A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-29 / 39. szám
ŐSZTŐL ŐSZIG Számadás Meg kellene ünnepelni ezt a mai napot. Épp ma egy éve szálltam ki a catanial repülőtéren, hogy utána tíz napig ámuljak Szicília fényes partjain, Siracusa, Palermo, Agrigento mesés tarkaságán, Taormina tündér! palotáin, a mediterrán tenger harsogó kékségén és az Etna baljós fekete nyugalmán. Három percenként csaptak ki a lángok az Etnából, éjjelente a távoli Taorminából is megfigyelhettük. De a szicíliaiak figyelemre sem méltatták, nem sejtve még, hogy... Az ünneplést hagyjuk alkalmasabb Időkre, még az efféle maszek-ünneplést is. Tény, hogy tavaly szeptember óta komolyat fordult a világ. Legalábbis erre mifelénk. De másutt is. Szicíliában például földrengés pusztított. Rossz rágongolni. Közben egy véletlen folytán Moszkvát is meglátogathattam. Egy hónapig jártam-keltem behavazott utcáin, sorra látogattam múzeumait, vendéglőit, temetőit és templomait. Jónéhány lakójával megismerkedtem, összebarátkoztam. január óta ismét ezt az országot járom. Prágát, Kassát, Rimaszombatot, Besztercebányát és egy sereg falut. Egyre nagyobb izgalommal és kíváncsisággal, melynek két fő oka van. Egyik a januárban elkezdődött folyamat, a másik: ha az ember egyszer elindul, nem tud, vagy alig tud megállni. Utazni jó, állapítottam meg Szicília majd Moszkva után. Utazzunk háti Utazzunk itthon. Holott még Mexikóban sem voltam. Tahiti szigetén sem. Nem láttam még a Mississippit, sem a dalai lámát. A Nílus völgyére is kíváncsi lennék. Párizsról, Rómáról, Velencéről jobb nem is beszélni. Lemondani? önként? Emberhez méltatlan. Marad hát egyelőre a házunk tája. Esetleg a Csallóköz, Bodrogköz vagy a Mátyusföld. Ez alkalommal történetesen: Vágkirályfa A maga kétezer lakójával hosszú utcáival, emeletes iskolájával, földszintes kocsmájával, Uzlelházával, világoskék hangulatával, fehér csöndű temetőjével, melyből a lombos fákat oktalanul kivagdalták, meséivel, mondáival arról a fáról, mely alatt valami király j Mátyás?) szokott megpihenni hajdan s amelytől a falu állítólag a nevét is kapta. Az emberek Ügy látom, jobbára bölcs egykedvűséggel viselik a világpolitika legfrisebb eseményeit, melyek hatása tankok és egyéb zöld műszaki rejtelmek formájában ezen a községen is átvonult. Persze azokban a forró napokban kegyetlenül vásároltak mindent, sót, lisztet, lekvárt, petróleumot és faszöget, dehát itt is emberek élnek, mint mondjuk Prágában vagy Pozsonyban. Miért legyenek ők kevésbé előrelátók? A véleményükre akár ne is legyünk kiváncsiak. A falusiak sohasem voltak valami hízelgő véleménnyel a politikáról, a közelmúlt eseményei még jobban meggyőzték őket igazukról, arról, hogy a politika finomabb kifejezéssel élve is csak „huncutság." Egyszóval megvan róla a véleményük. S ezt kerek-perec ki is mondják. Az újságíró törheti a fejét, hogyis írja meg. Az egyik tagbaszakadt szőke királyfai ember például arra a kérdésre, mit szól a konszolidációhoz, gondolkodás nélkül úgy nyilatkozott, hogy bizony ő is szereti a „szolid Mancit“. A vágkirályfai EFSZ földjein egyébként a „magos politika“ ellenére az idén kitűnő volt a termés. Pénzügyileg ez a járás egyik legkonszolidáltabb szövetkezete, a tartalékalap meghaladja az egymillió kétszázezer koronát. A bérezés szilárd, legjobban a traktorosok keresnek: 1800—2000 körül havonta e „kinti és benti dói gozók“ átlagos havi fizetése 1200— 1300 korona... A szövetkezetben főleg gabonát, cukorrépát, dohányt és fűszerpaprikát termesztenek. Legjövedelmezőbb a dohány. Idei tervezett bevételük dohányból 400 000 korona. Különben a királyfai szövetkezetben, amelynek 138 tagja van, főleg asszonyok és idősebb emberek dolgoznak. A kírályfai fiatalabb generáció az iparban, leginkább a sellyel Dusloban dolgozik. Az iskolában találkoztam régi iskolatársammal, Benes Lajos igazgatóval. Megőszült, amióta utoljára láttam, de lehet, hogy már akkor is ősz volt, csak rosszul emlékszem. Épp számtan óráról jön ki, elmondja hogy a közelmúlt fordulatai bizonyos szempontból megnehezítik a tani tást, különösen ami a politikai nevelést illeti. Hiszen jól meg kell gondolni, mit mondjunk ma a gyereknek, ha azt akarjuk, hogy el is higgye. Három látogató érkezik közben a JNB iskolaügyi osztályáról. Az Iskolaév pár napja kezdődött, az Igazgató reméli, hogy ez még nem valami komolyabb inspekció. Nem. Kérni jöttek, méghozzá az egyik tanítójukat. Ma gyár kulturális tanfelügyelőre len ne szükségük s erre a' célra Kovács Edét szemelték ki. Magyar A dohányszáritóban Benes Lajos igazgató. Királyjat utcarészlet. Halgas Dezső zootectinikus és Hó zsa Károly szövetkezeti elnök vonalon fogsz dolgozni, mondják neki, nagyobb lesz a fizetésed, alkalmad nyílik a továbbképzésre stb. A válasz nem egyértelmű, a feleséget is meg kell kérdezni. Jó. jő, somrog igazgató barátom, de mi lesz velünk? Természetesen kaptok új tanítót. A három járási ember egyikét megkérdezem, elcsitult-e már Galántán a nagy nemzetiségi csetepaté. — Mi az hogyl — mondja — Augusztus 21-e óta olyan az egység a magyarok és szlovákok között, amilyen még sosem volt. Mindenesetre ez megnyugtató. Megnyugtató az is, hogy Benes Lajosné még nem veszítette el a humorát. — Gyere, most megmutatom a fa lutl — invitál, miután látogatói elmennek. Készségesen indulok. Pár lépés után megérkezünk a vendéglőbe. Tessék, kacsint rám, itt a falu. Itt megtalálhatsz mindenkit, fűzi még hozzá. Hogy ki mindenkivel találkoztunk, azt ez alkalommal nem áru lom el. Maradjon rejtély, akárcsak az, hogy mi minden kell az élet nor malizálódásához. Mi már tudjuk. Zs. NAGY LAJOS f'randl Sándor felvételei