A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-10 / 45. szám
Ilk VI! !■ I! Il ll I! t ll I! Si I! III I! It (A japán ipari kiállítás) A felkelő nap népe már nem egyszer csodálatba ejtette a világot, és a meglepetések sorozata még nem ért véget... Ki ne hallott volna már Japánról, a „szent hegyről“, a cseresznyevirág és a bambuszházak, a harakiri és a gésák, a szamurájok hazájáról? ... Sajnos, soha nem juthatok el az országukba, csak lapokból, idegen könyvekből olvashatok róla. Csak Puccini remekéből és Kosztolányi japán versfordításaiból próbáltam megismerni ezt a népet. S most végre alkalmam nyílt rá, hogy hús-vér japánt láthassak Prágában, a japán ipari kiállításon. Csak a japán ember érdekelt és nem csalódtam benne. Igaz ugyan, hogy egyikkel sem kötöttem közelebbi ismeretséget, de hallottam ugyanazt a választékosán öltözött urat, — mert annak kell neveznem, — aki a kül- és belföldi látogatókkal felváltva beszélt németül, angolul, franciául és spanyolul... És nem csak egy ilyen japánt láttam ott a kiállításon! Kedvesek, megnyerő modornak, nagyműveltségűetk, s hogy ennek a távoli népnek a technikája világszínvonal, azt legjobb szakembereink is elismerik. De lássuk csak közelebbről, mi is volt ezen a kiállításon! Mindjárt az első napon 22 ezren látogatták meg a japán kiállítást, és a brüszszeli pavilonban nap- mint nap szinte nyüzsögtek a látogatók. Sajnos, aránylag igen rövid ideig tartott, október 5-től 20-íg. összesen nyolcvannyolc japán cég gyártmányai szerepelnek ezen a kiállításon. Az érdekesség kedvéért néhány cég neve: Mítszui and Co., Komatszu Manufacturing, Szumitomo Metál Industries, Honda Motor, Yawata Steel, Nippon Electric stb. S hogy kedves olvasóinknak fogalmuk lehessen a japán iparról, pár mondatban igyekszem róla beszámolni. 1966-ban hatalmas iramú fejlődésnek indult a vasipar, több mint 50 millió tonna nyersvasat termelt, tehát húsz százalékkal többet, mint 1965-ben. Japán acéltermelését a harmadik hely illeti meg az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött. A második világháború után Japán gyártotta — és gyártja most is — a legtöbb óceánjárót, messze maga mögött hagyva az angol hajógyártást. Megrendelői között van Csehszlovákia is. (Eddig ugyan csak egy hajót vásárolt, de a jövőben talán javulnak kereskedelmi kapcsolataink Japánnal.) A hajómotorok gyár tása 1957-től 1966-ig százharmlncöt százalékkal emelkedett, ami pénzben megfelel 500 millió dollárnak. Csupán 1966-ban 272 500 000 dollár értékű hajómotort szállított külföldre, tehát negyven százalékkal többet, mint az előző évben. Vagy nézzük csak, hogyan is áll a japán autóipar! 1967-ben maga mögött hagyta a Német Szövetségi Köztársaságot és ezzel a világ második legnagyobb autó „produkálója“ lett. 1965- ben Japán már 7760 millió dollár értékben gyártott autót és egyéb közlekedési eszközt (10,7 százalékkal többet, mint az előző évben). És a mezőgazdasági gépek? Ezen a téren is ugrásszerű a fejlődés üteme: 1964-ben 10 136 000 dollár, 1965-ben 24 163 000 dollár és 1966- ban pedig 29 720 000 dollár értékű mezőgazdasági gépet adott el Japán külföldön. A japán vegyipar 1965-ben 5500 millió dollár értékű vegyipari készítményt állított elő, s azóta a negyedik helyen áll az Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság és Anglia mögött. Műanyagok gyártása terén a harmadik helyen áll az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság mögött. 