A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-17 / 46. szám

2000<fe* korukban már tisztában vannak cselekedeteik horderejével és kö­vetkezményeivel. Ám valóban megilleti őket ez a bizalom? Sajnos, a tapasztalatok nem erre mutatnak. Dr. J. Proko­­pec véleménye szerint Ifjúságunk szellemi fejlődése a legtöbb eset­ben nem tud lépést tartani a fial­kai fejlődéssel. Ez utóbbi ugyanis .lényegesen gyorsabb ütemű a szel­lemi érésnél. A problémát bonyo­lultabbá teszi az a tény, hogy a fiatalok egyre növekvő gazdasági és szociális Igényeik folytán anya­gilag sem függetlenek még ebben a korban. Ezért nem csoda, ha a gyakori Ifjúsági válások, a rossz házasságok és az elhagyott gyer­mekekkel megtelt gyermekottho­nok a szakemberekben bizonyos kételyeket ébresztenek afelől: ele­gendő tapasztalattal rendelkezlk-e a 18 éves fiú a családalapításhoz, ahhoz, hogy gyermekeinek gondos szülőjévá váljon? A válasz feltét­lenül kedvezőtlen lesz, ráadásul még Idekívánkozik a további kér­dés Is: megkeres-e a többnyire szülői támogatáshoz szokott, elké­­nyesztetett fiatalember annyit, amennyi a mai fokozott Igényeik­hez mérten családja eltartásához szükséges? A szerelem még nem ok a nősülésre A jogászok, pedagógusok, orvo­sok, szexuológusok és a többi szak­ember véleménye egyöntetűen ta­gadó. Nem, ebben a korban a fiúk Javarésze, bármennyire Is szeretné, nem képes eleget tenni családala­pítással járó kötelességeinek. Be*­­bizonyosodott ugyanis — csak­hogy ezt a fiatalok nem tudják, vagy inkább nem hajlandók tudo­másul venni —, hogy a szerelem még nem teszi indokolttá az élet­bevágó lépést: a fészekrakást s még kevésbé a családalapítást, vagyis azt, hogy' ezeknek a gyere­keknek, akik még maguk Is neve­lésre szorulnak, gyermekeik le­gyenek. Ez a szomorú tapasztalatokra alapozott elv látszólag ugyan el­lentmond a demográfusok népese­désünk növekedésére irányuló tö­rekvéseinek, ám ez csupán a lát­szat. Mert nem az a fontos, hogy minél több gyermek szülessen, ha­nem, hogy olyan szülőknek legye­nek gyermekeik, akik felelősségük teljes tudatában minden tekintet­ben biztosítani képesek gyermeke­ik felnevelését és révbejutását. Ez pedig — egyes kivételes esetektől eltekintve — a 18 éves gyermek­házaspárokról, különösen az apák­ról aligha tételezhető fel. Nemrégiben e problémával a Nemzetgyűlés egészségügyi bizott­sága is foglalkozott, felvetve a kérdést: nem volna-e helyesebb visszatérni ahhoz az 1950-lg ér­vényben volt törvényes rendelke­zéshez, mely szerint a fiatalok csak 21. életévük betöltésével lettek nagykorúak? Hogyan vélekedik e javallatról a közvélemény? Az Állami Népesedési Bizottság és a Közvéleménykutató Intézet mindjárt hozzá is látott a kérdés tisztázásához. Egy országos akció keretében ez év júniusában gon­dos kiválasztás alapján mintegy 2700 polgártól kértek véleményt. A megkérdezettek 18. életévüket betöltött, de 30 évesnél nem idő­sebb, különböző foglalkozású fér­fiak és nők, továbbá szakemberek: orvosok, pedagógusok, AB bizott­sági tagok, jogászok és hivatásos katonák voltaik. Az első kérdés így hangzott: Mtt gondol, eléggé érettek-a a 18 éves fiatalok a házasságkötéshez? A meg­A további válaszok *lye a háza­sulok túlságosan alacsony korával Indokolja a sok válást