A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-25 / 34. szám

nyolc jelentősebb politikai pórt érzi magát hivatva, hogy megküzdjön a nehézségekkel, Ezek közi tartozik el­sősorban a 'munkáspárt, omelynek vezetője .magasra ngú katonatiszt. Kommunista párt nincs, de a mun­káspárt programja áll hozzá a leg­közelebb 4s Moszkva támogatja is ezt a pártot. Annak a gyárosnak az eljárása Is a párt malmára hajt­ja a vizet, oki kétmillió Wrávoi aján­dékozta meg kedvenc futballcsapa­tát, de a gyárat bérfizetési meg­gondolásokból két hétig nem dol­goztatta.- Egyébként a rossz pénzkezelés miatt infláció van nálunk. Ennek egyik oka az eddig nyújtott túlzott bankhitel. Most már csak a normális hltelkereskedelmet támogatják, de a spekulációk és a túltermelés elől a bankok elzárkóznak. — Az Iskolázás - nem számítva az egyetemeket és az Iskolákat - ingyenes. Az analfabetizmust úgy­szólván felszámolták. A műveltség tehát matematikailag kimutatható, de humán-kultúrállsaa már sakkal kevésbé. Belső-Anatállának vonnak elhanyagolt vidékei, amelyek erős ellentétben állnak a nagyvárosok és Nyugat-An atólio kifogástalan ellá­tottságával. Például (meg kell je­gyeznem, ez nem csupán török Jelen. S) az értelmiségiek - főleg orvo­­- csak a nagyobb városokban akarnak letelepedni. Ezen állami költségén képzett orvotokkal akar­nak segíteni, okikét taníttatásuk fe­jében köteleznek a vidéki gyakor­latra. Ezek az orvosok, - ha megfe­lelő pénzösszeget összehoznak, - an­nak segítségével megválhatják ma­gukat és aztán tetszés szerint he­lyezkednek el. Ezért találni többek között a fő útvonalak mellett el­sősegélynyújtó orvosi állomásokat kitűnő felszereléssel, de személyzet nélkül. AZ ÉJSZAKA FÉNYEI Ha már a turista mindent meg­nézett, ami érdekes és szép a nap alatt, akkor elvezetik, hogy tekintse meg a török éjszakát Nem a hold fényében fürdő ezerszer gyönyörű tenger, nem Is a lámpavl lógnál ár­válkodó, zölddel befuttatott roman­tikus lokantlkat, nem I* a vad olean. derek agresszív rózsaszínjében tob­zódó ligeteket, hanem a táros kivilá­gított panorámáját, amelynek ragyo­gásától elhalványul a hold ét a etil­­laanyáj. No, meg a mulatóhelyek, bárok hangulatát. Éjszakai kirándulásom azzal kez­dődött, hogy egy privát nyaralóból, amely a várostól 80 km-re fekvő Cseszme hegyen állt és az izmirlek kedvenc nyaralótelepe, tele apró kis villákkal, százkilaméteres sebesség­gel száguldottunk le a városba. Az ut eléggé kanyargás és vendéglá­tóm, úgy vezetett mint egy őrdög. Nem tudtom megszokni ezt a tem­pót, amelyből az autóbusz, vagy taxi. sofőr sem engedtek. Mindig csodál­tam bravúros ügyességüket, csak ép­pen sosem éreztem magam bizton­ságban. A városhoz közeledve vörösen vi­lágító füstfelhőkre lettünk figyelme­sek. A forró és száraz nyaraik alatt gyakoriak a tűzvészek. Néhány nap­pal előbb, mikor Efezoszbál vitt az autóbusz hazafelé Gümüldűrbe, a NATO üdülővel szemközti egész hegyoldal lángokban állt. A tűznyel­ők az országút melletti árok kárált nyaldosták. Kivonult a katonaság, a tűzoltók az arra haladó kocsikat Is leállították ét utasaikat beszer­vezték az oltásba. A mi vezetőnk Igazolta, hogy utasai külföldi turls- és így tovább mehettünk. A yoldaion kúszó tűz, az Izzó lón­­feliobogósa fenségesen borzal­mas látványt nyújtott. Másnap reg­gelre sikerült a tüzet likvidálni. Vendéglátóm igyekezete nem volt hiábavaló, pontosan értem a talál­kahelyre, ahonnét kis csoportunk él- Indult, hogy vezetőnk társaságában kiruccanást tegyen a bűvös éjszaká­ba. Autóbuszunk először a várhegyre kaptatott fel, amely tele van a vár' tövében meghúzádó kis kávéházak­kal, teázókkal, lokálokkal. Ez az Iz­­mírl Mont Mortre. Egy teázá teraszára telepedtünk, ahonnét elénk tárult a város léleg­zetelállítóan szép esti képe. Nem csoda, ha nargílém, azaz vlzlplpám kialudt; képtelen voltam kellő fi­gyelmet szentelni a szívásnak, any­­nytra lebilincselt ez a látvány. A norgllét amúgy Is