A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-25 / 34. szám
Felhívás az ország összes Csemadok helyi szervezetéhez A Csemadok Központi Bizottsága március 12-1 nemzetiségi kérdésre tett Javaslata óta csaknem félév telt el. Ez alatt az idő alatt több tárgyalás volt a legmagasabb szinten, de tudomásunk szerint — sajnos, — nem sok eredménnyel. Ez a tény aggaszt bennünket és arra enged következtetni, hogy a nemzetiségi kérdés Igazságos megoldása számunkra ismeretlen okokból nem halad a CSKP Akcióprogramjának szellemében. A Csemadok tagsága, de vele együtt valamennyi magyar dolgozó eddig is határozott tanújelét adta a Csehszlovák Szocialista Köztársasághoz való hűségének. Ezt elsősorban a gazdasági életben, (szövetkezetekben, gyárakban, valamint a politikai és a társadalmi élet minden területén végzett becsületes munkájával bizonyította be. Ezért tarthatatlannak tartjuk azt az állapotot, hogy szocialista társadalmunk több mint 20 éves fejlődése során megfelelő nemzetiségi képviseleti szervek nélkül a társadalmi élet perifériájára állítottak bennünket. Szerintünk a több mint félmillió magyar dolgozó eddigi magatartásával és becsületes munkájával kiérdemelte, hogy az új államjogi rendezés során ne csak mint egyént — állámpolgárt — ismerjék el, hanem mint önálló nemzetiségi csoportot, amelynek az új alkotmány értelmében Joga legyen saját képviseleti szervein keresztül Intézni sajátos problémáit. Felhívjuk ezért az ország összes helyi szervezetét, — minden magyar dolgozót — tartson a legrövidebb időn belül rendkívüli taggyűlést, amelyen vitassa meg a nemzetiségi kérdés megoldásának elégtelen állapotát és a szocialista demokrácia által nyújtott lehetőségek keretében tegyen meg mindent a Csemadok KB március 12-i Javaslaténak érvényre Juttatásáért. Reméljük, hogy felhívásunk visszhangra talál, s ezt valamenynyi helyi szervezet megtárgyalja és határozott állásfoglalását az illetékes párt- és állami szervekhez eljuttatja. Bízunk abban, hogy ügyünket végre a marxizmus—lenlnizmus nemzetiségi politikájának szellemében igazságosan oldják meg és 50 év után velünk és nem nélkülünk döntenek a minket érintő kérdésekről, és így a CSKP Akcióprogramjában kifejtett elvek szerint végül mi is hazánknak érezhetjük ezt az országot. CSEMADOK HELYI SZERVEZETE, BUZITA. 1968 augusztus 7. Püspöki küldötte Püspökin igen vegyes a lakosság. A többséget alkotó magyarokon és szlovákokon kívül egyformán találhatunk itt németeket és bulgárokat is. Nem is beszélve arról, hogy igen sok cigány is otthonának vallja Pozsonypüspöklt. S lám, még a leguszltóbb clkkezések idején sem fordult elő nálunk nézeteltérés. A szlovákok a lehető legtermészetesebbnek tartják, hogy nemcsak az üzletek cégtáblái kétnyelvűek, de szlovákul és magyarul van kiírva az utcák neve is. S a magyarok? Nos, nálunk valóban elmondhatjuk, hogy testvérnépnek tartjuk a szlovákot. Együtt szórakozunk a kultúrrendezvényeken, vállvetve harcoljuk ki sporteredményeinket ős éppen úgy örülünk a szlovák családok sikereinek, mint ahogyan ők részvétet éreznek irántunk, ha valami bánatunk van. Amikor például megjelent valamelyik lapban egy-egy Okáli-féle cikkecske, a mi szlovákjaink épp annyira felháborodtak ezen, mint amennyire őket kívánták ezek az úszltások szembefordítani mivelünkl — S hogy ml ennek az oka? — fejezte be tájékoztatóját Ismerősöm. — Nos, csupán egyetlen szerencsés epizód. Az, '■ »S I hogy 1983-ban Mandll Imrét választotta HNB elnökéül Pozsonypüspökl népe! Miért is mondható szerencsésnek Mandli