A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-13 / 41. szám

Í—BW— ■ I Beszélgetés \| Morzso £gi/ idő ófa legszívesebben Mor­­■ zsávál beszélgetek. Pontosan is megmondhatnám mióta, de nem túl fontos. Különben is mindenki | tudja. .. \ Morzsa remek vitapartner. Egy­részt ritkán szól közbe, másrészt jélszavakból, sőt, gyakran szavak nélkül Is megérti mondanivalóm lényegét. Így jobbára csak nézünk egymás szemébe és bólogatunk. Okos dióbarna szeme van, ami egyenes, őszinte leltemre vall. Nem politikus szem, ezt kt kell hang­súlyozni. Szándékait nem rejtege­ti, nem ismert a ravaszságot és az álnokságot. Legfeljebb huncut öt­leteket takargat, melyekkel oly­kor-olykor meglepi az embert. De az utóbbi Időben az ilyesmiről is lemondott, úgy látszik, korunk I nem kedvez a játszi ötleteknek. Kompromisszumokra képtelen. Ez okozza köztünk a legtöbb nézet­­eltérést. Akit egyszer ellenszenves­nek tart, az örök ellensége marad, hízelegjék bár neki a legmézesebb szavakkal s a legfinomabb falatok­kal. De barátsága is épp Ily követ­kezetes. Mondjam, hogy leggyak­rabban neki van Igaza, hogy a leg­több emberről, akit ő ellenszen­vesnek tart, hamarosan - kiderül, hogy valóban nem érdemel rokon­­szenvet? Inkább azt mondom, egyenesen tekintve melegfényü szemedbe, hogy illúziókkal terhes, idealiz­mussal megvert lélek vagy, Mor­zsa. Fogalmad sincs a valóságról, el sem tudod képzelni, amit pedtg ma már úton útfélen hangoztatnak ( nagy- és kiskaliberű politikusok, hogy van egy bizonyosfafta „tör­ténelmi realitás“, amely előtt fe­jet kell hajtani. Te azt hiszed, hogy ha ma megugatoS a postást, aki a házadót jött behajtani gazdádon, akkor az többé be sem teszi hoz­zánk a lábát. Ugyanígy akarod el­riasztani házunk tájáról a biztosí­tóintézet ügynökét (szintén pén­zért jött), gazdád íróismerőseinek nagyrészét s a pletykafészek szomszédasszonyt. S száz és száz kudarc után is újra kezded. Baj van a valóságérzékeddel, Morzsa! Hát nem érted, hogy hiába uga­tod magad rekedtre?! Hiába vicso­rogsz, szőkölsz és vonyítasz. A lök­­haltásos repülőgépeket, amelyek hetek óta, nap mint nap, itt dö­rögnek portánk felett, fölösleges megugatni. Hát nem ismered a közmondást: „A kutya ugat, a ka­raván halad“? Ugatsz, ugathatsz te is, Morzsa, ha már neuraszté­­níás jellemed nem bírja némán el­viselni a zajt és a légrezgést, az ablakszemek csörömpölését, de be­láthatnád, hogy e szuperszóntkus évszázad zöld légtkaravánja zavar­talanul röpül tovább. Érted Morzsa? Látom elszomoro dó szemeden, bánatosan csüggedt füleden, fejed megszeppent tartá­sán, látom hogy érted, legalább oly mértékben, mint a gazdád. Zs. NAGY LAJOS Szinte hihetetlen, hogy már itt az ősz. Hiszen alig volt még nyár az idén. Párnapos -kánikula Június­ban, aztán hűvös, borús, felhős, esős idő, közben csak ítt-ott ku­kucskált ki a nap. S közben alig vettük észre, beérett a termés, majd beköszöntött a lombhullás. Nálunk az emberek az idén nem igen értek rá az időjárás változá­sait, a természet átalakulását fi­gyelni. A városi ember különösen nem. Január óta figyelmét a poli­tikai és társadalmi események ala­kulása köti le. Mi van ma, s mit hoz a közeli és mit a távolabbi jövő. E kérdéssel kel fel reggel, veszi az újságot a kezébe, vagy ül a tv-készülék elé este. A várossal érez a falu is, a szántóvető ember. Így van ez Jól, így helyes, ha az ország sorsáról van szó. Ám a diplomáciai cselszö- i vések, vagy a páncélosok dübörgé­­se nem állíthatja meg az időt, " nem olthatja ki csírájában az éle­tet. A dübörgő traktorok nyomán földbe került a mag, hogy a csí­ráiéból ú] élet keljen. Szorgalmas női kezek szedik a későn termő paprikát, paradicsomot, káposztát. . Sárgul már a