csak IMendóség­­bői szívtam, mert az Idegentől el­várják, hogy kipróbálja ezt a török specialitást. A kikötőben az érkező és Induló, színes kivilágításban tün­döklő hajók olyannak tűntek, mint­ha mesebeli bárkák úsznának a sö­téten rlnaatádzó tengeren valami­lyen csodás álomszigetre a boldog halandókkal. A nagy Efes hotel Im­pozáns épületét Is felfedeztem, és megtaláltam a Konak Meydanl kő­­csipkébe bűvölt óratornyát is. A ne­onfények játékával, a kultúrpark égnektörő színes szökőkútjaival nem tudott betelni a szem. Oe a mulatóban, ahová menni szándékoztunk, más készülődtek a műsorra. Ezt sem akartuk elmulasz­tani. Társaságunk néhány férfitagja az iránt érdeklődött, hogy vajon sztriptíz szerepel-e a programon. Nem - mondta vezetőnk -, eredeti török mulatóba megyünk, ott az általán külföldiek szamára fenntar­tott helyeken természetesen az Is von, de mi elsősorban arra vagyunk kí­váncsiak, ami eredetien török. Lehet, az érdeklődők kis csalódással vet­ték tudomásai, hogy a kapitalista országok mulatóinak eme szenzáció­jától elesnek, de akkor még nem sejthettük, hogy olyan produkcióban lesz részünk, amely messze túltesz a sztriptízen. A bejáratnál a portás szalutált, az előcsarnokban néhány fiatal és eléggé csinos konzumnő lődörgőit. Bent a helyiségben félhomály foga­dott és remek tőnezene. A terem ho­dályszerűén magas volt, faoszlopai­val és erkélyeivel a Western fil­mekben. látott vodnyugatl szalonok­ra emlékeztetett. Hosszú, összetolt asztalnál foglaltunk helyet és egy­két pahórko aromás török konyak elfogyasztása után társaságunk Is résztvett a táncban. Egy árakor a zene tust húzott, a kiürült táncpar­kettet reflektor világította meg és a fénybe beperdült egy kasztanyettjét csattogtató spanyol táncosnő. Ilyet és ettől Jobbat Is láttunk már nem egyszer. A második szám, egy fiotaf hastáncosnő, nagyobb elismerést aratott, miközben a keleti muzsiká­ra sorra hulltak le karcsú és minden porc Utójában vonaglá testéről a fátylak. A végén «irányi melltartó­ban és háromszögű nadrágocskában köszönte meg a tapsot A következő szám felüdülést jelentett, nem volt oly szokványos, mint az előző ket­tő. Négy férfi esküvők alkalmával lejtett népi táncot mutatott be. A muzsika, a tánc, a táncosok a ha­misítatlan kelet levegőjét hozták. Megesküdtem volna rá, hogy ba­lett-táncosok és semmiképpen sem professzionalisták. A rutin nem tö­rölte le róluk az eredetiség hfmpo­­rát. Ha mégis tévednék, méglnkabb dicséretükre válik, mert az Illúzió tökéletes volt. Utolsó számként Ismét egy hastőn­­cosnő jelent meg. Kevésbé csinos és kevésbé fiatal, mint az előző. Mi­után a fátylak lehullottak róla és csak a fentebb említett két miniatűr ruhadarab fedte, azt hittük, a mű­sor befejeződött. Ekkor azonban új táncba kezdett. Nehéz lefestenem, milyen Is volt ez a különös mutat­vány, hiszen bizonyára nem egy kis­korú olvasóm okod. Először egy osz­lopot átölelve végezte testgyakorla­tait, majd o parketten egy leterített vastagi' (puha szmlrnc szőnyegen folytatta a hátán, a hasán majd ol­dalra fekve. Tagadhatatlanui lenyű­göző látvány volt. Szemünket ráme­resztve néztük az utolsó vonaglá­­sig. és még azután se mertünk egy Ideig egymásra nézni miután felpat­tant és mosolyogva meghajolt. A kitűnő tánczene azonban feloldotta a pillanatnyi elfogadádottságot. Jókedvűen táncoltunk bele a hoj­­nalba, s mire hazaértünk, a tenger már a korareggel párás gyöngyház­­fényében csillogott. S végűi egy rövid tanulság: kor­látozott zsebpénzzel rendelkező tu­rista urak ne ringassák magukat ab­ban a hitben, hogy a mulató kon­­zumnői szép szemükért szórakoznak velük, és akkor nem fog kelleni a ve­zetőnek - a lokáltulajdonossal foly­tatott kínos magyarázgotások utón - kiváltani őket kellemetlen helyze­tükből. Az éjszakai Izmir azért senkinek sem okozott csalódást. (Folytatjuk) 1. A tálul gyerekek jé be­­rétjs ■ csécsi. 3. Pihen • keretén. 4. A bérbnn. hét 5

Next

/
Thumbnails
Contents