A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-13 / 41. szám

Hágában, Hollandia második legnagyobb városában több ezer bevándo rolt indonéz él

A Peter Stuyoesant cigarettagyárban megértették, mit lelent a mo dern művészet a mai ember számára

ciőt és automatlzáclöt Jelent. Másrészt viszont, legalábbis egyes Iparágakban, nagy szellemi fáradtságot, kimerültséget.

Egyes vállalatok azonnal fürdőmedencéket, sportpályákat, üzemi mozikat, olvasótermeket létesítettek. A Peter Stuyvesant cég — ez a név ma sokkal ismertebb a cigarettadobozokról, mint a korai amerikai történelemből — érdekes kísérletbe kezdett.

Először élőnk színes falfelületeket képeztek ki a gyárcsarnokokban. Oe amikor már százezredszer kell ugyanazt a mozdulatot csinálni a gépnél, szürkévé válik a munkás szemében, mondjuk, a zöld és a narancsszín kombinációja is. Ma a gyárcsarnokokban, a konszern irodáiban, a folyosókon a világ minden tájáról beszerzett eredeti modern műalkotások függnek a falakon.

Lebet, hogy az alkalmazottak

többségükben nem hívei a modern művészetnek. Lehet, hogy nem Is értenek hozzá. Értékítéletük talán megmarad az értékelés határai között „tetszik — nem „tetszik", ha éppen nem ítélik el ezeket a műveket. De a falak díszítésére felhasznált képek, szobrok, plasztikák érdeklődést váltanak ki, provokálnak. Tárgyukkal, formájukkal, színkompozlclójukkal.

Nem engedik, hogy a munkáson a gép mellett, amelynek kiszolgálása nem követel teljes koncentrálást, mechanizált közöny legyen úrrá.

„ÜJra elmehetsz Hollandiába — mondaná nekem valaki —, de csak egyetlen helyet kereshetsz fel azok közül, amelyek a legjobban tetszettek nekedl Hová mennél?“

Az amsterdami háztetők Prágái /uttatlák az ember eszébe

Abban a pillanatban sok városrészlet és élmény merülne fel emlékezetemben. Zlerigzee óholland városka nyugalma és bája Shouwen szigetén, a rotterdami kikötő, a legnagyobb a világon, a folyó szintje alatt épített alagútjával, amelyen naponta tizennyolcezer gépkocsi halad keresztül, vagy a Soestdyk és a Hus ten Bosch királyi paloták.

De mindezeket a helyeket meghagynám az emlékezetemben, letennék arról Is, hogy újra láthassam a felejthetetlen holland tengerpartot és a Keukenhof kertek mesebeli szépségét. Gondolkodás nélkül egyenesen Eldhoven városába mennék, a Ringstrasse utcába, a Phillips cég tulajdonában levő épületbe.

L. C. Kalff és L. L. J. de Brever műépítészek egy hatalmas repülő csészealjra emlékeztető épületet terveztek s ezt tizenkét oszlopra állították. A hetven méter átmérőjű, harminc méter ma vas épületben helyezték el „Az ember és a haladás“ nevű kiállítást, amelyet 1966-ban nyitottak meg a Philips konszern hetvenöt éves fennállásának jubileumára.

A kiállítás prospektusában az áll, hogy beszámol az ember és a civilizáció feüődéséről és bemutatja a technikát az ember szolgálatában. E«y itteni látogatás a valóságban izgalmas kaland a tudomány és a technika varázslatos világában. A legkorszerűbb műszerek vezetik be az embert a természet titkába, a tudomány és a technika különböző ágazataiba érdekfeszítő Játék formájában, amelyet a látogató maga Játszik. Tulajdonképpen nem is kiállítás ez, nem csak kiállítás, hanem mindenekelőtt Iskola. Olyan tökéletes, szórakoztató és érdekes iskola, hogy egyetlen Itt töltött nap biztosan többet nyújtana a diákoknak, mint néhány hónapos magyarázat.

Lehet, hogy alkotói maguk sem tudják, hogy Svoluonjukkal (ez a kiállítás neve) mennyire adóznak a nagy pedagógus, Comenlus szellemi hagyatékának, aki már évszázadok óta az észak-hollandiai Naardenban alussza örök ólmát.

A hollandok igen rendszerető, pontos, óvatos és főként ésszerűen

gondolkodó emberek. Nem Is lehetnek másmilyenek. Ezeket a dicséretes nemzeti tulajdonságokat a kegyetlen szükségszerűség kényszerítette ki. A házak, városokban és falvakban egyaránt, szorosan egymáshoz épültek; takarékosan kell bánni a hellyel, minden be nem épített területnek a maga célját kell szolgálnia. Semmi sem hever parlagon.

A hollandok ugyanis egy talpalatnyi földet sem hagyhatnak kihasználatlanul, mert a földért Itt évszázadokon át kemény harcot kellett vívni a tengerrel. Hollandiában talán a legnagyobb a népsűrűség az egész világon. A lakosság zsúfoltságát tekintve Rotterdam áll az első helyen, ahol kétezernégyszáz ember Jut egy négyzetkilométerre.

Gondolom, ha a hollandok egyszer kedvet kapnának és mindannyian kiállnának a házuk elé, jó kis tülekedés lenne belőle. Ezért az emberek jó része állandóan úton van, az országnak abban a részében, amely még nincs Ilyen sűrűn beépítve. De meg Is van hozzá a legklfogástalanabb sűrű úthálózat. Ez a nemzeti „mozgás“ nem öncélú. Számos ember részére hivatás.

Hollandiát joggal tartják a szállítók, a fuvarozók országának. Ma statisztikai adatok bizonyítják, hogy Hollandia nemzeti Jövedelmének legnagyobb része a szállításból származik.

A hollandok már a IS. század elején összekötötték a szükségeset a hasznossal és megalapították a már a maga idejében világhírű Van Gend Loos szállítóvállalatot. Csak ez az egy cég, amely nem az egyetlen, naponta kétezer transzport kocsit tart üzemben. Évente 80 millió tonna árut szállít keresztül-kasul Európán.

De azért ott lehet látni Hollandia autósztrádáin a csehszlovák, magyar, román, bolgár kamionokat is, meg a rengeteg express autóbuszt, amelyek a turisták tízezreit szállítják ebbe a vendégszerető országba.

OLDltlCH CERVINKA — KVÉTY