A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-06 / 40. szám
Színes ceruzák Szörényi—Bródy szerzeménye Copiryght by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Nézd i - Ijen a föld, Nézd i-lyen a (ét, (a) hegy és a völgy, csu- pa vi - rág, szó - mo - rú zöld, gyö-njö-rű szép, i - lyen a fö____ ö i lyen a ni____é Nem vi - hét - lek Fawzla Najjara tizenöt éves. Szegényes holmijával, két kicsi húgával és özvegy anyjával menekült a Jordán folyé hldján keresztül. Elhagyta szegényes otthonát Gázában, abban a hiú reményben, hogy Jordániában, övéi között jobb életfeltételeket talál. Mióta Izrael megszállta a Jordán folyó nyugati partját, ennek pedig már több mint egy esztendeje, drasztikus változásokra került sor Jordániában. A harcok idején és utána több ezer férfi, asszony és gyerek költözött át a Jordánon keletre, hogy biztonságot találjon. Pedig ezen a sziklás, sivatagos területen nem terem meg semmi, a szüntelenül fújó szél mállasztja, porlasztja a sziklás talajt, ahol nem tud gyökeret verni az élet. A hegyek alatt a végtelen sivatag húzódik a távolba. Nincs itt más élőlény, mint kígyók, skorpiók — és a palesztínai arabok. Jordánia — az, ami maradt belőle — a menekültek állama. Csaknem egy hónapig éltem a „régi“ menekültek között egy nedves betonkunyhóban, amilyenek ezerszám zsúfolódnak az Aman körüli domboldalakon. A szomszédságban olyan családok laktak, akiket még 1948- ban üldöztek ki szülőföldjükről, akkor, amikor Izrael állam megalakult. Naponta látogattam meg az „új“ menekülteket, akik az utolsó tizenkét hónap folyamán érkeztek a sátortáborba. A napirenden levő összetűzések, határincidensek a Jordán folyó völgyében, az izraeli megszálló katonaság jól megfontolt nyomása, melynek célja rászorítani az ottmaradt arabokat, hogy hagyják el a megszállt területeket, újabb és újabb éhes szájakkal szaporítja a tábor lakosságát. Az ENSZ menekültügyi bizottságának egyre több a gondja, akárcsak a Jordániái királyságnak és a környező arab államoknak, melyek támogatni kénytelenek ezt a megnyomorított országot. Élelmiszert beszerezni több százezer nem dolgozó embernek, akik ma Jordániát lakják, óriási probléma. Az őlelmiszeradagok igen takarékosak — rendszerint kenyér, lencse és tea. A vizet csővezetéken kell eljuttatni a sivatagi táborokba, ezért szigorúan adagolják. Kevés a takaró. Tíz-tizenkét személy alszik egy-egy sátorban vagy rongyokból, deszkákból, pléből és minden másból összetákolt kunyhóban. Mert felhasználnak mindent, ami csak egy kicsit is védelmet nyújthat a szél, az eső vagy a tűző nap ellen. A gyerekek a puszta földön születnek, de így Is elég életben marad közülük, újabb éhes szájakat jelentve. „Így nem lehet élni — hangoztatják a menekültek —, haza akarunk menni...“ A júniusi háború furcsa változásokat hozott. A volt Palesztinát elárasztották az izraeliek, Jordániát pedig a jjalesztínaiak. összekovácsolódott a nép, mely most a Jordán keleti partját lakja. 1967 júniusa előtt az A1 Fatah terrorszervezet tagjait, amely az Izrael által megszállt Jordániái területeken szabotázscselekményeket hajt végre, a Jordániái hatóságok bebörtönözték volna. Ma, a Jordán folyó nyugati partjának elvesztése után, ezek a palesztínai diákok és parasztok, akik azt állítják, hogy felszabadító harcot folytatnak, a legjobban csodált és tisztelt emberek az arab világban. A Jordánia! hadsereg is respektálja, a Víxért »arakosnak a menekültek a Jordán folyá völgyében levő Maadi táborban. Legnagyobbrészt aa ENSZ menekültügyi bizottsága gondoskodik róluk, amely nemcsak a legsxüksé Énekelte Koncz Zsuzsa
