A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-11 / 32. szám
foglalt, még tízszer ennyi pincér is kevés lenne, ha mindenkit gyorsan ki akarnának szolgálni... De ez lehetetlen! S ma mindenki ráéri Ma nem idegeskednek az emberek! Mindenki fiatalodott pár évet, nevet és bókol a feleségének ... Ezért olyan szépek ma az aszszonyok, ezért olyon fiatalok... A gyerekek is nyugodtabban csintalankodnak, ma nem kiabál rájuk a mama és a papa sem sóz rá az alsófelükre ... Talán a gyerekek meg sem értik ezt a változást, hogy miért változtak meg annyira o szüleik, de érzik, hogy így van ez jól... így lenne jó mindigI... S talán igazuk is van: szép lenne, ha a szülők mindig ilyen „jók“, ilyen türelmesek lennének I Kanyargós erdei ösvényen kígyózik tovább a tarka tömeg, Vaskutacska felé... A szerelmes párokat egy csöppet sem zavarja a tranzisztoros rádióból kicsiklandozó tánczene ... És Vaskutacskán, a kerti vendéglőben még többen vannak ... Sok asztalnál három nemzedék ül együtt: mosolygó nagyszülők, nevető szülők és kacagó unokák ... ízlik a hazulról hozott elemózsia és izük az étlapról választott étel is ... Ilyenkor mindenkinek farkasétvágya van, a fiatalok pedig „még a vasszöget is megennék", de találnak itt sokkal izletesebb falatokat is ... Több asztalnál dúl a kártyacsata. Az egyik nagymama hosszan latolgatja, hogyan tudna kifogni az unokáján. Amint hallottuk, igen nagy a tét: A vesztes egy nagy adag fagyit fizet! Vannak akiknek ez a vendéglő a végállomás, az öregebbek sör vagy bor mellett elbeszélgetnek itt egymással, de a fiatalok mozogni akarnak még és mennek a tóhoz, hogy fürödjenek vagy csónakázzanak egyet. Ott nyüzsögnek a vízen és a tó partján... Tarka labdák röpködnek, barnára sült gyermekek és fiatalok szaladgálnak, játszanak, nevetnek ... A tó partja csupa szín: pokrócok, fürdőruhák, labdák, játékok, babakocsik ... Van aki már másodszor ebédel... Csak nem viszi haza, amit ide kicipelt?I Az agg hegyoldalak és az öreg fák megértőén nézik a hancúrozó fiatalokat... S meg is mondják ezt egymásnak lombsuttogás - vagy fűzizegés nyelven ... Húszegynéhány évvel ezelőtt láttak ők valami mást is, hallottak valami mást is... Némelyik még húsában őrzi az ágyú, bomba- vagy aknaszilánkot ... Tudják, hogy az avarban rohamsisakok rozsdásodnak, töltényhüvelyek és talán emberi csontok porladoznak ... Nem is olyan régen történt... Mi az a húsz év a fák és a hegyek életében?... A fák és a hegyek sokáig élnekI A fák és a hegyek sok mindenre emlékeznek ... De ma még a tó fölé hajló szomorúfűz is vidáman lengeti az ágait, mert béke van és öröm... Mert vasárnap van, verőfényes júliusi vasárnap ... Amilyen már elég sok volt ebben az évben I Szundít a mackó és a „kis lovacska" Is... Elcsendesedik a természet és éledezik 0 város: Neonreklámok villognak, a szórakozóhelyekről tónczene csalogatja befelé az embereket... A város vissza akarja hódítani a városiakat... A fiatalok nem is iparkodnok ellentáilni a csábításnak. Hogy holnap korán munkába kell menni? De azért a vasárnap is csak huszonnégy órából áll... Sajnos! Ugyan még messze van az éjfél, de az alkonyat már rózsaszirommal szórta tele a tó vizét... A levegő már hűvösebb és a mamák gyorsan felöltöztetik tiltakozó csemetéiket és elindulnak a buszmegálló felé... Elcsendesedik a tópart, a sétáló szerelmespárok halkan beszélnek, még a hallgatódzó fák sem tudják őket kihallgatni .. . A kertvendéglöben is égnek már a lámpák, itt-ott üres székek és asztalok vannak már... Az emberek lassan visszaindulnak a városba ... Autóbuszok, autók, motorkerékpárok ... Sok fiatal gyalogosan vág neki az útnak ... Az állatkertből már elmentek és a kaput bezárták ... Hát aztán? Hol van még a holnap? A borozóban már záróra van... S páran kissé dülöngélve indulnak el hazafelé ... Ezek. az emberek többre becsülik a hegy levét, mint a hegyet és az erdőt... Egyre kevesebben járnak az utcán, egymás után hánynak ki az ablakszemek és lassan elalszanak a házak... Aludni mennek a villamosok is... Nemsokára reggel lesz, hétfő reggel és munkába kell menni! Csak a mulatóhelyeken szól a zene, táncolnak a fiatalok, taxik suhannak és a hátsó ülésen összebújt szerelmespárok beszélik meg a találkát... Végétért a vasárnap! TÓTHPÁL Gyűlő és P. HAVRAN (1) felvételei
