A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-06 / 40. szám
Napjaink ütőerén Ott voltam kelet határán, nyugat kapujában: Bécsben, ahol most ezekben a napokban sokan felteszik a kérdést: menni vagy nem menni. Otthonról, hazájukból már elindultak, itt, ahonnét csak 60 km-re van a határ, még gondolkodnak. Meggyőződhettem róla, hogy nem a határ erős, amelyet nehéz lenne átlépni, hanem az ember lelkében szüntelenül élő és feszülő kötelék az, amely átszakíthatatlan. És ha mégis. Akkorls ott állnak a keresztúton, Bécsben, a határozatlanság határán. Találkoztam fiatalokkal, akik tízoldalas búcsúlevelet hagytak szüleiknek és semmi mást. Semmi mást? De igen! Szomorúságot és könynyeket. Érdeklődtem úticéljuk felől: Svájc, Kanada, Ausztrália. Mint mondják, ezek az államok fogadják be legszívesebben a menekülteket. A véletlen hozott össze Nyugat-Németország egyik kisvárosában egy idevaló magyar asszonnyal. Természetesnek vette, hogy maradok, hogy menekült vagyok. Biztatott is. — Ugye van valami szakmája, akkor jól el tud helyezkedni — tette hozzá. Azt gondolta, hogy én is szerencsét próbálni mentem. Meghagytam ebbeli hitében. Mert hiába mondtam volna neki, hogy másnap indulok vissza Csehszlovákiába, úgyse hitte volna el. Nem hitte volna el, hogy nálunk, ha lassan is, de konszolidálódik a helyzet. Hiába magyaráztam volna, hogy Csehszlovákiában a párt- és kormányvezetők kezességet vállaltak polgártársaink biztonságáért. Amikor Bécsben felszálltam a Pozsonyba induló vonatra, alig kaptam helyet. Minden foglalt volt. A határon meg is jegyezte a vámtiszt: — No végre már nem olyan üresek a kocsik, mint néhány nappal ezelőtt. CSÍKMÁK IMRE Kwashiokor Így nevezik Blaírában a proteinhtány okozta betegséget... Ezen a néven arat a halál a gyermekek, a szoptatós anyák és az öregek között ... A Nemzetközi Vöröskereszt dolgozói azt állítják, hogy naponta háromezer ember hal meg Biafrában, a nigériai állami tervhivatal szerint kevesebb. Egy holland orvos, Middlecoop számítása szerint hatezer ... S a halálos áldozatok száma napröl-napra növekszik. S mindez a huszadik század második felében... Amikor az ember a világűr meghódítására tör, amikor halottakat támaszt fel — akkor ezreket hagy elpusztulni naponta: ártatlan gyermekeket és anyákatl És én ugyanakkor egy előkelő étterem étlapját böngészem, válogatok mint valami finnyás kölyök . . . Eszembe jut egy kép, amit egy tanonciskola étkezőjében láttam: A tizenöt-tizenhat éves falusi fiúk hogyan dobják a kapott sajtot, szalámit konzervet a szemétkosárba, hogyan turkálnak a tányéron. .. Mintha otthon mannán nevelkedtek volnál Egyszerű falusi gyerekek, akiknek a szülei még nagyon jól emlékeznek a hadifogságra, ahol a táborokban egy morzsát sem hagytak elveszni... A sorbanállásra télen, egy darab ízetlen, piszokszínű kenyérért... S a gyerekeik csak turkálnak az ételben! Akkor dühbe gurultam és azt kívántam, hogy csak egy hónapig éhezzenek ezek a kölykök, csak egy hónapig érezzék, ml az a nincs, és akkor majd kapva kapnak minden morzsányi ételen. Utána megbántam ezt a gondolatot. Nem kívánhatok nekik rosszat, hiszen nem tudják, mit cselekszenek: fiatalok még és tapasztalatlanok! Ugyanakkor Biafrában naponta öt-hatezer gyermek és felnőtt hal éhen ... De földünk más országaiban is milliók éheznek. Megszoktuk már és ragaszkodunk hozzá! Csehszlovákia inagyarajkú lakossága hozzászokott már, hogy idejében értesül minden olyan jelentősebb eseményről, ami határainkon belül történik, mégpedig a saját anyanyelvén, ami