A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-10 / 45. szám
ahány ország Olaszországban nincs helye az alkudozásnak? Ha azt akarja, hogy Olaszországban jól nevelt egyénnek tűnjék, tartsa be a következő alapelveket. Rajongjon olasz Ismerőse, barátja szülőföldjéért. Ha esetleg nem Ismerné a vidéket, érdeklődjék Iránta, fejezze ki sajnálatát afölött, hogy a táj szépségeit nem ismerhette meg régebben. Ügyeljen azonban arra is, hogy fölöslegesen ne túlozzon. Ebben az országban sóikat jelent a borravaló. Olaszországban nagyobb borravalót várnak el, mint Németországban. Ennek oka az, hogy a szállodák személyzete rá van utalva a zsebpénzre. Pincére szívét mégsem a líra töri meg. Sokkal nagyobb elismerést válthat ki, ha a pincér két-három gyermekével közeledő feleségének ennyit mond: „Micsoda bájos gyerekek!" A gyermek ugyanis Olaszország koronázatlan királya. Nem is beszélve arról, ha az utód fiúcska. Nyugodtan álljon meg akár idegen babakocsija felett is, és dicsérje önzetlenül a csecsemőt. Az ilyen magatartást senki nem veszi tolakodásnak. Éljen olasz nyelvtudásával még akkor is, ha ismeretei meglehetősen hézagosak. Olaszok között is gyakran akadnak olyanok, akiknek gondot okoz a helyes beszéd, akik nem ismerik az irodalmi nyelvet. Egyesek kizárólag nyelvjárásuk szókincsét ismerik, ezért előfordulhat, hogy egy torinói alig érti meg egy Velence környéki lakos beszédét, bár a két város alig 400 kilométernyi távolságra esik egymástól. Ne helyesbítse lakosztálya tulajdonosának „tévedéseit“ még akkor sem, ha önt bemutatás közben professzori ranggal ruházza fel, csupán azért, mert mondjuk, szemüveget visel. Olaszországban ui. kedvelik a titulusokat. Az olyanokat is, melyek önt meg sem Illetik. Mindenki jól tudja, illetlenség templomba fürdőruhát, ujj nélküli, illetve mély dekoltázsú ruhát ölteni, zakó, fátyol vagy kendő nélkül menni. Az olasz nép nagy gondot fordít öltözékére. Ne igyekezzen gondatlan öltözékével mindenkit meggyőzni arról, hogy más országból való. Az ottani nép ezt úgy is megfigyeli. Ne higgyenek kísérőjüknek abban, hogy Olaszországban tilos az alkudozás. Vitatkozhat piacon, közlekedési eszközökben, boltokban és másutt. Ha azonban más országba — mondjuk Angliába utazik — feledkezzen meg a „parancsolat“ felsorolt pontjairól. Angliában minden másként van Angliában a legalapvetőbb illemszabály a következő: Legyen tartózkodó! Ne viselkedjen feltűnően. Itt minden az öltözködéssel kezdődik. Egy 20 év körüli leány vagy fiatalember nyugodtan sétálgathat nagymamák és nagypapák Idejét felidéző öltözékben. Viszont sokkal nagyobb sikert arat, ha a jellegzetes angol konzervatív viseletnek hódol. Bemutatkozás közben legnagyobb erénynek a szűkszavúság számit. Ha bemutatkozás közben a „Hogy megy a sora?“ kérdésre „Köszönöm, jól, és önnek?“ mondattal válaszol, máris túl sokat beszélt. A kérdésekre semmit nem mondó választ várnak. Ha valakitől meghívást kap, pontosan jelenjen meg a megbeszélt helyen. Angliában a pontatlanság jóvátehetetlen vétség. A vacsorát az előre megbeszélt időpontban, s hajszálpontosan 18.30-kor kezdik. Angliában sem tartják a leghelyesebbnek, ha valaki húsadagját először apró darabokra metéli, s csak azután lát az evéshez. Ha azonban vendéglátóink ezt így csinálják — sóik angol polgár így eszik —, alkalmazkodjon ön is hozzájuk. Mialatt jobb kezével a villát fogja s ügy falatozik, bal kezét ne tegye az asztalra — ahogy ez Közép-Európában szokás —, hanem a térdén helyezze el. Beszélgetés közben sokkal egyszerűbb a dolog. Soha semmilyen alkalomkor nem kell azon fáradoznia, hogy szellemesnek tűnjék. Épp ellenkezőleg. Illetlenségnek tartanák pl. azt, ha Shakespeare-t idézné. Ebben az országban senki nem kérkedik a műveltségével. Beszéljen inkább az időjárásról vagy a sportról. De soha ne beszéljen üzletről, mégkevésbé önmagáról. Ha semmi nem jut eszébe, hallgassonl Ezért senki nem ítéli el. Egyszer egy igen értelmes angol polgár a következőt mondotta: „Az én anyanyelvem a hallgatás.