A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-25 / 34. szám
erről, ugyanerről a példáról volt szó akkor is! ... Ügy van, nincs kétség!... a bükkfa és a kályha! szent Isten! ... pedig akkor már majdnem megértettem — csak elfelejtettem! ... Az egész húszegynéhányéves korunk egy pillanat alatt a semmibe süllyed. Hogy is volt csak? — Nézd, Gabi — mondom türelmesen —, az ember nem a szájával gondolkodik, hanem az eszével. Ml az, amit nem értesz?!... Hiszen ez olyan egyszerű és világos, mint a nap — ezt az első elemista is megérti, ha egy pillanatig figyel. Nézd, fiam. Ugye, itt van az, hogy kilenc kályhában öt és fél nap alatt ennyi és ennyi bükkfa ég el. Nná. Mit értesz ezen? — Ezt értem, apukám ... csak azt nem tudom, hogy az első aránypár fordított és a második egyenes, vagy az első egyenes és a második fordított, vagy mind a kettő egyenes, vagy mind a kettő fordított. A fejbőröm, a hajam tövében, lassan hidegedni kezd. Mi a csudát fecseg ez itt össze az aránypárókról? Mik lehetnek azok az átkozott aránypárok?! ... Honnan lehetne ezt hlrtelenében megtudni? Most már hangosan szólok rá: — Gabi!.., Már megint hadarsz! ... Hogy akarod így megérteni? ... Az ember a szájával. Izé ... Ml az, hogy fordított meg egyenes, meg egyenes meg fordított, papperlapapp, vagy a falramászott nagybőgős! Gabi röhög. Ráordítok: — Ne röhögj! Ezért taníttatlak, kínlódom veled! ... Ez azért van, mert nem figyelsz az Iskolában!... Hiszen te azt se tudod ... hiszen te azt se tudod ... (Elképedve meredek rá, mintha egy szörnyű gyanú ébredt volna fel bennem). Hiszen te talán azt se tudod, hogy mi az aránypár?l ... — Dehogynem, apukám ... Az aránypár... az aránypár... az aránypár az a két viszony ... amelyben a belső tagok hányadosa ... illetve a külső tagok szorzata ... összecsapom a kezem. — Mondom .. .! Tizennégy éves kamasz, és nem tudja, mi az az aránypár! Gabi szája megint lefelé görbül. — Hát mi? — Hogy mi? Na megállj, te csirkefogó! ... Most azonnal előveszed a könyvet, és harmincszor elmondod!!!... mert különben.. Gabi megszeppenve lapozgat, aztán hadarni kezdi: — Az aránypár azon mennyiség, melynek két beltagja úgy viszonyuk két másik mennyiséghez, valamint .. igen, apukám, de melyik itt a két beltag, a bükkfa térfogata és a napok száma, vagy a kályhák száma és a bükkfa térfogata?... — Már megint hadarsz?! Add ide azt a könyvet! És most rettentő komolyan kezdem: — Ide nézz, Gabi, ne légy már olyan ostoba. Hiszen ez olyan világos, mint a nap. Na nézd, milyen egyszerű. Na. Ide figyeljl Ugye, azt mondja, hogy kilenc kályhában ennyi nap alatt ennyi és ennyi bükkfa. Tehát ha ennyi és ennyi bükkfa kilenc nap alatt, akkor világos, ugye, hogy tizenkét nap alatt viszont nem ennyi és ennyi, hanem ... — Igen, apukám, eddig én is értem, de az aránypár... Dühbe jövök. — Ne fecsegj bele, így nem érte... nem érted meg. Ide figyelj! Ha kilenc nap alatt ennyi és ennyi — akkor tizenkét nap alatt, mondjuk, esetleg ennyi és ennyivel több. De viszont, pardon, azért nem több mégse, mert nem kilenc kályhában, hanem tizenkettőben, tehát ennyivel kevesebb, vagyis ennyivel több, mintha ugyananynyival kevesebb volna, mint amennyivel több ... Itt ugyanis az aránypár ... az aránypár ... Egyszerre világosság gyűl az agyamban. Mint egy villámcsapás, úgy ér a Nagy Megismerés, aminek hiánya húszegynéhány év óta lappang és borong bennem — úgy van, most rájöttem! ... Nincs kétség — akkor — ott... egészen nyilvánvaló, az apám se értette ezt a példát! Lopva a Rabira nézek. Gabi közben . észrevétlenül kinyitja a történelemkönyvet, és most félszemmel azt a jelenetet nézi egy régi képen nagy kéjjel; ahogy Kinizsi Pál két törököt dögönyöz. Nagyot ütök a kobakjára, csak úgy csattan. — Nesze! ... majd bolond leszek itt kínlódni veled, mikor nem figyelsz! — Gabi bőg, mint a két török együttvéve. Én pedig megkönnyebbülve ugróm fel, és a múlt ködén keresztül egy arc rajzolódik elém — az apámé, amint nagyot üt a kobakomra, vígan és megkönnyebbülve, mintha azt mondaná: „Add tovább a fiadnak! Énnekem már elég volt!" és fütyörészve, zsebre dugott kezekkel, vígan indul el a sír felé, ahol egészen mindegy, hogy hány nap alatt ég el kilenc köbméter bükkfa és hatvan-hetven év élet. A lelki sérülés nem gyógyul be soha. í * A szerelem egyfülű kosár: olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen, - de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik. k A hisztéria veszedelmes betegség, kötelezően kellene gyógyítani. Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak bele. ★ Kérdés: Hogy aludt az éjszaka? - Nem tudtam megfigyelni, nem voltam ébren. k Szerelem és szeretet: A jó tulajdonságokat szeretjük, - a rossz tulajdonságokba szerelmesek vagyunk. ★ Férfi és nő: Hogy érthetnék meg egymást? Hiszen mind a kettő mást akar: a férfi nőt, a nő férfit. ★ Tragédiánk: Nem azt akarjuk, amit gondolunk, nem azt gondoljuk, amit mondunk, nem azt mondjuk, amit teszünk. Végeredményben mégis azt tesszük, amit akarunk. * 11 Munka. Pontos definíciója: Amit nem csinálok szívesen. Egyszerű: Kik csókolóznak többet, a férfiak vagy a nők? Ne törd a fejed, inkább megmondom. Egyformán sokat, mert minden csókhoz egy férfi kell meg egy nő. k Nevetés: Az nevet legjobban, aki utoljára nevet. Vagyis, aki olyan buta, hogy mindig utolsónak érti meg a viccet. k Borzasztó lehet színésznek lenni. Mire az ember megtanulta mesterségét, öreg lesz, nem kell, tehetségtelen fiatalok jönnek, divatosak. k Civilizáció - udvariasság. k A kor betegsége az a hitté vált feltevés, hogy a jó csak gyönge és az erős csak rossz lehet. k Nem félni majdnem annyi, mint nem szenvedni. A szenvedés 90 a félelem. k Az ember nem kergetheti önmagát, korbáccsal, büntetlenül. *: Minden másképpen van.