igen lényeges, mivel az öregebbek csakis a Csehszlovák Rádió magyar adását hallgatják. A magyar hallgatók nagyon helyesnek tartják, hogy a nemzeti program híreinek profilja kizárólag csehszlovákiai vonatkozású. Tehát a magyarul tudó hallgató — nálunk és külföldön egyaránt — pontos képet kap azokról az eseményekről, amelyek a Csehszlovák Köztársaságban történnek, vagy amik Csehszlovákiával kapcsolatosak. Teljességgel egyetértünk a Csehszlovák Rádió Magyar Szerkesztőségé nek törekvéseivel és áldozatos munkájával, hogy naponta kilencszer mondják be a híreket, s Így mindenkinek alkalma van rá, hogy a legfrisebb eseményekről tiszta képet kapjon. S ami még örvendetesebb, naponta négyszer (4.35, 6.10, 19.55, 22.151 sugározza a nemzeti programon is, és ez az adás takarja Csehszlovákia egész magyarlakta vidéké: A Csehszlovákiai Rádió Magyar Szerkesztőségének munkájához sok siksrl kíván Csehszlovákia minden magyarajkú polgára A sporipalota, ahol a kosárlabdázók mérik össze erejüket a mexikói olimpián. Ki vonná kétségbe? Az idősebbek rnég nagyon jól emlékezhetnek arra a férfira és a bölcselkedésére, aki egy n&pon kiszállt a repülőgépből és meglcbogtatott a feje fölött néhány teleírt lapot. S talán arra is emlékeznek még, mit kiáltott a repülőtéren várakoezók felé? Segítsek? A teleírt lapokon a Müncheni egyezmény szövege volt. A férfi pedig a hatvannyolc éves cngol államférfi, Neville Chamberlain.-— Legalább egy nemzedéket megmentettünk a háború borzalmaitól! — kiáltotta lelkesen, s a tömeg ujjongott. Lehet, hogy ő akkor el is hitte azt, amit mondott, de a történelemben és a politjkában édeskeveset számit az, mit hiszünk vagy mit nem hiszünk, ha nem tudjuk alátámasztani meggyőzó tényekkel. Ilyen tényekkel és érvekkel azonban Chamberlain nem hozakodhatott elő. Sőt, nagyon is tisztában volt azzal, hogy Hitler egy pillanatig sem gondolt a béke megőrzésére... Hogy a Müncheni egyezmény aláírása csak az ő világhódító terveit támogatta... Hogy amikor Münchenben találkoztak Anglia, Franciaország és Olaszország képviselői, a csehszlovák—német határon már ott álltak a német csapatok és köztársaságunk területén is mozgósították a fasiszta szervezeteket. Hogy Hitler aligha elégszik meg a Szudétavidék megszálláséval. Szerkesztőségünkhöz gok panasz érkezik, hogy a magyarlakta közsé gekben ég városokban nem kapni megfelelő példányszámban a Hetet. Felhívjuk mindazoknak a figyelmét, akik lapunk iránt érdeklfidnok, hogy a Posta Hlrlapszolgálata vezetőit felkértük, biztosítsák a Hét kézbesítését és példényszáminak emelését mindenütt, ahul ezt az olvasók Igénylik. Kedves Olvasóink! A mellékelt megrendeld lappal forduljanak a helybeli lapárusftöhoz, levélkézbesítűkbüz vagy a postahivatalhoz, ahol a Hetat megrendelhetik. ■.......... - itt levágandó ■■■"" MEGRENDELŐLAP Alulírott 1968 .......................................... 1-től 1 évre (fél évre, nogyed évre)* megrendelem a „Hét“ című képes hetilapot. Az esedékes előfizetési díjat (1 évre 78.— koronát, fél évre 39,— koronát, negyed évre 19,50 koronát) a nyugtával jelentkező leválkáxbesitönél fizetem. Teljes név: Lakcím:..................:................................község ...................................................... járás utca ..................................................... hézzzám utolsó posta 1988.............................................hó..............................nap aláírás Elfillzctésl megrendelést minden levélkázbesltő ős postahivatal elfogod. A meg nem feleld szövegrész törlendő