és 3/« részük a fiatalokra nézve rendkívül elő­nyösnek tartja a családalapítók korhatárának néhány évvel való kitolását. A nagykorúságról eltérőek a vélemények Érdekes, hogy míg a fenti kér­zett értékes adatok minden bizony­nyal hasznos útmutatóként szolgál­nak a szakembereknek további ta­nácskozásaikhoz és a probléma megoldására Irányuló végleges ál­lásfoglalásukhoz. Ám nem vitás, hogy a fiatalok problémái azzal, hogy később lesznek nagykorúak, vagy ha csak Idősebb korban fog­nak családot alapítani, csupán részben nyernek megoldást. Ám a húsz éven felüli fiatalok kétségte­lenül érettebb ésszel választják kérdezettek 90 százalékának véle­ménye szerint a fiúk ebben a kor­ban még nem értek meg a nősü­lésre, vj-a pedig úgy véli, hogy a lányok sem alkalmasak ebben a korban a férjhezmenetelre. A meg­kérdezetteknek mindössze Vj^a tartja úgy, hogy a 18 éves lányok már férjhez mehetnek. Érdekes, hogy különösen a 20 évesek és az elváltak — nyilván rossz tapasz­talataik alapján. — bizalmatlanok a nősülő fiatal fiúkkal szemben. A második kérdésre: Milyen kor­határt tart a legmegfelelőbbnek a házasságkötéshez? — a kérde­zettek 35 °/o-a a fiúk esetében a 21 éves kort, 49 %-a pedig a 24 éves kort javasolja. A lányokról a vélemények így oszlanak meg: a megkérdezettek 59 °/o-a szerint a legmegfelelőbb, ha 21 éves koruk­ban mennek férjhez. Míg a vála­szolóknak csupán 3 %-a ajánlja, hogy a fiúk várjanak 24 éves ko­rukig, a megkérdezettek Vs^a úgy véli, hogy az sem szerencsétlen­ség, ha a lányok 18 éves koruk­ban mondanak búcsút a pártának. désekre kapott válaszok szinte egybehangzóan azt javasolják, ala­pítsanak idősebb korban családot a fiatalok, a nagykorúság elérésé­vel kapcsolatban a válaszok elég­gé eltérőek. A megkérdezettek­nek mintegy a fele ügy véli, hogy a nagykorúság elérését a 18., fele pedig, hogy a 21. életév betöltésé­hez kell kötni. Ugyanezeket a kérdéseket a már említett szakembereknek Is feltet­ték. Nézeteik alig különböznek a többiekétől. Ami kb. azt jelenti, hogy még a hivatásos katonák zö­me (76 o/o-aj- Is a nagykorúságuk eléréséhez szükséges korhatár fel­emelését tanácsolja. Csupán a jo­gászok kételkednek ennek az In­tézkedésnek a célszerűségében, te­kintettel arra, hogy a korhatár ki­tolásával a fiatalok büntetőjogilag is később volnának felelősségre vonhatók. Az anyagi függetlenség nem lényegtelen szempont? A közvéleménykutatással szer­majd ki jövendőbelijüket és szo­ciális Igényeik kielégítéséről Is megbízhatóbban fognak tudni gon­doskodni. Maradjunk a földön Ezért nem értünk egyet az ame­rikaiak és az angolok indokolat­lan optimizmusával és a 30 év múlva kilátásba helyezett, ma még ellenőrizhetetlen adatokkal való zsonglőrködéssel. Nem, a saját ta­pasztalatainkból kiindulva, nem hiszünk nekik, már csak azért sem, mert meggyőződésünk, hogy a gyermekek mlndenüt csak gyerme­kek és a fiatalok is mindenütt egy­formák: Ifjúk és bohók, akár Eu­rópában, akár Amerikában vagy másutt élnek. Vagy talán téved­nénk? Ez sincs kizárva, hiszen ma, az űrrepülés korában tényleg nem tudhatjuk, ml lesz 2000-ben. De ma még nem élünk a Holdon, hanem a Földön és egyelőre itt is maradunk. KARDOS MÁRTA O. Karásek felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents