A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-25 / 34. szám

erről, ugyanerről a példáról volt szó akkor is! ... Ügy van, nincs kétség!... a bükkfa és a kályha! szent Isten! ... pedig akkor már majdnem megértettem — csak el­felejtettem! ... Az egész húszegynéhányéves ko­runk egy pillanat alatt a semmibe süllyed. Hogy is volt csak? — Nézd, Gabi — mondom türel­mesen —, az ember nem a szájá­val gondolkodik, hanem az eszé­vel. Ml az, amit nem értesz?!... Hiszen ez olyan egyszerű és vilá­gos, mint a nap — ezt az első ele­mista is megérti, ha egy pillanatig figyel. Nézd, fiam. Ugye, itt van az, hogy kilenc kályhában öt és fél nap alatt ennyi és ennyi bükk­fa ég el. Nná. Mit értesz ezen? — Ezt értem, apukám ... csak azt nem tudom, hogy az első aránypár fordított és a második egyenes, vagy az első egyenes és a második fordított, vagy mind a kettő egyenes, vagy mind a kettő fordított. A fejbőröm, a hajam tövében, lassan hidegedni kezd. Mi a csu­dát fecseg ez itt össze az arány­­párókról? Mik lehetnek azok az át­kozott aránypárok?! ... Honnan lehetne ezt hlrtelenében megtudni? Most már hangosan szólok rá: — Gabi!.., Már megint ha­darsz! ... Hogy akarod így megér­teni? ... Az ember a szájával. Izé ... Ml az, hogy fordított meg egyenes, meg egyenes meg fordí­tott, papperlapapp, vagy a falra­­mászott nagybőgős! Gabi röhög. Ráordítok: — Ne röhögj! Ezért taníttatlak, kínlódom veled! ... Ez azért van, mert nem figyelsz az Iskolában!... Hiszen te azt se tudod ... hiszen te azt se tudod ... (Elképedve me­redek rá, mintha egy szörnyű gya­nú ébredt volna fel bennem). Hi­szen te talán azt se tudod, hogy mi az aránypár?l ... — Dehogynem, apukám ... Az aránypár... az aránypár... az aránypár az a két viszony ... amelyben a belső tagok hányado­sa ... illetve a külső tagok szor­zata ... összecsapom a kezem. — Mondom .. .! Tizennégy éves kamasz, és nem tudja, mi az az aránypár! Gabi szája megint lefelé görbül. — Hát mi? — Hogy mi? Na megállj, te csir­kefogó! ... Most azonnal előve­szed a könyvet, és harmincszor elmondod!!!... mert különben.. Gabi megszeppenve lapozgat, aztán hadarni kezdi: — Az aránypár azon mennyiség, melynek két beltagja úgy viszony­uk két másik mennyiséghez, vala­mint .. igen, apukám, de melyik itt a két beltag, a bükkfa térfoga­ta és a napok száma, vagy a kály­hák száma és a bükkfa térfoga­ta?... — Már megint hadarsz?! Add ide azt a könyvet! És most rettentő komolyan kez­dem: — Ide nézz, Gabi, ne légy már olyan ostoba. Hiszen ez olyan vi­lágos, mint a nap. Na nézd, milyen egyszerű. Na. Ide figyeljl Ugye, azt mondja, hogy kilenc kályhában ennyi nap alatt ennyi és ennyi bükkfa. Tehát ha ennyi és ennyi bükkfa kilenc nap alatt, akkor vi­lágos, ugye, hogy tizenkét nap alatt viszont nem ennyi és ennyi, hanem ... — Igen, apukám, eddig én is ér­tem, de az aránypár... Dühbe jövök. — Ne fecsegj bele, így nem ér­te... nem érted meg. Ide figyelj! Ha kilenc nap alatt ennyi és ennyi — akkor tizenkét nap alatt, mond­juk, esetleg ennyi és ennyivel több. De viszont, pardon, azért nem több mégse, mert nem kilenc kályhában, hanem tizenkettőben, tehát ennyivel kevesebb, vagyis ennyivel több, mintha ugyanany­­nyival kevesebb volna, mint amennyivel több ... Itt ugyanis az aránypár ... az aránypár ... Egyszerre világosság gyűl az agyamban. Mint egy villámcsapás, úgy ér a Nagy Megismerés, ami­nek hiánya húszegynéhány év óta lappang és borong bennem — úgy van, most rájöttem! ... Nincs két­ség — akkor — ott... egészen nyilvánvaló, az apám se értette ezt a példát! Lopva a Rabira nézek. Gabi köz­ben . észrevétlenül kinyitja a tör­ténelemkönyvet, és most félszem­mel azt a jelenetet nézi egy régi képen nagy kéjjel; ahogy Kinizsi Pál két törököt dögönyöz. Nagyot ütök a kobakjára, csak úgy csattan. — Nesze! ... majd bolond le­szek itt kínlódni veled, mikor nem figyelsz! — Gabi bőg, mint a két török együttvéve. Én pedig megkönnyebbülve ug­róm fel, és a múlt ködén keresztül egy arc rajzolódik elém — az apámé, amint nagyot üt a koba­komra, vígan és megkönnyebbül­ve, mintha azt mondaná: „Add to­vább a fiadnak! Énnekem már elég volt!" és fütyörészve, zsebre du­gott kezekkel, vígan indul el a sír felé, ahol egészen mindegy, hogy hány nap alatt ég el kilenc köb­méter bükkfa és hatvan-hetven év élet. A lelki sérülés nem gyógyul be soha. í * A szerelem egyfülű kosár: olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen, - de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik. k A hisztéria veszedelmes betegség, kötelezően kellene gyógyítani. Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak bele. ★ Kérdés: Hogy aludt az éjszaka? - Nem tudtam megfigyelni, nem voltam ébren. k Szerelem és szeretet: A jó tulajdonságokat szeretjük, - a rossz tulajdon­ságokba szerelmesek vagyunk. ★ Férfi és nő: Hogy érthetnék meg egymást? Hiszen mind a kettő mást akar: a férfi nőt, a nő férfit. ★ Tragédiánk: Nem azt akarjuk, amit gondolunk, nem azt gondoljuk, amit mondunk, nem azt mondjuk, amit teszünk. Végeredményben mégis azt tesszük, amit akarunk. * 11 Munka. Pontos definíciója: Amit nem csinálok szívesen. Egyszerű: Kik csókolóznak többet, a férfiak vagy a nők? Ne törd a fejed, inkább megmondom. Egyformán sokat, mert minden csókhoz egy férfi kell meg egy nő. k Nevetés: Az nevet legjobban, aki utoljára nevet. Vagyis, aki olyan buta, hogy mindig utolsónak érti meg a viccet. k Borzasztó lehet színésznek lenni. Mire az ember megtanulta mesterségét, öreg lesz, nem kell, tehetségtelen fiatalok jönnek, divatosak. k Civilizáció - udvariasság. k A kor betegsége az a hitté vált feltevés, hogy a jó csak gyönge és az erős csak rossz lehet. k Nem félni majdnem annyi, mint nem szenvedni. A szenvedés 90 a félelem. k Az ember nem kergetheti önmagát, korbáccsal, büntetlenül. *: Minden másképpen van.

Next

/
Thumbnails
Contents