A Hét 1968/1 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-28 / 4. szám
Újra feltesszük a kérdést, de már nem az olvasóknak Dr. Krivosik István, a MATESZ igazgatója: Hogyan értékeli a Hét képes versenyét és mit ígér azoknak a vidékeknek, falvaknak, ahol a színház még nem Járt? Szeretném ez úton kifejezni munkaközösségünk háláját, így, az olvasóközönség előtt köszönetét mondani a Hét szerkesztőségének a képes verseny közléséért. Sokan vettek részt a versenyben, sokan olvaslak figyelemmel o MATESZ lóviden összefoglalt történetét. Bizonyítéka ez annak is, hogy sokan vannak, akik féltik és szeretik a MATESZ-t. Számunkra ez buzdítást, további kötelezettségvállalást is jelent A képes verseny sikerén túl is köszönetét mondunk a Hét szerkesztőségének, mert ez az egyedüli csehszlovákiai magyar lap, amely sokoldalúan, színesen, terjedelmesen és rendszeresen foglalkozik színházunk munkájával és eredményeivel. A feltett kérdés másik felére talán úgy válaszolnák, hogy mindenhová elmegyünk, ahol megvannak a feltételek a -megnövekedett Igényű modernebb szintjátszáshoz. Ahol ezek a feltételek rendelkezésre állnak, s ahol mégsem játszott volna még a MATESZ igazgatóságával. Ahol a MATESZ rendszeresen játszik, oda a környező falvakból a színház autóbuszaival behozzuk és visszavisszük az erre igényt tartó közönséget. Persze, ez is szervezés kérdése. Számlthatunk-e arra, hogy a jövőben választékosabb lesz a MATESZ műsora? A kérdés másként fogalmazva így hangzik: Miért nem játszik a MATESZ zenés vígjátékokat és operetteket? Nézetem szerint 1952-ben, amikor a színház megalakult, az akkori vezetőség nem elég körültekintően és előrelátóan határozta meg a színház jellegét, egyrészt az anyagi lehetőségek, másrészt közönségének összetétele, hagyományai, ízlése és ezeken keresztül igénye szempontjából. Voltak kísérletezések és a maguk idején eredmények is, de a további fejlődés szempontjából szükséges magasabb művészi igényeket kielégítő követelményeknek nem voltak meg a feltétlenül szükséges anyagi- pénzügyi, és természetesen személyzeti feltételei. Ezért öt évvel ezelőtt a színház vezetősége, kiindulva az adott objektív előfeltételekből és élve a színház lehetőségeivel (az együttes összetétele, a színészek tapasztalatai, tehetségük stb.), a következőképpen fogalmazta meg a MATESZ jellegét és társadalmi küldetését: Mivel rendelkezünk a prózai színjátszáshoz szükséges feltételekkel, ezt a vonalat kell erősítenünk minden szempontból, idővel a korszerű színjátszás minden igényével fémjelzett munkát produkálhatunk — hivatásos szinten, országos viszonylatban. Társadalmi küldetését tekintve azt akartuk és akarjuk elérni, hogy a MATESZ a csehszlovákiai magyarság „nemzeti" színházává legyen. Ez a körülmény elsősorban a színház műsorpolitikáját érinti, meghatározza azt, nehezebbé téve az egyedüli magyar színház viszonyát közönségéhez. A színház zenés részlegének komoly kiépítésére, az indokolt igény kielégítésére javaslatot nyújtottunk be. Társadalmunk jelenlegi gazdasági helyzete nem teszi lehetővé az ügy rögtöni elintézését, remény van azonban rá, hogy a jövőben ez az indokolt kérés is teljesül. Addig talán annyit, hogy ha a .MATESZ mostani pénzügyi körülményei lehetővé teszik, terveinken kívül ún. „stúdió előadás" formájában szerény zenés vígjátékkal is kedveskedünk közönségünknek. Bake Sándor, a MATESZ rendezője: Hogyan képzeli el az igényesebb - előadásokat, a színészek művészibb munkáját? Attól függ - kinek az igényét fogadjuk el mércének: a közönség igényét, vagy a kritikusokét, vagy a korszerű színházi törekvések és önmagunk támasztotta igényt?) A felelet semmiképpen sem lehet: „Ezt is — azt is", mert egy színház profilját a legtöbb esetben éppen az határozza meg, hogy melyik igénynek kíván leginkább eleget tenni. Ez nemcsak a mi színházunk egyedüli problémája. Ugyanis a közönség kissé megunta már a szürke formákba burkolt, társadalmi álproblémákat feszegető darabokat. Több