Imre megválasztása? Azért, mert az új HNB elnök nemcsak igazi kommunista volt de szívből szerette szülőfaluját is. Békességet akart, mert igen jól tudta, hogy csakis ez boldogíthatja Igazán a polgártársait. Ez a tudat, ez az őrzés és ez a hit formálta hát ki a politikáját, ami abban az „egyszerű" ténykedésben csúcsosodott ki, hogy hasonló érzelmű é3 hasonló törekvésű munkatársakat csoportosított maga köré. Olyan tanácstagokat, akik ha szlovák nemzetiségűek voltak, nemcsak Jól beszélték a magyar nyelvet, de szerették és meg is becsülték ügyfeleiket, meg olyan magyar munkatársakat, akiket szlovák nyelven 3em lehetett volna eladni és sohasem néztek görbe szemmel a más nyelven gondolkodó polgártársaikra. Igen szép példa ennek Igazolására az a kis epizód, amit az egyik szlovák lakos mesélt el nekem. — Annyit tudtam csak Mandliról — mondotta, — hogy magyar nemzetiségű. Amikor tehát felkerestem egy rám nézve igen nagyfontosságú kérelem ügyében, úgy akartam hízelegni neki, hogy — ha rosszul is, — de magyarul beszéltem. — Hiszen maga szlovák! Miért nem beszél az anyanyelvén? — csodálkozott rám, és kitűnő szlováksággal nyugtatott meg, hogy minden tőle telhetőt elkövet az érdekemben! ■ No persze, azért nemcsak nemzetiségi politikájával nyerte el a lakosság szeretetét és megbecsülését a pozsonypüspöki elnök, hanem azzal is, hogy ötéves munkássága alatt rengeteget tett faluja fejlődéséért. Magam sem rajongok ugyan a nyers adatok felsorolásáért, mégis egy-két Ilyennel bizonyíthatom leginkább a HNB elnökének értékét. Szlovák és magyar szakemberek a munkatársai, s Íme mit produkált öt esztendő alatt. Amíg azelőtt húsz esztendő alatt mindössze 43 lakás épült Püspökin, az utolsó öt évben 120. Ezenkívül megkezdték egy olyan 824 lakásos új lakótelep építését, amelyet — vendéglővel, bölcsődével és új. iskolájával együtt — két esztendő múlva akarnak befejezni. Ugyancsak Jelentős a közszolgáltatási hálózatuk is. Míg régebben jóformán még cipésze sem volt a községnek, ma egy 70 emberrel dolgozó üzemegység szolgálja a lakosok kényelmét. Még a messzi környékről is ide hordják be a „megbetegedett“ tv készülékeket. Mandli Imrének köszönheti a község azt is, hogy végre befejezték a 13 éve vajúdó modern stadion felépítését! Akadnak persze, más természetű elfoglaltságai is a népszerű elnöknek. Amikor felkerestem otthonában, éppen egyik „szívügyéről“ tárgyait csillogó szemmel. A község 750-ik évfordulójának megünnepléséről beszélgetett a rendező bizottság képviselőivel. — Szeptember 28-ra tervezzük ezt a megemlékezést — mondotta elégedetten, — s olyan keretek között, amely méltó le3z Püspöki múltjához. Többek között korhű Jelmezekben mutatjuk be a múltat. — S minek örült legjobban, 3 melyik tettére a legbüszkébb? — tettem fel a legszokványosabb, de egyben a legérdekesebb kérdést. — Arra, hogy — mint küldött — magam is résztvehetek Pozsonyban a SZKP kongresszusán — mondta egyszerűen. — Mert nemcsak azt kívánom elmondani felszólalásomban, hogy mennyire egyetértek a föderációval és DubCek politikájával, hanem még valami mást is. Azt, hogy a magyaroknak ne csu pán „adományokat“ adjanak, hanem törvénybe Iktatott valódi Jogokat. Jogot az igazi egyenlőségre és Jogot arra 13, hogy törvények szabják meg kötelességeinket is. — Múljon el az Okéll félék gyűlölködést szító harsonázása és igazi testvériségben építhesse Jövőnket a szlovák és a magyar nép. Ehhez az igazi marxista programhoz kívánunk most minden Jót és sok sikert a pozsonypüspöki Mandll Imrének! NEUMANN JANOS