“ Ha az utcán ismerősével találkozik, ne rohanjon hozzá, ne rázza meg a kezét, mert ezáltal duplán vétene az illemszabályok ellen. A „shake hands" — „fogj kezet“ szólás ugyan az angol nyelvből ered, a kézfogással az ország népe mégis takarékoskodik. A franciák kedvelik a szívélyességet Franciaországban viszont ez van másként. Itt igen kedvelik a kézfogást. A franciák a németeknél is gyakrabban fognak kezet. Sokszor a kézfogást nem is találják kielégítőnek. A szimpatikus emberek arcon csókolják egymást. Pierre Danlnos „Major Thompson“ című könyvében felteszi a kérdést: „Ml Is valójában Franciaország?“ A kérdésre így válaszol: „A polgárság nemzete, mely tiltakozik polgári mivolta ellen és ugyanakkor támad másokat, mivel polgárok.“ A francia nép a legvendégszeretőbb a világon. Ha valakit baráti látogatóba hívnak, egészen bizonyos, hogy vendéglőbe kisérik. Ezért ismerkedjünk meg a nyilvános étkezőhelyek Illemszabályaival. A vendéglőben megengedhetetlen: 1. Másokat sürgetni. Az étkezés úgyszólván szertartás. 2. Csak úgy kapásból rendelni. Egy-e-gy vacsora elengedhetetlen tartozéka az esti leves,.a hús vagy a hal. A zöldségfélét és burgonyát külön kell rendelni. Végül sajtot kell fogyasztani. Sehol a világon nincs oly bő választék sajtfélékben, mint ebben az országban. annyi, szokás A francia vendéglőkben viszont nem veszik rossz néven: 1. ha valaki szalvétát köt a nyakába, 2. ha kézbe veszi a baromfi-combot, 3. ha kenyérrel mártogatja ki a mártást, főzeléket. Franciaországban végtelenül udvariasak az emberek. Pardont nemcsak akkor mondanak, ha valakinek a lábára léptek. E szó elhangzik a vendéglőben akikor is, amikor egy asztal utolsó üres helyét elfoglalják. Ha az asztalnál ismeretlen társ ül, nem szükséges őt köszöntenünk. Távozás közben viszont könnyed meghajtással ennyit mondunk: „Monsieur", illetve „Madame". A meghívásért másnap néhány kedves sorban mondjunk köszönetét. Virág kizárólag bizalmas ismerősnek küldhető. Spanyolországban nem sokat adnak a pontosságra Spanyolországban is mások a szokások. A vendéglátó háziasszonynak virággal vagy cukorkával kedveskedjen. De ne hangoztassa előtte, mennyire ízlett az elfogyasztott été'. Ebben a háziasszony tellesen bizonyos, mert hisz az ételek elkészítésére nagy gondot fordított. Spanyolországban néhány különleges, nálunk ismeretlen illemszabály érvényes. A pontosságra nem sokat adnak. A Jól nevelt ember spanyol szokás szerint — mindig késve érkezik. Az éjfélkor távozni készülő vendéget kicsinyesnek tartják. Ebben az országban ne vegyen minden meghívást komolyan. Ha valaki strandon, vonatban kicsomagolja az elemázsiáját, minden bizonynyal megkínálja a közelében tartózkodó idegent. Végtelenül meglepődne azonban, ha az ismeretlen elfogadna tőle valamit. Spanyolországban a legkevésbé kedvelik a felületes, gondatlan öltözetet. Fürdőruha viseleté kizárólag strandon engedélyezett. Nagy gondot fordítanak a névjegyekre és az ajánlott levelekre. Itt a borravalóval is óvatosan kell bánnunk. Egy pincér a borravalót elvárja ugyan, viszont egy Jószándékú segítőtársat halálosan megsérthetnénk, ha pénzt kínálnánk neki Az Európai Unió titkársága agykor kidolgozta — külföldi turisták száméra — a viselkedés alapszabályait. Aki ezeket a szabályokat betartja, nem vall szégyent a skandináv államokban, sem Izraelben. Idézzük a szabályzat legfontosabb pontjait: — Igyekezz megérteni mindazt, ami egy más nemzetiségű ember viselkedésén érdekesnek tűnik. Ha erre képtelen vagy, az okot magadban keresd. — Csak akkor dalolj, ha arra felkér valaki. — Csak akkor szólalj meg, ha valami után érdeklődsz. Soha ne oktatgass másokatl lobb Illemszabályokat el sem képzelhetünk. Tegyük hozzá, hogy betartásuk nemcsak külföldön kívánatos. Ha ismerősünk estélyre hív bennünket, ne tegyünk ehhez hasonló tapintatlan megjegyzéseket: „Egészen szép és kedves itt nálatok. Mi azonban teljesen másképp csináltunk volna mindent.“ Az ilyen jellegű megnyilvánulásokkal elkedvetlenítenénk vendéglátónkat. A jó hangulat viszont baráti összejöveteleken is aranyat ér.