1965-ben 928 millió dollár értékű rádió és tévé készüléket állított elő. Textilgyártás terén a második helyen áll. (Első az Egyesült Államok.) S így sorolhatnánk még nagyon sokáig, de belefáradná nak a számok olvasásába. Inkább airról beszélek, mi mindent láthattak még azok, akik meglátogatták ezt a rendkívül érdekes kiállítást. Legtöbben természetesen a gyönyörű személykocsikat állták körül, de a motorkerékpároknak is sok bámulójuk akadt. Az asszonyok és lányok a csodálatos szövetek és műanyagok, ruhák és cipők közelében töltötték el a legtöbb időt. Rendkívüli érdeklődést tanúsítottak a japán gyermekjátékok iránt a — felnőttek. A gyerekek még csak a közelükbe sem tudtak férkőzni, annyira körülsereglették őket. Egy kislány felsírt: — Apuka, miért nézhetik ezt csak a nagyok?... A játék nem a nagyoknak való! Igaza volt a kislánynak, ennek ellenére' a felnőttek csak nem tágítottak és nem adták át helyüket a gyerekeknek, örák hosszat gyönyörködtek az össze-vissza szaladgáló robot emberekben, világító autókban, rakétákban ... S valóban nagyon érdekesek voltak, mert alig ért hozzájuk az a csinos kisasszony, akinek a gondjaira voltak bízva és hosszú percekig működtek. Csak egy bajuk volt ezeknek a játékoknak, valamiféle háborús hisztériát éreztem ki állandó szirénázásukból! ... Szépek, érdekesek ezek a játékok, de azért sokkal szívesebben látok gyermekeink kezében hajasbabát vagy labdát. Ügy látszik, a japánok sokat láttak az amerikai haditechnikából és most nem tudnak szabadulni a gyilkos gépezetek hatásától. Még a gyerekeik kezébe is ilyen játékokat adnak ... Nagyon szép volt a japán kiállítás képzőművészeti része Is, a látogatók csodálkozva látták, hogy ázsiai barátaink modernség tekintetében sem maradnak mögöttünk. Én mégis szívesebben láttam volna Itt a régi japán művészet remekeit. A modern rádióknak, tévé készülékeknek, magnóknak, elektromos számológépeknek és elektromos mikroszkópoknak meg orvosi műszereknek is sok csodálójuk akadt. Az ember reggeltől estig bolyonghatott (és tolakodhatott) volna a kiállított tárgyak csillogó és tarka tömkelegében, ha nem fárad bele a nézelődésbe. S különben volt még egy nagyon érdekes látnivaló. A pavilon földszintjén sok ember ült lélekzet visszafojtva egy elsötétített helyiségben. Csak az emelvényen álló asztalt világította meg néhány lámpa és ebben a titokzatos fényben egy ember mozgott. Lábujjhegyre álltam, hogy lássak valamit. Azt hittem, valamilyen bűvész vagy varázsló ... S nem is tévedtem ■ nagyot. Egy japán művész azt mutatta be a nézőknek, hogyan és miben kell elhelyezni a virágokat, hogy az ne csak ízléses legyen, hanem mondjon is valamit... Mert tengerentúli barátainknál a virágok beszélnek... S aki érteni akarja a virágok beszédét, annak tudnia kell, mit jelent melyik virág, annak a színe, száma, elhelyezése — sőt, még a váza alakja is. Ha egy japán leány szíve választottját várja, a szobájában díszelgő virág a világ legszebb nyelvén — és a legdiszkrétebben — árulja el annak szerelmese érzelmeit. Ezt a művészetet a japán lányok már az iskolában megtanulják ... Más virágot tesz a vázába a kismama és mást az, aki férje születésnapját vagy a házassági évfordulót akarja megünnepelni... A japánok szeretik a virágokat, s aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Mivel igazolhatja jobban egy nép lelke nemességét, mint azzal, hogy egy gépipari kiállításon virággal búcsúzik a látogatóktól? Búcsúzóul tanulják meg az ellenálló képességet és a hosszú életet szimbolizáló cseresznyefa japán nevét, mely így hangzik: KADOMATSU... Kurucz Sándor felvételei bét
