nyakunkba borult, amikor meglátott. Egy dolog miatt pironkodott csak az öreg, hogy rajtakaptuk egyik nem mindennapi „házi munkálkodásán“. Lajos bécsi bizony egy nagy papírlap előtt görnyedt, amikor megérkeztünk — és tájképet festett! Mégpedig ügyes kézzel. — Ilyen kótyagos ez az én emberem — szapulta az urát rosszul leplezett büszkeséggel Farkasné. — Képzeljék, hányféle nem parasztemberhez Illő bogara van neki! — Nemcsak nyakra-főre pingálja a képeket, de még éjszaka Is a különböző történelmi könyveket bújjál — Emellett olyan öreg könyveket gyűjtöget, amelyeknek írói még magyarul sem beszéltek rendesen! A Farkasok faluja Az ebéd és egy kis borocska elfogyasztása után látogatóba vitt el Deákos Farkas Lajos. — Felikeressük a község nyugdíjas tanítóját, Szecsányi mestert, ő tud a legtöbbet a falu múltjáról — magyarázta útközben. Nos, Szecsányi tanítóhoz tényleg érdemes volt elmenni. Nemcsak A bacsó, az elnök, a bacsáné és a pultkutyák. Borzova látképe.