kukoricaszár, arany­ló szemekkel vannak tele a súlyos kukoricacsövek. A szőlő is beérett, szüretelők nőtálától hangosak a napos domboldalak. Bőven csorog az édes must, a borszerető embe­rek örömére. A szövetkezeti iro­dákban csattognak a számológé­pek, miközben a vezetőség meg­­hányja-vetl, milyen volt az idei termés. Ahol dús terméssel rakott kocsik húznak a mezőről a csűrök felé, ott nagyobb az öröm. Ahol a ter­mészet szeszélye is beleszólt a tervbe, elemi csapás érte a vidé­ket, ott bánatosabbak az emberek mert kevesebb lesz a jövedelem, gyérebb az osztalék. A királyfiakarcsai földmüvesszö­­vetkezet tagsága vegyes érzelmek­kel tesz-vesz a mezőn. Búzából majd tíz mázsával kevesebbet ter­melt hektáronként, mint tavaly. A kertészeknek sem kedvezett az időjárás. Ám így sincs ok a csüg­­gedésre. Takarmány termett bő­ven, szép a kukorica, s gazdag az EFSZ állatállománya. Ez pedig a fő jövedelmi forrása minden szö­vetkezetnek. Falusi nyelven ezt úgy mondják, hogy ahol van hízó­sertés és fejőstehén bőven, ott van mit aprítani a tejbe. Királyfiakar­­csán könnyű kötött a talaj, kavics alapon, s így gyorsan mélyebb ré­tegekbe szivárog a csapadék, ki­mosva a tápanyagok egy részét a talajból. De szórt a természet az­zal kárpótolt, hogy szorgalmas, munkaszerető embereket adott en­nek a földnek. így azután vala­mennyi termelési ágazatban, a ter­melés intenzitását a piaci terme­lést az élő és társadalmi munka hatékonyságát tekintve, a király­fiakarcsai EFSZ a Csallóköz leg­jobb szövetkezetei közé tartozik. A szövetkezet progresszív fejlődé­sét néhány adat Igazolja. Pl. egy hektár mezőgazdasági terület brut­tó termelése 13 221 korona. Az egy hektárra eső nyersjövedelem 7363 korona. A piaci termelés húsban egy hektár mezőgazdasági terü­letre számítva 335 kg. Mint másutt, Királyfiakarcsán is az állattenyésztés a szövetkezet legfőbb jövedelmi forrása. Száz hektár mezőgazdasági területre 79 szarvasmarha és 133 sertés Jut. Az állatállomány sűrűsége a termelés magas intenzitására vall. A Jó gaz­da azonban tudja, hogy mit sem ér a sok állat, ha silány, ha keve­set fejnek, ha nincs meg a kellő súlya. A sűrűség mellett a hasz­nosság is lényeges. Az a legjobb, ha mind a kettő párosul, az állat­­állomány sűrűsége és hasznossága is, mondja Kovács István mérnök, az EFSZ elnöke. Ugyanis, ha nem érünk el megfelelő fokú hasznos­ságot, akkor csupán állattartók vagyunk és nem állattenyésztők. Ez pedig az új irányítás feltételei között fényűzés volna. Igen, kétségtelen, hogy így igaz, mint ahogy az is megmásíthatat­lan tény, hogy a mezőgazdaság fokmérője, hogy mennyi és mi­lyen minőségű árut termel. Meny­nyi gabonát, húst, tejet, zöldséget, gyümölcsöt ad a közellátásnak és mennyi ipari növényt a gyáraknak. Ha figyelembe vesszük, hogy át­lagban 3139 liter a tejhozam tehe­nenként, 16 malacot választanak el egy anyasertéstől, 154 tojást hoz egy tyúk, hogy 1284 mázsa marha­húst, 1373 mázsa sertéshúst, 590 200 liter tejet, 355 747 tojást adnak át évente a felvásárló vál­lalatnak, nem kell szégyenkezniük a királyfiakarcsaiaknak. Hústerme­lésben ők az elsők a járásban. Az eredmény persze itt sem a véletlen műve. Alapos szakmai fel­készültségű, okleves agrármér­nök áll a szövetkezet élén.'A szö­vetkezet dolgozói előtt mérnök úr volt, és mérnök úr maradt, jól hangzik ez az elnöki irodában, ahol ügyiratokba, kimutatásokba mélyedve terveket sző, összegezi a termelési eredményeket. S mi más születhet művelt fejben, mint müveit elképzelések. Az ő három­éves elnöksége alatt a járás leg­jobbjai közé emelkedett a szövet­kezet. A belterjes gazdálkodós, a műtrágyák változatos használata, Az EFSZ könyvelőnője.

Next

/
Thumbnails
Contents