A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-11 / 32. szám
Ilii IBII WM, vasárnap A villamosok csilingelve összenevetnek, nevetik az álmos utcát, az alvó házakat... Ma nem sietnek kora hajnalban munkába az emberek ... Aki felébred, a másik oldalára fordul és alszik tovább: Vasárnap vanl Azután mégis kinyílnak a kapuk, asszonyok sietnek a tejcsarnok felé, megpakolt kirándulók szállnak fel a villamosokra és o trolikra, fényesre simogatott autók szöknek halk suhanással ki a városból, mint amikor valaki hajnalban jön el a kedvesétől és nem akarja, hogy meglássák ... Vasárnap van... Mintha még a park fái is csendesebben suttognák egymás fülébe aranyszínű vallomásaikat ezen a verőfényes júliusi reggelen ... * * • Vasárnap vanl A pozsonyiak ezrei szállnak vonatra, autóbuszra, trolira, hajóra, motorkerékpárra, kerékpárra vagy éppen saját kocsijukba ülnek... De akadnak olyanok is, akik gyalogosan vágnak neki a hegyeknek, erdőknek ... Üresek az utcák, üresek a kávéházak, annál több pozsonyit találunk a szenei tónál, a lidón, Vaskutacskán, a Zerge-hegyen és az egész környéken ... Megpróbáljuk megkeresni őket házon kivül. Felszállunk a tömött hetes villamosra és elindulunk ... A kocsi belsejében ősz öregek, sportosan öltözött felnőttek, fiatalok és gyerekek ... Tömött táskák, hátizsákok tömegével, de valamit mégis mindenki otthon hagyott: a hétköznapi gondokat... Ma mindenki pihenni, szórakozni akar... Ma mindenki meg akar szabadulni a hétköznapok vaskos realitásaitól... Kell egy kis pihenés, kell egy kis romantika még a huszadik század emberének is... Éppen neki van rá a legnagyobb szükségei Az állatkert bejárata előtt összetorlódik a tömeg ... A járda szélén asszonyok és leányok virágot árulnak ... Olyon szép, szines ez a kép, mintha valahol az egyenlítő ege alatt csókolta volna a földre maga a nap ... Asszonyok, leányok, gyermekek, és csodás virágok ... Az állatkert bejárata előtt alig győzik a jegyeket adni... Ide inkább férfiak jöttek el a gyerekekkel, hogy otthon zavartalanul készülhessen el a jó vasárnapi ebéd ... Mert vasárnap nem járnak üzemi konyhára és a jó háziasszony hódolhat a főzési szenvedélyének.... A Zerge-hegyi kerti vendéglőben minden asztal Üde gyermekhangok kérnek és követelnek:- Apuka, vegyél fagyit... ~ Apuka, vásárolj nekem nanukotl... ~ Egy ilyen piros léggömböt szeretnék ... ~ Ugye, most már én is felülhetek a póniló hátára ... Már én is nagy vagyok ... Egy sirós csöppséget a karján hoz ki a papája ... A kicsi is a „pici lovacskát" követeli... Még jó, hogy nem a jegesmedvét vagy az oroszlánt ... És az emberár csak hömpölyög tovább feltartóztathatatlanul, az úttesten egyik autó a másikat követi... A szép nyári reggel örömrózsákat énekel az emberek szemébe ... Az út mellett kacagó gyermekek az égre sárkányt függesztenek .. és ma még a homlokráncoló fiataloknak is olyan szépnek tűnik az élet, mint alvó szűz álmában elsuttogott szerelmes szava. Még nyár vanl De az útmenti fákról itt-ott már egy-egy rőt levél hull, tarkáll, lefordul... Titokzatos daláldozatok folynak... Illat-mágiák és szín-szertartások .... Csikós szél terelget meleg szeleket, s az emberek leikéből kibuggyan száz halk énekfutam. .. Szemükbe pirospántlikás, szép napsugár suhan ... Tetőtől-talpig fényben áll, dalol, ujjong minden. .. Megindult a város, hogy elfoglalja a hegyet, erdőt, mezőt és vizet... Mindenki irigyli azokat, akik az erdő szomszédságában laknak és csak a kert végébe kell kiülniük ... Mert akadnak ilyenek is szép számmal: sakkoznak és olvasnak, viccelődnek vagy egyszerűen csak pihennek és napoznak.., Átadják magukat az édes semmittevésnek ... Az erdőben kergetőznek az ösvények, o szilaj füvek nyerítenek ... S az emberek füle végre már újra felfogja a lombok suttogásának szoknyaselyemsuhogású hangját... Erős sugarak oldják, bontják a levegőt és a fűvel, erdővel borított lankák, emelkedők futnak a láthatárig ... Aki tegnap még fáradtnak érezte magát, ideges és ingerlékeny volt, nem lelte örömét semmiben sem, ma már talán minden árnyalatból, talán el sem hangzott hangból, a megálmodott illatokból örömet szűr a szeme...
