A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-13 / 41. szám

Kovács István, az EFSZ elnöke.

a gépállomány növelése, az öntözéses gazdálkodás bevezetése mind elsősorban az ő célszerű munkájának gyümölcse. De az emberek kisebb-nagyobb napi gondjait Is magáévá teszi Kovács mérnök. Azt vallja, hogy a szövetkezetnek csak ügy van értéke, ha a dolgozó érzi: szükség van a munkájára, érdemes megfogni a dolog végét, mert megbecsülik a munkáját, megvan a haszna. Ez pedig nem kis dolog. Átlag 27 000 koronát keres évente egy szövetkezeti tag a háztáji jövedelmét Is beleértve. De olyan is van, akinek a jövedelme a 40 000 koronát is eléri. S ez az ő érdeme is, Kovács mérnök érdeme.

A célratörő, megfontolt munka eredményét azonban nemcsak a földeken, a veteményeskertben lehet látni, a község arculatán is észrevehető. A szerteágazó keskeny falusi utcákat aszfalt fedi, a magas villanyoszlopokról neonfény csillog a falu felett, telefonhuzalok szelik át az utcát, összekötve a falusi házakat, az embereket.

Leszállt az est, szürkület köszöntött a vidékre. A mezőről, az istállókból a majorságból hazafi lé Indulnak az emberek. A neon utcalámpák fénye szinte glóriával vonja be a fáradt arcokat, amelyeken azonban nem látni gondok vájta mély ráncokat, mint egykoron ... Inkább a megelégedett büszkeség vonásait fedezheti fel rajtuk. A csillogó aszfaltúton nem dobog fáradtan <a csizma. Biciklin, motorkerékpáron, traktorvontatta pótkocsin igyekeznek hazafelé az emberek.

A falu közepén már „esti“ életre készülődnek a fiatalok, ott gyülekeznek a korszerű új kulturház előtt. Az ablakból muzsika árad ki a térre, a legújabb slágerek, táncdalok. Az álldogáló legények lába ritmust ver a flaszteron, miközben halkan dúdolják a dal szövegét. Odébb, az egyik kertkapuban hosszúhajú fiú hajol egy városiasán öltözött leány vállára. Talán terveket szövögetnek a jövőre, talán csak fiatal vérük űzi, hajtja őket egymáshoz. Ki tudja? Nyugodtan csókolóznak. Nem zavartatják magukat, amint elhaladunk mellettük. Lassú léptekkel jutunk ki a falu szélére. Még egyszer vlszszanézünk búcsúintésre. Apró kis

Kesztyűben szedik a paradicsomot.

Már nem parasztok, hanem

földművelő emberek.

Öntudatosak

szókimondók

kíváncsiak a világ új dolgaira és gépek szolgálják őket.

Az asszonyok nem öltöznek nyomasztó feketébe a lányok

dolgoznak, dolgoznak

énekelnek

és a világ táncait

táncolják.

Ez lettél te is, Csallóköz.

MAJOR ÁGOSTON

jól megy a sertésgondozónak a szövetkezetben, 40 000 koronát keresett a műit évben.

fények villannak a fákkal övezett kis községben, amit lassan puha kendőként borit be a sötétség. De ezzel nem fejeződött be a nap. Az emberek odaülnek a tv-készülékhez, a fáradtabbak, a koránkelők nyugovóra térnek. Királyfiakarcsa a holnapi munkás napra készül. Bennem pedig a mai napon szerzett benyomások egy mai modern falu életéről szóló vers emlékeit ébresztik fel.

A parasztok nemcsak testük bőrét, lelkűket is kicserélték. Lerombolták a kemencét.

Padlós szobájukba beállították a televíziót

hét