jó darabot, változatosságot kíván. Igényes előadásokat szeretne. Éppen egy ilyen darabon dolgozunk. Ez a Romeo és Júlia. A színésznek versben írt szöveget, duzzadó, reneszánsz életörömet, a szerelem kábulatát, a halálfélelmet, a bosszútól fűtött kardok villogását keli vibráló gyorsasággal váltania ahhoz, hagy a nézőt magával ragadhassa a dráma és a játék sodrába. - Ehhez pedig sokoldalú tehetség, kitartó és szorgalmas munka szükséges. Tömören tehát: az igényes darab - művészibb, szakmaibb felkészültséget és sok pénzt igényel. - Ha mindez megvon - igényes előadás várhatói Hogyan lehetséges On szerint a MATESZ-ban a korszerűbb játékfelfogás? Korszerű játékfelfogás, vagyis szerepalakítás, játszás - szerintem, csak korszerű rendezői felfogásból következhet. - Nem mintha a színész nem rendelkezne az ehhez szükséges ismeretekkel és eszközökkel, de ezen ismeretek személyenkénti differenciáltsága a rendező alkotószelleme nélkül aligha terelődne egységes mederbe, A korszerű játékfelfogásnak egy igényből kell fakadnia: Maximális hatást kell elérni, kiváltani, az akarás Igényéből korszerű gondolati és emocionális telítettséggel és feszültséggel. Számomra a legizgalmasabb feladatok egyike éppen az, hogy a színész a ma emberének Idegfeszültségét, vibráló bizonytalanságát, félszeg örömét, cinikus optimizmusát, a jó és a szép után kapó mohó vágyát olyan plasztikusan és hitelesen tolmácsolja, hogy a reflektorfénybe állított „színpadi" élet a'valóság varázsával hasson a mindennapok göröngyös útjait járó nézőre. Mslichárek Jana, a MATESZ dramaturgja: Hazai drámalrásunk új műveinek előadásai közül melyiket tartja, a legsikeresebbnek és közülük melyiket tűzné műsorra a MATESZ-ban? A múlt évi szlovák drámalrós érmékéiből hármat emelnék ki. Peter Karvai Nagy kísérletét, Ivan Bukovcan Struceok estjét, Igor Rusnák Don Quijate-va,riadóját. Az első kettőt bemutatta a bratislawai HvleZjdosiav Színház, Rusnák drámája sajnos, még csak kéziratban von. Karvas dürrenmatti modell-skámája mély humanizmusával nagy hatással volt rám, de a probléma kissé absztrakt megfogalmazása miatt és dramaturgiai koncepciónkat komplex mivoltában nézve a jövő évad tervébe még nem vettük be. Bukovcan Struceok estje olyan erkölcsi momentumokat ragad meg, melyek évekkel ezelőtt voltak aktuálisak. Azt hiszem, ma már Inkább kissé kabarett-ízű humorával nyeri el a közönség rokonszenvét. Az én ízlésem persze nem befolyásolhatja dramaturgiai tervünk koncepcióját. Más és sokkal fontosabb szempontok szolgálnak alapjául, amelyek felsorolása azonban több időt és helyet kívánna. Színházunk műsorának bírálói ezekről általában megfeledkeznek. Nézőinknek nem egy-egy névvel, címmel akarunk élményt nyújtani de az egész színházi mű „teátrólls" mivoltával. Első számú feladatunk: előadásaink művészi megformálásának továbbfejlesztése. Mint a MATESZ fiatal dramaturgja, hogyan képzeli el az együttműködést a hazai magyar drámaírókkal? Minden együttműködés alapfeltéle a kölcsönös bizalom. Ha nem az önmegcsillogtatás, az anyagi vagy más érdek kerül előtérbe, hanem a becsületes akarat, az ö nm eg valós ulás tisztességes belső vágya, akkor az író, Illetve drámaíró művének első alapötletével a színházhoz fordul. Természetesen nem azért, hogy a vezetőséggel a szerződést megtárgyalja, hanem, hogy közös viták alapján tapasztalatokat és további inspirációkat szerezzen a mű megírásához. Ez az együttműködés kezdete, a többi a mű megírása után következik, és ez már nagyon Is konkrét, fáradtságos munka mindkét részről. Akkor már a bizalom a toleranciával és szerénységgel párosul. Nem firtatom az okát annak, miért volt eddigi működésem folyamán oly kevés kézirat az asztalomon. (Es ami odakerült, cpnaik az irodalmi színvonala sem volt megfelelő.) A jövőre nézve az együttműködés fordított útját választom majd. Megpróbálom, megpróbáljuk ismételten felhívni íróink és drámaíróink figyelmét színházunk dramaturgiai lehetőségeire és követelményeire.
