A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-06 / 40. szám
kel van berendezve. Évente körülbelül 1650 vagon különféle zöldséget dolgoznak fel benne, a város és a környező falvak asszonyai. Hamupipőke, illetve Popelka úr mélabús ábrázattal vezetgetett bennünket a gyár munkahelyein. Rosszkedvét azzal magyarázta, hogy gyönge volt az idei termés, mintegy háromszáz vagon zöldséggel dolgoztak fel kevesebbet a ■tervezettnél. Ez azt is jelentette, hogy több idénymunkás asszonynak nem tudtak munkát adni. Az üzem munkaidényben 1300—1500 munkást alkalmaz. Nyolcvan százalékuk nő. Férfiak csak a karbantartó részlegen és a gépgyártó műhelyben dolgoznak. A gyár több berendezését (modern szállító szalagok slb.) saját műhelyükben készítették. Az átlagos fizetés 1300 korona. Dicsértessél, Fekete Medve A városnak négy vagy öt szállodája van. Legelőkelőbb a Znojmo, legszegényebb a Három Korona. Mondanom sem kell, hogy mi ez utóbbiban kaptunk szállást, azt is a Fekete Medve közbenjárására. És itt kezdődött el határtalan lelkesedésünk a Fekete Medve iránt. Magát a szállodát ismeretlen „tettesek“ lefoglalták, tehát helyet nem kaptunk benne, így meg sem Ismerhettük. De a vendéglőjét annál inkább. Három étterme van, a belső kettő abroszos, valamivel előkelőbb, a külső súlyos faasztalokkal, faragott lócákkal berendezve. De ami a A Fekete Medve felszolgáló személyzete. Popelka gyártásvezető. A Dyje folyó völgye. leglényegesebb kifogástalanul tiszta mind a három. Jólesett a felszolgáló személyzet udvariassá ga, kedvessége és szorgalma. Az ebédet öt perc alatt felszolgálják, jóétvágyat kívánnak, lesik a vendég óhajait. A sört kérés nélkül is hozzák, méghozzá tizenkettes Budvart, szólni csak akkor kell, ha már nem kérünk belőle és ha még forog a nyelvünk. Mi leginkább a külső teremben étkeztünk. A fehér boltívek alatt kovácsoltvas lámpák lógnak. A falakon ötletes, tréfás rajzok és egy figyelmeztető felirat: „Azért iszunk, hogy felemelkedjünk, nem pedig hogy felforduljunk!“ Egyrészt ennek a feliratnak köszönhető, hogy rendkívül emelkedett hangulatban töltöttük napjainkat Znojmóban, szárnyas lényekként lebegtünk gótikus házai, és templomai között. Keskeny, kacskaringós sikátorai olasz neorealista filmekre emlékeztettek bennünket. A Szent Vencel templom mellől néztük a Dyje csodálatos völgyét, a hegyek mögé lebukó nap sugárkévéit s a lankákat borító szőlő sárgás-zöld egyvelegét. Piaci tere-fere Szilvát és körtét áruló asszonyság a piacon. Öszesszőke haját kontyba tűzi. Olyan asszony, akitől nem lehet nem vásárolni. — Ez a szilva felér a fügévell — kiáltja — de talán még jobb ízű s mindenesetre sokkal olcsóbb. — Hiszen füge itt nincs isi — Épp ezért parancsoljanak ebből a körtéből. Ilyet legfeljebb Bulgáriában lehet még kapni. Tessék fiatalember. — jó. Kérek egy kilót. — Egyet? Ugyani Legalább kettőt, ne keli jen mégegyszer idefáradnia. — Legyen hát kettő. — Tudja mit, éppen három kiló körtém van még. Vegye meg mind a hármat, ne legyen rá gondom. A szomszédos kofához. — Kostkáné hallotta, hogy Dubőek megint Moszkvába megy? — Nem, de nem is érdekel. — Gondolhattam volna. Mi lenne a világ gal, ha mindenki úgy gondolkozna, mint maga. — Mit bánom én. A világ dolgait intézzék a fejesek. — És ha rosszul intézik. — Arról sem én tehetek. — Az igaz, mert nem is akar. És ha a többiek, a „fejesek“ is azt mondanák, hogy engem nem érdekel? — Ugyan, hagyja márl Árulja inkább a szil váját. — Mit, árulja maga, én már rég eladtam az enyémet. Sült csirkék Minden jó, ha a vége jó. S a vége egészen jó volt. Vonatunk indulása előtt fél órával süli csirkét ettünk a „Torony alatt“ elnevezést viselő vendéglőben. Pirosra sült, zsírtól fényes, foszló húsú csirkét ettünk. Mellettünk két katonatiszt ugyanazt ebédelt, ábrándos képpel. Merem ajánlani mindenkinek, aki Znojmóba látogat. Utána tízes pilzeni sör és jóízű békesség következzékl Zs. NAGY LAJOS Diákok paprikaválogatás közben A konzervgyárban.
